Rövid tanulmány a közösségi finanszírozásról dr. Ferenczy Balázs, a Banking & Finance csoportunk vezető ügyvédjének tolmácsolásában

A modern, főként technológiai vállalatok életciklusának induló szakaszában nincs se végleges termék, se szervezet, se go-to-market stratégia, se árbevétel, csak egy ötlet van, és a családok illetőleg barátok által átmenetileg nyújtott szűkös forrásoktól az üzleti angyalokig, vagy kockázati tőkéig, az érettebb szakaszban pedig banki, intézményi finanszírozásig valahogy el kell jutni.[1] Lényegében ez a kényszer szülte a közösségi finanszírozást, ismertebb nevén crowdfundingot.

A crowdfunding segítségével a forrásokat kereső ajánlattevőknek lehetősége van arra, hogy a 3F-ből kilépve nagyszámú, előre nem azonosított potenciális befektetőtől szerezzenek forrásokat tevékenységük induló szakaszának finanszírozásához. A platform működtetője elkülönül a forrást keresők és kínálók táborától, szolgáltatását önálló bevételszerző tevékenységként nyújtja.

A crowdfunding eddig kialakult főbb üzleti modelljei között szokás említeni a jutalomalapú közösségi finanszírozást (Kickstarter és Indiegogo, USA), az adományalapú közösségi finanszírozást (Crowdrise, GlobalGiving, USA), a személyközi hitelezést (Lending Club, Prosper), a sajáttőke-alapú finanszírozást (CrowdCube, vagy Seedrs, Nagy Britannia) illetőleg a nyereségrészesedés/jövedelemmegosztás alapú megoldásokat.[2]

A közösségi finanszírozás jogi kereteinek meghatározása érdekében egyes országok nemzeti szintű szabályozásba fogtak, míg mások – hivatkozással arra, hogy az a már létező pénzügyi tevékenységek végzésének feltételeit előíró rezsim hatálya alá tartozik – egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben szabályozták a tevékenységet.

Ezen folyamatba illeszkedik az EU közösségi finanszírozásra vonatkozó szabályozástervezete („Tervezet”),[3] amely hosszas szakmai előkészítő munka és többszöri, piaci szereplőkkel történő konzultáció előzött meg. A Tervezet rendeleti formában került megalkotásra, így hatálybalépését követően – további jogi aktus nélkül – a tagállamok mindegyikében alkalmazandó lesz.

  1. Háttér
  • Az iniciatíva a Bizottság által prioritásként kezelt ún.: Egységes Tőkepiac (Capital Market Union – CMU) része, amelynek célja, hogy szélesítse az innovációval foglalkozó vállalkozások, start-upok és egyéb, tőzsdén nem jegyzett társaságok finanszírozáshoz jutási lehetőségeinek körét, ez ugyanis – a célzott üzleti tevékenység expanziós időszakát megelőző strukturális és információs asszimetria miatt – még mindig nehézségekbe ütközik. A túlnyomóan rövidlejáratú bankhitelek útján történő finanszírozás drága, amelyhez társul még, hogy a 2008-as válsággal különösen érintett Kkv és start-up szektor jelenleg is a válság előtti finanszírozási szintre való visszakapaszkodással küzd: ez tőkeellátottsági hiányhoz vezet, amely viszont lényeges tényezője a start-upok sikertelenségének. A Tervezet indokolása szerint ezen körülmények a kevésbé fejlett bankrendszerrel, -tőkepiacokkal rendelkező tagállamokban még hatványozottabban vannak jelen.
  • Az EU szabályozók a crowdfundingra a fenti helyzet egyik, technológiai szektor által is támogatott lehetséges megoldásaként tekintenek. A struktúra, a fentiek szerint már bemutatott módon, lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tőkét/finanszírozást kereső vállalkozások és potenciális befektetőik – a projektek adott platformon keresztül történő beazonosíthatósága és a finanszírozók általi, saját befektetési szempontjaik szerint történő jobb értékelhetősége következtében – hatékonyan találjanak egymásra. A szabályozó szerint a cowdfunding az elmúlt időszakban egyértelműen a start-upok és kezdő vállalkozások egyik legjelentősebb pénzügyi eszkalátoraként definiálta magát, ugyanis bebizonyította, hogy képes betölteni az űrt az ötletek megszületése és az angyal-befektetők/kockázati tőkealapok által történő első körös befektetés időszaka között, amely ezen vállalkozások legfontosabb, ám egyben egyik legsérülékenyebb életszakasza. A Tervezet alkotói szerint a crowdfunding ezért az eddig egyedüli forrásként rendelkezésre álló, biztosítékokkal nem fedezett banki hitelezés útján történő finanszírozás fontos alternatívájává válhat, gazdasági növekedést, valamint új munkahelyeket eredményezve.
  • Amikor a jogalkotók a koncepció megalkotásába fogtak az EU-nak még semmilyen elképzelése nem volt a szabályozásra vonatkozóan. Az azóta eltelt időszakban a stakeholderekkel történő számtalan konzultáció, valamint szakértői tanulmány eredményeként láthatóvá vált, hogy a közösségi finanszírozásra vonatkozó tagállami szabályozások a különböző üzleti konstrukciók, valamint a velük kapcsolatos eltérő megközelítések miatt lényeges különbségeket mutatnak: míg egyes tagállamok a mindenkor hatályos pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó (EU szintű és nemzeti) jogszabályaikat alkalmazzák, mások lehetővé teszik a közösségi finanszírozást nyújtó szolgáltatók számára a szabályozás alól az adott üzleti modellre vonatkozó speciális rendelkezések alapján történő mentesülést. Nagyszámú tagállam ugyanakkor kifejezetten crowdfundingra vonatkozó szabályokat alkotott, melyeket az adott tevékenység végzése esetén a szolgáltatás-nyújtóknak alkalmazniuk kell. A crowdfunding, mint technológiai alapú, ajánlattevői és befektetői egymásra-találást lehetővé tevő matchmaking platform geográfiai lokációtól való függővé tétele ugyanakkor egyáltalán nem illeszkedik az iparág jellemzően határokon átnyúló sztenderdjeihez. A tevékenység adott ország(ok) jogrendjéhez történő kötése ezen túlmenően piaci koncentrációkat eredményezett, amely gátat szabott a méretgazdaságos működés lehetőségeinek is.
  • A Tervezet a befektetési/nyereségrészesedési, illetőleg finanszírozási célú crowdfunding struktúrák egységes EU piacon való, határon átnyúló működést kívánja lehetővé tenni. Kifejezett céljai között szerepel a kockázati tényezők proporcionális kezelése, valamint a közösségi finanszírozási szolgáltatások belső piaci növekedésének elősegítése, javítva ezzel a start-upok, a kezdeti szakaszban lévő vállalkozások, valamint általában a Kkv szektor alternatív forrásokhoz történő jutásának lehetőségét. A jutalom-, illetőleg adomány-alapú közösségi finanszírozást a Tervezet nem vonja be a szabályozási körbe: a szabályozói álláspont szerint ezen üzleti modellek nem pénzügyi termékekre épülnek, és nem foglalkoznak az ilyen termékekből eredő információs asszimetriákkal, emiatt nem kívánt, diszproporcionális hatásuk lenne. Emellett az EU fogyasztóvédelmi szabályanyagát (pl.: Consumer Credit Directive, valamint Mortgage Credit Directive) – a fogyasztók biztonságára vonatkozó szigorú rendelkezésekkel – a jutalom-alapú közösségi finanszírozási tevékenységre eleve alkalmazni kell.
  1. Néhány fontosabb rendelkezés
  • A szabályozás a közösségi finanszírozás egységes, EU szintű szabályanyagát kívánja megteremteni. Nem helyettesíti, illetőleg helyezi hatályon kívül az egyes tagállamok által e tevékenységre vonatkozóan már elfogadott szabályanyagot. A Tervezet által javasolt megoldás szerint a corwdfunding szolgáltató választhat, hogy tevékenységéhez (i) a Tervezet szabályai alapján kér engedélyt az ESMA-tól (lásd alább), vagy (ii) azt a rá vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kívánja folytatni (illetőleg tovább-folytatni, ideértve azon eseteket is, ahol az adott tagállam e tevékenységre a MIFID II. szabályait rendeli alkalmazni).
  • EU szintű felhatalmazás esetén az engedély egyöntetűen kiterjed egy adott Tagállamban, illetőleg határon átnyúló szolgáltatásként az EU összes Tagállamában történő tevékenység-végzésre is (single passporting rule). Amennyiben a szolgáltató az EU szintű szabályok alkalmazásáról dönt, az adott Tagállami szabályozás alapján kiadott engedély visszavonásra kerül.
  • A Tervezet 1 Cikke a szabályozás tárgya mellett a crowdfunding szolgáltatók működésére, szervezetére, engedélyeztetésére valamint folyamatos felügyeletére vonatkozó egységes rendelkezéseket határozza meg. A 2 Cikk. kimondja, hogy a Rendelet csak azokra a szolgáltatókra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy a Rendelet 10. és 11. Cikke szerint kérnek felügyeleti jóváhagyást. Itt kerülnek meghatározásra azon tevékenységek is, amelyek nem tartoznak a Rendelet hatálya alá: ilyenek például (i) a fogyasztók részére a 2008/48/EC Irányelv 3(a) Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, (ii) a befektetési szolgáltatók, mint jogi személyek által 2014/65/EU Irányelv 7. Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, valamint (iii) azon jogi-, illetve magánszemélyek által nyújtott szolgáltatások, amelyet a vonatkozó Tagállami szabályozás alapján már jóváhagytak. E szabályból az is következik, hogy mindazon személyek, akik a Rendelet alapján kiadott engedéllyel rendelkeznek, amennyiben tevékenységüket a továbbiakban már nem a Rendelet hatálya alá tartozóan kívánják folytatni, a korábban megszerzett engedélyüket elvesztik. Azon személyek, akik befektetés-alapú, határon átnyúló crowdfunding tevékenységet végeznek, a továbbiakban a 2014/65/EU Irányelv alapján kell engedélyt kérniük, míg a Rendelet alapján szerzett szolgáltatói engedélyük visszavonásra kell kerülnie.
  • A Rendelet 3 Cikke határozza meg a Rendelet szabályozási körében használatos fogalmakat, úgymint: “közösségi finanszírozási szolgáltatások“, “közösségi finanszírozási platform“, “közösségi finanszírozás szolgáltató“, “közösségi finanszírozás ajánlat“, (etc.). Fontos: a Rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy szabályozási jogkörben eljárva dedikált jogi szabályozás útján – a piaci és technológiai fejlődést, valamint az addigi gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve – a 3. Cikkben található definíciókat további technikai elemekkel bővítse.
  • A II Fejezet a közösségi finanszírozás nyújtásával (4 Cikk), a hatékony és prudens menedzsmenttel (5 Cikk), valamint a panaszkezeléssel (6 Cikk) foglalkozik. Ezen szabályok értelmében a közösségi finanszírozást nyújtók minden körülmények között kötelesek megfelelni a részükre előírt szervezeti követelményeknek, míg a szolgáltatók vezető tisztségviselői megfelelő szakmai tapasztalattal és szakértelemmel kell rendelkezzenek ezen tevékenységük végzéséhez.
  • Az érdekellentétek kiküszöbölése érdekében (7. Cikk), a közösségi szolgáltatóknak hatékony szervezeti és adminisztratív megoldások fenntartása és működtetése révén minden ésszerű lépést meg kell tenniük annak elkerülése érdekében, hogy az esetleges érdekellentétek ügyfeleik érdekeit hátrányosan érintsék. A szolgáltatók szintén minden szükséges lépést kötelesek megtenni a szervezeten belüli érdekkonfliktusok azonosítása és megelőzése érdekében, ideértve a vezetők és alkalmazottak, és a hozzájuk kontroll-gyakorlás útján kapcsolódó személyek, valamint az ügyfelek között a szolgáltatásnyújtás során létrejövő lehetséges konfliktusokat. A kiszervezésre és az ügyfelek eszközeinek védelmére vonatkozó szabályokat a 8. és 9. Cikk tartalmazza.
  • A III. Fejezet az engedélyeztetésre és a folyamatos felügyeletre vonatkozó szabályokat határozza meg. A közösségi finanszírozás szolgáltatást végzők felügyeleti szerve az EU-ban az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA). Ezen belül a 10. Cikk a közösségi finanszírozás szolgáltatás nyújtók engedélyeztetésére vonatkozó kötelezettséget, valamint az ESMA által adott engedély megszerzésének feltételeit tartalmazza. A Cikk szintén meghatározza az engedély megszerzésére vonatkozó eljárás menetét, valamint a kérelem elutasításának esetköreit. A 11. Cikk alapján az ESMA köteles a közösségi finanszírozás szolgáltatókra vonatkozó, folyamatosan frissülő publikus nyilvántartást vezetni. A 12. Cikk a tevékenység végzésének folyamatos, ESMA által történő felügyeletét írja elő, míg a 13. Cikk az engedély visszavonásának feltételeit határozza meg. Az ESMA további felügyeleti jogosítványaival, valamint kompetenciáival a VI. Fejezet foglalkozik részletesen.
  • A IV. Fejezet a befektető-védelemre, valamint transzparenciára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 14. Cikk értelében valamennyi, a szolgáltató által a lehetséges befektetőknek illetőleg ajánlattevőknek szóló információ, ideértve a marketing kommunikációkat is, teljes körűnek, világosnak és korrektnek kell lennie. A 15. Cikk – fontos szabályként – a potenciális ügyfelek kockázat-elviselő képességének előzetes felmérésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezek szerint a platformnak kötelezettsége a befektetők számára a veszteségelviselő képességükre vonatkozó szimuláció lehetőségét biztosítani. A 16. Cikk részletes szabályokat tartalmaz ebben a tekintetben, valamint kötelezővé teszi az úgynevezett Kulcs Befektetési Információkra vonatkozó Adatlap alkalmazását (Key Investment Information Sheet – KIIS). A 17. és 18. Cikk az ún. hirdetőtábla szabályairól, valamint a befektetők belső nyilvántartásokhoz történő hozzáférésének jogáról rendelkezik.
  • A crowdfunding, mint minden más pénzügyi szolgáltatás, teret adhat pénzmosási, illetőleg terrorizmus finanszírozását lehetővé tévő tevékenységnek is. A Rendelet ezért az ilyen tevékenységek végzésének elkerülésére, ezek lehetőségének minimalizálására vonatkozó megfelelő biztosítékokat ír elő. Ezek között szerepel többek között a 9. Cikk azon előírása, amely szerint a crowdfunding tranzakciókhoz kapcsolódó átutalások – függetlenül attól, hogy azokat maguk a platformszolgáltatók, vagy harmadik személyek hajtják-e végre – kizárólag a Payment Service Directive (PSD) alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történhetnek, amelynek eredményeként ezen tranzakciók a 4. Pénzmosási Irányelv (4th AMLD) hatálya alá kerülnek. A közösségi finanszírozási szolgáltatók azt is kötelesek biztosítani, hogy a projekt tulajdonosok a finanszírozási ajánlatokat, illetőleg bármilyen egyéb fizetéseket kizárólag a PSD alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül fogadhassák el. A 10 Cikk. további szabályokat határoz meg a vezető tisztségviselők jó reputációjával és pénzmosási jogszabályokkal kapcsolatos büntetlen előéletére vonatkozóan. A 38. Cikk – a pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatok további csökkentése érdekében – úgy rendelkezik, hogy a Bizottság mérje fel annak szükségességét, hogy a közösségi finanszírozási szolgáltatást nyújtók mennyiben, és milyen mértékben kerüljenek a 2015/849 (EU) Direktívát az egyes Tagállamok nemzeti jogaiba implementáló, pénzmosással és terrorizmus finanszírozásának tilalmával foglalkozó jogszabályok hatálya alá, ideértve ezen társaságoknak a Irányelv alapján való, kötelezett társaságként történő meghatározását is.
  1. Hazai körkép
  • A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2015-ben és 2016-ban több állásfoglalást is kiadott a közösségi finanszírozással kapcsolatban, amelyek során figyelembe vette az EBA 2015 februárjában megjelent, hitelezési típusú közösségi finanszírozással kapcsolatos véleményét. Az MNB álláspontja szerint a közösségi finanszírozás különböző változatai nagyban hasonlítanak a jelenleg is szabályozott pénzügyi tevékenységekhez. A közösségi finanszírozás során a természetes és jogi személyek finanszírozása, pénz átadása és pénz befektetése megfeleltethető a hitelintézeti törvényben, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben, valamint a kollektív befektetési formákról szóló törvényben szabályozott tevékenységeknek, amelyek csak jegybanki engedély birtokában, illetőleg bejelentés alapján végezhetőek. Ezen túlmenően 2019. október 25-én megjelent az MNB saját fintech stratégiája (https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-fintech-strategia-final.pdf), amelyben a felügyelet, – tekintettel arra, hogy hazánkban nem rendezett a globálisan egyre inkább terjedő alternatív finanszírozási megoldások szabályozása, – a közösségi finanszírozás specifikus szabályozási hátterének megalkotását javasolja.
  • A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás kialakítását Magyarország Fintech Stratégiája (https://digitalisjoletprogram.hu/hu/tartalom/magyarorszag-fintech-strategiaja) is kiemelt célként kezeli. Egyetértünk Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások? című cikkében írt azon kijelentéssel, amely szerint a közösségi finanszírozás nemzeti szintű jogszabályi kereteinek megteremtése jelentősen hozzájárulna a kkv szektor finanszírozásának támogatásához és a FinTech cégek forráshoz jutásának megkönnyítéséhez, befektetői oldalon pedig az alternatív finanszírozási formák iránti bizalom erősítéséhez.
  • Tekintettel arra, hogy az uniós szabályozás hatálybelépése 2021 második felében, 2022 elején várható, addig mindenképpen érdemes lenne hazánknak felzárkóznia az uniós élmezőnyhöz. A crowdfunding struktúrában gyűjtött források növekedésének szemléltetéséhez jó támpontot adnak a franciaországi adatok: míg 2011-ben az ilyen típusú forrásbevonás nagyságrendileg 7,9 millió eurót tett ki, 2015-ben már 169 millió eurót, 2019-ben pedig elérte az 1,4 milliárd eurót.[4] Ez alapján egy külföldi felügyelet által jóváhagyott, évek óta működő, az EU szabályozásba átlépő, méretgazdaságosságra törekvő crowdfunding platform lépéselőnye óriási egy új platform kezdeti szárnybontogatásához képest. A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás mielőbbi bevezetése ezért fontos állomása lehetne az európai crowdfunding piachoz történő csatlakozásnak.

[1] forrás és ábra: Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások?

[2] forrás: Dr. Szikora Andrea (MNB Szabályozási szakértő): A pénzügyi technológia fejlődése és a közösségi finanszírozás (MNB)

[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52018PC0113&from=HU

[4] forrás: France; Mazars; January 9-15, 2020; 98*; Online Platforms, © Statista 2020

 

A koronavírus-járvány hazánkban is felgyorsíthatja az elektronikus eljárások elterjedését

szerző: dr. Nagy Dániel Endre

A koronavírus-járvány a mindennapi érintkezésben és a munka világában egyaránt fontos változásokat hozott: a home office robbanásszerűen terjedt el, miközben a kapcsolattartás telefonon, e-mailen, videokonferencián keresztül történik. A hivatalos ügyekhez, így például szerződések aláírásához, banki ügyintézéséhez ugyanakkor gyakran elengedhetetlen az aláírás, a személyes jelenlét, így a jelenlegi helyzet a Kapolyi Ügyvédi Iroda szerint komoly hatással lesz az elektronikus aláírás elterjedésére.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások megnehezítik a hivatalos ügyek intézését, egyúttal arra is rávilágítanak, hogy ideje átgondolni, miként lehetne minél szélesebb körben elősegíteni a szerződések és egyéb írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírását. Mint arra a Kapolyi Ügyvédi Iroda rámutat, az elektronikus aláírásnak számos előnye van: az egész EU-ban azonos szabályozás vonatkozik rá, és bármely tagállamban kibocsátott szignót kötelezően elismeri a többi tagállam is. Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok a hagyományos aláírással megegyező bizonyító erővel rendelkeznek, illetve a papír alapú dokumentumokkal megegyező joghatással bírnak. Dr. Nagy Dániel, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint az elektronikus aláírás elterjedtsége ugyanakkor a lakossági szegmensben ennek ellenére visszafogott és – leszámítva egy-egy szektort – a vállalati szegmensben is elég kezdetleges egyelőre. Pedig a különböző írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírására a témában született hazai jogszabály 2016 óta lehetőséget biztosít. Eszerint ha egy adott jognyilatkozat megtételének egyik érvényességi feltétele az írásbeliség, akkor ennek a követelménynek az elektronikus iratba foglalás is eleget tesz, feltéve, ha az iratot a felek fokozott biztonságú elektronikus aláírással látnak el. Dr. Nagy Dániel elmondta, hogy az elektronikus aláírás fokozott biztonságának négy feltétele van. Az egyik biztonsági feltétel, hogy a digitális aláírás kizárólag az aláíróhoz, vagyis egyedülállóan egy adott személyhez kapcsolódik, másrészt pedig alkalmas az aláíró azonosítására. Harmadrészt úgy hozza létre az aláírást, hogy a létrehozáshoz szükséges adatokhoz, nagy megbízhatósággal csak az aláírónak van hozzáférése, emellett pedig úgy kapcsolódik az aláírt adatokhoz, hogy azok minden későbbi változása nyomon követhető, vagyis a dokumentumot aláírás után nem lehet módosítani, megmásítani.

Az elektronikus aláírás elterjedését segítheti elő az új személyazonosító igazolványok (eSzemélyi) megjelenése is, amelynek segítségével a természetes személyek az eddigieknél gyorsabban és egyszerűbben juthatnak hozzá az e-szignó nyújtotta lehetőségekhez. Dr. Nagy Dániel kiemelte, hogy abban az esetben, ha az eSzemélyihez elektronikus aláírási funkció is kapcsolódik, akkor a magánjellegű vagy hivatalos iratokat egy kártyaolvasóval akár otthon is alá lehet írni elektronikusan. Fontos, hogy ez a lehetőség nem váltotta ki a hitelesítési szolgáltatók szerepét, hiszen az eSzemélyihez tartozó szolgáltatás több szempontból korlátozott. Így például munkavállalói minőségben nem használható fel cégképviseletre, és tranzakciós limittel rendelkezik (50 millió forint tranzakciónként), azaz az eSzemélyi akkor alkalmas elektronikus aláírásra, ha nincs szükség céggel kapcsolatos információk feltüntetésére, illetve, ha nem munkavállalói jognyilatkozat megtételéhez használják. Összességében tehát az elektronikus aláírásnak több szempontból is megvannak az előnyei, valamint gyakran technikai feltételei is, ezért a jelenlegi járványhelyzetben fontos eszköz lehet, hogy a felek bármiféle személyes kontaktus nélkül kössenek meg egy szerződést, vagy elektronikusan tegyenek egyoldalú jognyilatkozatot (például meghatalmazást vagy egy szerződés felmondását).

Versenyjog koronavírus idején: az állami kockázati- és magántőke alapok egyszerűbben vásárolhatnak fel vállalatokat

szerző: dr. Tölgyes Katinka

Jelentős könnyítést kaptak a közvetlenül, vagy közvetetten állami tulajdonban lévő kockázati tőkealapok és magántőkealapok, melyek egyedül vagy más vállalkozással közösen, befektetésvédelmi célú irányítási jogokat szereznek egy vállalatban. A koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt ugyanis azokat a tranzakciókat nem kell a Gazdasági Versenyhivatalnak bejelenteniük és engedélyeztetniük, amelyeknél a felvásárolt cég a járvány miatt került nehéz helyzetbe. A járvány a gazdaságban és a piac szerkezetében is számos változást idéz elő, ami sok olyan versenyjogi kérdést is felvet, mint az erőfölénnyel vagy jelentős piaci erővel való visszaélés tilalma, illetve az összefonódások engedélyezése. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője összefoglalta, melyek a legfontosabb tudnivalók a témában, és milyen hatósági fellépésre lehet számítani.

A koronavírus-járvány hatására több szektorban olyan gyorsan és drasztikusan változnak a vevői, fogyasztói igények, hogy az alkalmazkodás a vállalkozások nagy részének már önmagában is komoly kihívást jelent. A változtatások szükségessége lényegében minden gazdasági szereplőt érint valamilyen mértékben, egyrészt a járvány hatásai miatt, másrészt az annak megelőzését, kezelését célzó jogszabályi előírások, módosítások miatt. Ráadásul, a szükséges járványügyi intézkedéseket figyelembe vevő idomulás módja sem teljesen szabadon választható és kivitelezhető (például a kereskedelmi tevékenységet ellátó vendéglátó üzletek nyitvatartása korlátozott, meghatározott rendezvények, események megtartása pedig tilos). Számos vállalkozás ezért a jelenlegi járványhelyzet és az azt követő, várható gazdasági recesszió jelentette kihívásokkal nem, vagy számottevően nehezebben fog tudni megbirkózni. Ugyanakkor olyanok is lesznek, akik korábbi pozíciójukat megőrizve, sőt, akár megerősödve, új piaci részesedéseket megszerezve készülhetnek majd a következő időszakra. Dr. Tölgyes Katinka, a Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője szerint emiatt valószínűleg módosulni fognak az egyes piacok szerkezetei, vélhetően koncentráltabbá válnak egy időre. Változhat továbbá egy-egy vállalkozás piaci pozíciója a versenytársakkal vagy a beszállítóival kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a versenytársak háttérbe szorulásával, esetleg eltűnésével erőfölénybe kerülhetnek gyengébb pozícióban lévő vállalkozások, vagy erőfölényes helyzetben lévő cégek juthatnak számukra még kedvezőbb pozícióba. Erősödhet továbbá a vállalkozások beszállítókkal szembeni piaci ereje, vagy olyan vállalkozásoknál is kialakulhat jelentős piaci erő, amelyeket az eddig nem jellemzett. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a versenytörvény és a kereskedelmi törvény magát az erőfölényt és a jelentős piaci erőt nem tiltja, azonban az azokkal való visszaélést igen. Azoknak a vállalkozásoknak tehát, amelyek a többieknél sikeresebben vészelik át a jelenlegi gazdasági krízist, fokozottabban kell figyelniük arra, hogy ne sértsék meg a tilalmakat. Mivel a visszaélések negatív hatásaival szemben a fogyasztók a jelenlegi járványhelyzetben és az utána várható gazdasági recesszió időszakában még védtelenebbek lehetnek, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) részéről szigorú hatósági fellépés várható.

A piacszerkezet változásának, feltételezett koncentrálódásának másik várható következménye a vállalkozások közötti összefonódások (fúziók, felvásárlások) számának a növekedése – mutat rá dr. Tölgyes Katinka. Ennek oka, hogy a nehezebb helyzetbe kerülő vállalkozások kevésbé tudják megőrizni függetlenségüket, a sikeresebb vállalkozások számára pedig új üzleti lehetőséget jelenthet egy-egy cég megszerzése. Az összefonódásokat bizonyos, árbevételhez köthető küszöbszám elérése esetén a GVH-nak kell engedélyezni, annak hiányában az nem hajtható végre. Az is előfordulhat, hogy a versenyhivatal feltételekhez köti az engedélyt (például adott üzletrész meghatározott határidőn belüli elidegenítése). A versenytörvény alapján ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy külön kérelem alapján a GVH hozzájáruljon az összefonódásnak az engedélyezési eljárás befejezése előtti végrehajtásához, amennyiben az szükséges a befektetés értékének a megőrzéséhez. A várható gazdasági recesszió során vélhetően megnő majd az ilyen jellegű kérelmek gyakorisága, tekintettel arra, hogy a bajban lévő és így megszerezhetővé váló vállalkozások életben maradásának, működőképességének a fenntartása, és a megszerző vállalkozások befektetésének a védelme sűrűbben fogja indokolni a kérelmek benyújtását, mint prosperáló gazdasági időszakban. A GVH korábbi tájékoztatásában egyelőre azt kérte a vállalkozásoktól, hogy fontolják meg a tervezett összefonódások bejelentésének elhalasztását. Arra is felhívta figyelmüket, hogy jelen körülmények között a hatóság nehezebben gyűjti be azokat az információkat (például versenytársaktól, beszállítóktól), amelyek az összefonódások megítéléséhez esetleg szükségesek, ez pedig az érintett felek számára bonyodalmakat okozhat.

Dr. Tölgyes Katinka arra is emlékeztet, hogy mindeközben a Kormány a veszélyhelyzetre való tekintettel egyes vállalkozásokat mentesített a bejelentési és engedélyezési kötelezettség alól. Eltérve tehát a versenytörvény előírásaitól, a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében az egyes hitel-, tőke- és garanciatermékekre vonatkozó eltérő rendelkezésekről szóló kormányrendelet alapján a GVH számára nem kell bejelenteni azokat a közvetlenül vagy közvetetten többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealap vagy magántőkealap részvételével történő összefonódásokat, amelyek a koronavírus-járvány miatt szükségessé vált finanszírozási ügylettel – az e célra létrehozott tőkeprogramon keresztül – valósulnak meg, illetve amelyek révén a közvetlenül vagy közvetetten többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealap vagy magántőkealap, egyedül vagy más vállalkozásokkal közösen, befektetésvédelmi célú irányítási jogokat szerez. Az eltérés alkalmazására ugyanakkor csak a veszélyhelyzet megszűnéséig van lehetőség.

Koronavírus: ebben az öt kategóriában juthatnak a vállalkozások állami támogatáshoz az Európai Bizottság állásfoglalása szerint

szerző: dr. Tölgyes Katinka

Tekintettel a koronavírus-járvány miatt elszenvedett gazdasági károkra az Európai Bizottság enyhített az állami támogatásokra vonatkozó álláspontján, így a válsághelyzetre tekintettel átmenetileg módosított a keretszabályokon. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője ezzel kapcsolatban összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, és azt, hogy a vállalkozások számára milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az uniós előírások alapján.

Bár normál gazdasági körülmények között a főszabály az, hogy tilos olyan állami támogatásokat nyújtani, amelyek bizonyos termékeket, szolgáltatásokat vagy vállalkozásokat előnyben részesítenek, a koronavírus-járvány következtében romló gazdasági helyzet miatt az Európai Bizottság módosított álláspontján. Dr. Tölgyes Katinka, a Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője emlékeztet rá, hogy alapesetben azok az állami támogatásokat engedélyezettek, amelyek az Európai Unió belső piacával összeegyeztethetőek: ilyenek például a termékre vonatkozó, megkülönböztetés nélkül nyújtott szociális támogatások, vagy a természeti csapások, rendkívüli események miatt keletkezett károk helyreállítására nyújtott támogatások. Ugyancsak megengedhetőek bizonyos elmaradottabb térségek gazdasági fejlődését előmozdító vagy a közös piacot és az európai uniós közös érdekeket nem sértő, egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatások is. A támogatásra vonatkozó szabályok betartását a Bizottság folyamatosan ellenőrzi, és vizsgálja, hogy azok összeegyeztethetőek-e a belső piaccal, valamint, hogy azokat nem visszaélésszerűen használják-e fel.

A főbb keretszabályok a rendes gazdasági körülmények figyelembevételével íródtak, és nem, vagy csak meglehetősen nehézkesen alkalmazhatóak a gazdaságot sújtó olyan váratlan, negatív és akár hosszú távon ható folyamatok esetén, mint amelyeket a koronavírus-járvány idéz elő egyes gazdasági ágazatoknál (például turizmus, vendéglátás) – mondta el dr. Tölgyes Katinka. Az Európai Bizottság is ezen logika mentén jutott arra az álláspontra, hogy a keretszabályok alkalmazásán változtatni szükséges, így ötféle támogatási kategóriát határozott meg, amelyek keretében a tagállamok támogatást nyújthatnak a gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére, amennyiben az átmeneti szabályrendszerben meghatározott egyéb feltételek is teljesülnek.

Az Európai Bizottság által meghatározott ötféle támogatási kategória

  1. Vissza nem térítendő, közvetlen támogatások, szelektív adókedvezmények és visszafizetendő előlegfizetések

A tagállamok 800.000 euró (halászati- és akvakultúra ágazat esetén 120.000 euró, elsődleges mezőgazdasági termelés esetén 1.000.000 euró) összeghatárig nyújthatnak támogatást egy vállalkozás sürgős likviditási szükségleteinek kielégítésére. A támogatás feltétele, hogy a kedvezményezett vállalkozás gazdasági nehézségeit a koronavírus-járvány, illetve annak következményei okozzák, valamint a vállalkozás 2019. december 31. előtt nem minősült más okból nehéz helyzetűnek. Ha egy vállalkozás több ágazatban is tevékenykedik, és ezekre eltérő maximális összegek vonatkoznak, a tagállamoknak kell biztosítani a felső határok betartását, például számviteli elkülönítéssel.

  1. Hitelgarancia biztosítása

A tagállamok kedvezményes díjú állami garanciákat nyújthatnak annak biztosítása érdekében, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények továbbra is hiteleket nyújtsanak azoknak az ügyfeleknek, akiknek szükségük van rá.

  1. Támogatott hitelkamatlábak

A tagállamok kedvezményes kamatlábak mellett, főszabály szerint legfeljebb 6 évre nyújthatnak hiteleket a vállalkozások számára. Ezek a hitelek segíthetnek a vállalkozásoknak az azonnali működőtőke és befektetési igények fedezésében.

  1. Pénzügyi intézményeken, hitelintézeteken keresztül nyújtott garancia és hitel

A 2. és 3. pontban foglalt támogatásokat a tagállamok bankokon vagy más pénzügyi intézményen keresztül is nyújthatják a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – megsegítésére. Az Európai Bizottság szerint az ilyen támogatást közvetlenül a bankok ügyfeleinek nyújtott támogatásnak kell tekinteni, nem pedig a bankoknak nyújtott támogatásnak.

  1. Rövid távú exporthitel-biztosítás

Arra az esetre, ha egyes országokban a piacképes kockázatok fedezete ideiglenesen nem állna rendelkezésre, az Európai Bizottság lehetővé teszi a rövid távú exporthitel-biztosítást az állam számára.

Dr. Tölgyes Katinka rámutat, hogy az Európai Bizottság külön kitér azokra a támogatásokra, amelyek a koronavírus-járvány leküzdéséhez szükséges releváns kutatás-fejlesztést, termék-előállítást és termékfejlesztéshez hozzájáruló tesztelési és felskálázási infrastruktúrákat célozzák. Ezekben az esetekben a támogatások a közös piacot és az európai uniós közös érdekeket nem sértő, egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatásoknak minősülnek. Az Európai Bizottság emellett határidőt is szab, ugyanis a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló támogatások csak 2020. december 31-ig nyújthatóak. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője arra emlékeztet, hogy a hazai jogalkotásban időközben megkezdődött az Európai Bizottság által alkotott szabályokhoz kapcsolódó részletszabályok kidolgozása.

 

Vis Maior és MAC/MAE klauzulák a Covid-19 idején

szerző: dr. Ferenczy Balázs József

1. Mi a vis maior?

A vis maior (a magyar jogi nyelvezetben „erőhatalom”), a római jogig visszavezethető jogintézmény és „egy olyan erőt, eseményt jelent, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni.”[1] A jogirodalom ide sorolja egyrészt az elsöprő erejű természeti erőket, például a földrengéseket, árvizeket, hajótörést, egyéb természeti csapásokat, másrészt egyes emberi/társadalmi megmozdulásokat, például a háborúkat, forradalmakat, vagy más, rendkívüli erővel fellépő társadalmi eseményeket. A római jog szerint „vis maiorért általában senki sem felel”,[2] kivéve, ha (i) azt valaki szerződésben vállalta (ilyenek voltak az ókori „biztosítások”, pl. a pecunia traiectitia, vagy a lex Rhodia de iactu mercium esetében), vagy például (ii) ha az illető tehetett arról (neki felróható volt), hogy a dolgot vis maior érhette.

A vis maior – jóllehet klasszikus gyökerekkel, és meglehetősen elterjedt szerződéses joggyakorlattal bír – mégsem rendelkezik normatív alappal a hatályos magyar jogrendszerben. A jogintézmény a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseiből, illetve azok magyarázatából közvetetten vezethető le (vö. Ptk. 6:142. § kontraktuális felelősség kimentési rendszere),[3] gyakorlatban pedig a felek által az egyes szerződésekben meghatározott klauzulában, illetve a bírói gyakorlat által kimunkált ítéletekben nyeri el pontos tartalmát.

  1. A jelenlegi járványügyi helyzet minősülhet-e vis maiornak és hivatkozhatunk-e rá szerződéses viszonyainkban?

Szerződéses kapcsolatainkban főként azokban az esetekben lehet vis maiorra hivatkozni, ahol a felek az erőhatalom esetköreit, és ezen belül a járványügyi helyzetet szerződéses megállapodásuk részévé tették. Ezek a klauzulák a leggyakrabban közép, illetőleg hosszútávú szerződéses rendszerekben (például építési-szerelési szerződések, hitelkeretszerződések) szerepelnek, azonban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy minden alkalommal el kell olvasni az adott szerződést, (i) egyrészt azért, hogy megtudjuk, található-e benne vis maior kiegészítés, (ii) másrészt, hogy ha igen, annak mi a pontos tartalma. E szabályok általában világos eligazítást adnak arra vonatkozóan, hogy vis maior helyzetben a feleknek milyen szerződéses kötelezettségei vannak egymás irányában (pl.: írásbeli értesítési kötelezettség a vis maior helyzet bekövetkeztéről, annak mivoltáról), mennyi ideig tart egy ilyen helyzet (a felek általában átmeneti időszakra teszik lehetővé ennek alkalmazását), és hogy ezen átmeneti időszakot követően mit kell és/vagy lehet tenni (elállás, vagy felmondás, ha a vis maior helyzet nem múlt el az átmeneti időszak alatt, vagy a szerződéses kötelezettségek újraindítása).

A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet, továbbá az annak végrehajtásáról rendelkező 62/2020. (III. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban együttesen „Kormányrendelet”) fizetési moratóriumra vonatkozó szabályai például szerződéses kötelezettségek teljesítése alóli mentességet fogalmaznak meg az üzletszerűen folyósított hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések adósai vonatkozásában, amely tulajdonképpen a járványügyi helyzet következtében fellépő tömeges fizetésképtelenség, valamint ennek eredményeként a gazdaság egészét, és az igazságszolgáltatást is valószínűleg súlyosan megterhelő, tömeges jogviták kockázatának vette elejét.

Szerződéses klauzula nélkül is megállhat a vis maior például akkor, ha az arra hivatkozó fél megfelelően bizonyítani tudja, hogy valamely szerződéses kötelezettségét konkrétan a kialakult járványügyi helyzet, illetve a járványügyi helyzetre közvetlenül visszavezethető ok miatt nem tudta teljesíteni, ezt az okot nem látta előre, és annak előre való felmérése/belátása tőle nem is volt elvárható. Ebből a szempontból például lényeges kérdés lehet a szerződés megkötésének időpontja, illetőleg, hogy az adott üzleti tevékenységet például a külföldi beszállítók esetleges leállása mikortól kezdve, és hogyan/milyen mértékben érintette.

  1. Mely esetekben adódhatnak a vis maiorral kapcsolatban nehézségek?

A fentiek ellenére számos olya szerződéses viszonyrendszer van, ahol a vis maiorra való hivatkozás valószínűleg nehézségeket fog okozni, ilyenek például a kiskereskedelmi egységek, üzletek bérletére irányuló szerződések. Mint Rada Mátyás kollégánk korábbi cikkében kifejtette: „mivel a bérleti szerződésekben a vis maior általában olyan, a felek ellenőrzési körén kívül eső eseményeket jelent, amelyek a bérlet tárgyául szolgáló épületet vagy annak egy részét károsítják vagy elpusztítják, a bérleményt a bérlő számára birtokolhatatlanná vagy használhatatlanná teszik (ilyen például tűz, árvíz, vagy akár háborús események), a koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán a „használhatatlanság” új értelmezése merülhet fel.”

  1. Van-e károkozás vis maior helyzetben?

Ha a szerződésszegő fél alappal hivatkozik arra, hogy kötelezettségét vis maior miatt nem tudta teljesíteni, ezért magatartása, ill. mulasztása ellenőrzési körén kívül eső okra vezethető vissza, cselekménye/mulasztása nem lesz felróható, tehát a szerződésszegésért, és így a károkozásért való felelősségét ki tudja menteni.

Fontos megjegyezni, hogy az MKIK-tól – a magyar joggyakorlattól eddig meglehetősen idegen intézményként, egy erre a célra kialakított szabályzat alapján[4] – ún. vis maior igazolás kérhető egy adott szerződésben meghatározott kötelezettség (vagy kötelezettségek) nemteljesítésével kapcsolatban. Az MKIK a fenti szabályzatában ugyanakkor külön aláhúzza, hogy „A „vis maior” fogalmát sem a magyar jog, sem az uniós jogszabályok, sem a bírói gyakorlat nem definiálta. A vis maior hivatkozások kamarai igazolásának célja a perek lehetséges elkerülése, a vállalkozások kulturált gazdasági együttműködésének előmozdítása, az esetleg mégis meginduló perekben a bizonyítás egyszerűsítése, a pertartam csökkentése.

A koronavírus járványt követő ítélkezési gyakorlat nagy kérdése, hogy a fenti elemek egyidejű vizsgálata alapján a vis maiorra vonatkozó joggyakorlatot – a jövőre nézve is előremutató módon – milyen irányba fejleszti majd tovább.

  1. Mi az a MAC/MAE klauzula?

Ha vis maior helyzet miatt a szerződés nem mondható fel, a szerződéses partnerben esetleg felmerül, hogy más klauzulá(ka)t/jogalapot keressen a szerződés megszüntetésére.

Az angolszász jogrendszer ill. nemzetközi mintaszerződések hatásaként a magyar szerződéses gyakorlatban is széles körben elterjedt az ún. MAC/MAE, (avagy Material Adverse Change/Material Adverse Effect, magyarul lényegesen hátrányos hatás) klauzulák használata, amelyekkel jellemzően hitel- és kölcsön szerződések, valamint M&A tranzakciók dokumentációjában találkozhatunk. A MAC klauzulák fő forrása – hasonlóan a vis maiorhoz – a felek által a szerződésben kölcsönösen kialkudott rendelkezések, jogszabályi háttere a magyar jogrendben ennek a jogintézménynek jelenleg nincs.

Egy LMA által standardizált kölcsönszerződésben például lényeges hátrányos hatásnak minősül a hitelfelvevő tekintetében felmerült minden olyan tény, esemény vagy körülmény, vagy ezek sorozata, amelynek a hitelező ésszerű véleménye szerint az alábbiakra lényegesen hátrányos hatása van vagy lehet:

(a)      a hitelfelvevő gazdasági (pénzügyi vagy egyéb) helyzetére;

(b)     a hitelfelvevő gazdálkodására, üzletvitelére;

(c)      a hitelfelvevő azon képességére, hogy szerződésszerűen teljesítse bármely finanszírozási okirat, vagy az azokat biztosító szerződés szerinti kötelezettségét; illetve

(d)     bármely olyan tranzakciós dokumentum jogszerűségére, kötelező erejére, érvényességére, érvényesíthetőségére, ranghelyére vagy rangsorára, amelynek a hitelfelvevő szerződő fele.

Egy MAC/MAE

  • (hitelező által elvárt) hiánya szolgálhat például előzetes feltételként ahhoz, hogy a finanszírozó teljesítse a hitelkeretszerződés alapján fennálló folyósítási kötelezettségét; vagy
  • (hitelező által meg nem engedett) bekövetkezése például eredményezheti, hogy a hitelfelvevő az MAC/MAE hiánya tekintetében vállalt kötelezettségét megsérti, amely szerződésszegési eseményt idézhet elő; vagy
  • (hitelező által meg nem engedett) bekövetkezése/fennállása közvetlenül (sui generis) is eredményezhet szerződésszegési eseményt.
  1. Mikor beszélhetünk MAC klauzula szerinti „lényegesen hátrányos hatás” bekövetkezéséról?

Ebben a kérdésben – magyar bírói joggyakorlat és jogszabályi rendelkezések hiányában – érdemes az angolszász jogfejlődés eredményeire támaszkodnunk. Ezek szerint egy lényegesen hátrányos hatásnak például[5]:

  • időben elhúzódónak kell lennie: a változás nem lehet csak átmeneti, annak hosszútávúnak és marandónak kell lennie az adott társaság bevétel-termelő képessége vonatkozásában (“over a commercially reasonable period, measured not in months but years.”);[6]
  • mennyiségileg jelentősnek kell lennie: MAC klauzulára alapított elállásra eredményesen lehetett hivatkozni például két egymást követő negyedéves bevétel 50%-os csökkenése esetén,[7] más esetben az eljáró bíróság 64%-os negyedéves bevétel csökkenést határesetnek tekintett,[8]  az EBITDA 86%-os csökkenése azonban minden kétséget kizáróan lényes érdemi változásnak minősült („short-term hiccup should not suffice”);[9]
  • az érintett teljes iparágat sújtó külső hatások – tekintettel arra, hogy azok az adott iparág valamennyi szereplőjét érintik, általában nem esnek a MAC klauzulák fogalmi körébe. Ha egy lényegesen hátrányos hatás az érintett iparágtól függetlenül kizárólag az adott szerződő felet érinti, megfelelő alapot biztosíthat a MAC klauzulán alapuló megszüntetése, azonban a teljes iparágat azonosan sújtó hatások esetén egy MAC klauzula alapján a szerződéstől általában nem lehet elállni.

A fentiek csak az angolszász ítélkezési gyakorlat (meglehetősen pontatlan vonalakkal meghúzott) kereteit jelölik ki, és nem jelentik azt, hogy kisebb mértékű bevételcsökkenések ne eredményezhetnének (különös tekintettel a többi fontos körülmény fennállására) MAC/MAE-t elismerő döntést, de azt sem, hogy akár magasabb mértékű bevételkiesés esetében ne dönthetne a bíróság a MAC/MAE klauzula alkalmazása ellen. Általánosságban az mondható, hogy az eljáró bíróságok megszorítóan értelmezik a MAC/MAE klauzulákat: ezek többnyire kizárják pl.: háború, természeti katasztrófák, vagy vis maior esetén történő alkalmazhatóságukat, amellyel a rendszerszintű kockázatokat lényegében a vevőkre(/hitelezőkre) telepítik. A pandémia globálissá válásával a MAC klauzulákban a Covid-19 járvány, mint specifikus körülmény is kezd megjelenni, mint elállást kiváltó ok alóli kifejezett mentesülés[10] (lényegében hasonló tendencia volt tapasztalható a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően, amikor a terrortámadás került fel a vis maior események körébe). Fontos azonban aláhúzni, hogy csak abban az esetben jelenthet mentesülést MAC/MAE klauzulában hivatkozott specifikus körülmény (a Covid-19 járvány is), amennyiben az az adott iparágat vagy tevékenységet általánosságban, minden piaci szereplőt beleértve, egyaránt érinti. Amennyiben a hatás egy adott vállalat tekintetében (lényegesen) súlyosabb, mint az iparági átlag („except to the extent that the target was disproportionality impacted compared to other industry participants”), a rendszerszintű kockázat tézise megdőlhet, és a céltársasággal/hitelfelvevővel szemben – az eset valamennyi tényezőjét figyelembe véve – a MAC/MAE klauzula érvényesítésének jogszerűsége megállhat.

  1. Megalapozhat-e a jelenlegi járványügyi helyzet MAC/MAE klauzulára való hivatkozással szerződéstől való elállást, vagy folyósítás-megtagadást?

Minden esetben kiterjedt, és alapos szerződéses szabályértelmezést igényel annak a megállapítása, hogy a Covid-19 vírus okozta járványhelyzet valamint az ezáltal okozott gazdasági és jogi körülmények a szerződésekben meghatározott MAC/MAE klauzulák hatálya alá esnek-e. Meglátásunk és a múltbeli tapasztalatok alapján általánosságban az mondható, hogy az MAC/MAE klauzulák specifikusan az adós/szerződéses partner egyéni pénzügyi-, gazdasági, illetve jogi helyzetére vonatkoznak, és azon körülmény, hogy a Covid-19 vírus következtében lényegében globálisnak mondható járványügyi helyzettel kell szembesülnie a világgazdaságnak és a magyar gazdaságnak egyaránt, önmagában nem ad megfelelő jogalapot arra, hogy MAC/MAE klauzula alapján szerződés megszüntetési jogot érvényesítsen a szerződő fél.[11] A fentiekben hivatkozott, a jelenlegi helyzet által egy adott vállalatra gyakorolt esetleges diszproporcionális hatásokra azonban a kockázatok elemzésénél különös figyelmet kell fordítani.

  1. Vannak-e más szerződéses szabályok, amely alapján egy hitelintézet például fontolgathatja a kölcsönszerződés felmondását?

Mint azt egy korábbi cikkünkben már kifejtettük, a fizetési moratórium a kölcsönszerződéseknek csak a tőke és kamattörlesztési szabályai alól ad – időszakos, és nem végleges – felmentést. Ez a hitelfelvevői kötelezettségeknek nagyon fontos, ám korántsem egyetlen halmaza. A joggyakorlatban elterjedt kölcsönszerződések a tőke és kamattörlesztési szabályokon túlmenően például bizonyos pénzügyi mutatóknak (DSCR, LTV) való megfelelésre, pénzügyi információk folyamatos átadására, illetőleg biztosítéki/fedezeti érték fenntartására vonatkozó kötelezettségeket írnak elő a hitelfelvevő számára (hogy csak a legfontosabbakat említsük), amelyek teljesítése az adósoknak – a Kormányrendeletben megfogalmazott fizetési moratórium, valamint vis maior helyzet fennállása alatt is – változatlanul teljes körű kötelezettsége. Amennyiben ezen kötelezettségek bármelyike megszegésre kerül, akkor igen, ezek alapján a hitelintézet megfontolhatja a vonatkozó szerződés felmondását, amely a hitelfelvevőnek a fizetési moratórium időszaka alatt sem érdeke.

  1. Mi a megoldás?

A jelenlegi helyzetben mind a (jogi jellegű) vis maior (a veszélyhelyzet kihirdetésére és végrehajtására vonatkozó Kormányrendelet), mind pedig az MAC/MAE klauzulák megfelelő alapot szolgáltathatnak arra, hogy a szerződéses partnerek tárgyalóasztalhoz üljenek, és a vitás kérdéseket megnyugtatóan, hosszú távon rendezzék egymással. Nyilvánvaló, hogy a felek ezzel elsősorban a gazdaság különböző szektorainak a veszélyhelyzet elmúltát követő újraindítását segítik elő, amely már most hatalmas, embert és piacot próbáló, de kölcsönösnek látszó feladat.

 

[1] A Római jog története és institúciói (Földi András és Hamza Gábor), Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2015. Brósz-Pólay: Római Jog, Tankönyvkiadó, 1974, 351.o.: „cui humana infirmitas resistere non potest” – D.44.7.1.4. – Gaius.

[2] D. 50.17.23. – Ulpianus, 1.

[3] Ptk. 6:142. §

[4] https://mkik.hu/vis-maior-igazolas-kiallitasa

[5] https://corpgov.law.harvard.edu/2020/04/04/covid-19-as-a-material-adverse-effect-mac-under-ma-and-financing-agreements/

[6] Akorn, Inc. v. Fresenius Kabi AG https://courts.delaware.gov/Opinions/Download.aspx?id=279250

[7] Raskin v. Birmingham Steel (Del. Ch. 1990)

[8] IBP Shareholders Litig. (Del. Ch. 2001)

[9] Akorn, Inc. v. Fresenius Kabi AG https://courts.delaware.gov/Opinions/Download.aspx?id=279250 

[10] Morgan Stanley-E*TRADE merger agreement: https://news.bloomberglaw.com/bloomberg-law-analysis/analysis-morgan-stanley-e-trade-merger-excludes-coronavirus

[11] https://www.ashurst.com/en/news-and-insights/legal-updates/is-coronavirus-covid-19-a-material-adverse-change/

Reklámok és kartellek a koronavírus idején: ilyen versenyjogi szempontokra kell figyelni

szerző: dr. Tölgyes Katinka

A koronavírus-járvány hatására megszaporodtak az egészséget védő termékek és szolgáltatások hirdetései: a régiek mellett olyan új szereplők is megjelentek a piacon, akik a fő profiljukba nem illeszkedő termék vagy szolgálatás értékesítésébe kezdtek. Fontos azonban, hogy az új üzleti lehetőségeket mindenki tisztességesen használja ki, hiszen az illetékes hatóságok fokozottan figyelik a kereskedelmi kommunikációt. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője a reklámokra, valamint a vállalatok közötti együttműködésre vonatkozó legfontosabb versenyjogi szempontokat foglalta össze.

A járványhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások között elsősorban az egészséget védő, illetve a kijárási korlátozás miatt otthon maradókat kiszolgáló lehetőségekkel lehet találkozni. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője, Dr. Tölgyes Katinka felhívja a figyelmet, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a járványra való tekintettel új, eddig nem gyártott termék vagy nem nyújtott szolgáltatás értékesítésébe kezdtek, vagy eddig kevesebb figyelmet fordítottak a versenyjogi megfelelésre, mindenképpen érdemes megfontolniuk jogi tanácsadó szolgáltatásainak igénybevételét.

Reklámok: nem lehet mindent eladni a Covid-19 elleni védelemre hivatkozva

A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint a reklámok, szlogenek készítésekor a termékkategória meghatározása az első lépés, hiszen eltérő reklámállítások megengedettek az élelmiszerek, a gyógyhatású készítmények, az étrendkiegészítők, a vényköteles és nem vényköteles gyógyszerek, valamint a kozmetikumot esetében. Élelmiszernek például nem lehet betegségmegelőző, vagy gyógyító hatást tulajdonítani (akkor sem, ha a köznyelvben például a hagyma több fajtája is így ismert). Az ilyen állítás önmagában jogsértő (nincs lehetőség az ellenkező bizonyítására), és szankcionálást vonhat maga után. Vényköteles gyógyszert, illetve a vény nélkül kiadható, TB támogatott gyógyszert főszabály szerint egyáltalán nem lehet reklámozni. Azon gyógyszerek esetében, ahol maga a reklámozás megengedett, csak szigorú keretek között, a betegtájékoztatóban leírtakkal szoros összhangban készülhet el a kereskedelmi kommunikációs tartalom. Kerülni kell minden olyan utalást, amely szakemberek vagy ismert személyek ajánlását foglalhatja magában. Gyógyhatásúnak csak akkor nevezhető egy termék, ha az valóban érdemi, egészséget helyreállító hatással bír, amelyet alá is tudunk támasztani megfelelő kutatásokkal (a terméket használók tapasztalatai nem elfogadhatóak). Fontos arra is figyelni, hogy a közvetett állítások is megfeleljenek az előírásoknak, például a termékben található hatóanyaggal vagy annak összetevőjével kapcsolatban tett kijelentések.

Dr. Tölgyes Katinka azt is kiemelte, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) mindig a fogyasztó szemszögéből vizsgálja a kereskedelmi kommunikációt, vagyis az számít, hogy a fogyasztók hogyan értelmeznek egy adott reklámállítást, és nem az, hogy a gyártó vagy forgalmazó mit ért alatta, vagy milyen célt kívánt elérni. Emellett a GVH az ún. sérülékeny fogyasztók számára szóló tájékoztatásokat fokozottan ellenőrzi és szigorúbb következményeket alkalmaz. Sérülékenynek a versenyhatóság azon fogyasztói kört tekinti, aki az adott termék vagy szolgáltatás tekintetében kora vagy egészségi állapota révén kiszolgáltatottabb. A jelenlegi járványhelyzetben bizonyos termékek (például fertőtlenítőszerek, kézfertőtlenítők, maszkok stb.) esetében akár a teljes társadalom sérülékeny fogyasztónak tekinthető, így különösen fontos, hogy a kommunikáció megfeleljen a jogszabályoknak.

Együttműködések: megengedőbb lehet a hatóság, de nem korlátok nélkül

A kereskedelmi kommunikáció mellett a vállalkozások közötti együttműködések területén is az általánostól némileg eltérő hatósági jogalkalmazás várható a koronavírus-járvány idején. A krízishelyzetben ugyanis kulcsfontosságú a fogyasztók kiszolgálása a kiemelten fontos termékekkel (például kézfertőtlenítők, arcmaszkok), és előfordulhat, hogy ehhez az érintett szereplők között fokozott együttműködés szükséges. Ide tartozhat a szűkösebben rendelkezésre álló alapanyagok elosztása, vagy a szállítással és raktározással kapcsolatos kihívások megoldása. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjoggal foglalkozó szakértője szerint a GVH tekintettel lehet a társadalmi érdekekre, és ezeket az együttműködéseket várhatóan engedékenyen kezeli majd. Dr. Tölgyes Katinka ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet az Európai Versenyhatóságok Hálózatának álláspontjára is, ami egyértelműen kimondja, hogy a hálózat tagjai nem fognak fellépni a vállalkozások olyan szükséges és átmeneti intézkedéseivel szemben, amelyek az ellátási hiány elkerülésére irányulnak. A vállalkozásoknak ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy az együttműködés „megengedése” nem vonatkozik minden területre, és nem jelenti azt, hogy időben és mértékben ne lennének korlátjai. Ha egy alapanyagból például nincs hiány, az érintett vállalkozások a versenyhatósági eljárás során nem hivatkozhatnak a szóban forgó együttműködésre, így továbbra sem megengedettek az ún. „kőkemény kartellek”, vagyis az árakat egyeztető, piacot felosztó versenykorlátozó megállapodások. Az Európai Bizottság által kiadott iránymutatás is hasonló elveket fogalmaz meg. Ezért számítani lehet rá, hogy a GVH kiemelten vizsgálja majd az együttműködések mértékét és azok szükségességét. Dr. Tölgyes Katinka hangsúlyozza, hogy amennyiben egy vállalkozásnak (különös tekintettel az egészségügyi szektorra) kétségei vannak az együttműködés jellegével és mértékével kapcsolatban, érdemes jogi tanácsadóval konzultálnia, vagy közvetlenül a GVH-hoz fordulnia iránymutatásért. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a versenyhatóságot az általa adott iránymutatás nem köti egy esetleges későbbi eljárás során.

 

Így működhetnek a magyar tőzsdei cégek a veszélyhelyzet alatt

szerző: dr. Horváth Gábor

A koronavírus-járvány miatt elrendelt kormányzati intézkedések a magyar tőzsdei társaságok döntéshozatali eljárásait is megnehezítették. A vállalatok és részvényeseik szempontjából különösen rossz időszaban történt mindez, hiszen normális esetben áprilisban zajlanak a tavalyi pénzügyi beszámolók és az osztalék fizetéséről szóló közgyűlések. A Kapolyi Ügyvédi Iroda áttekintette, hogy a húsvéti ünnepek alatt megjelent friss szabályok alapján többek között miként lehet közgyűlést tartani, osztalékot fizetni, továbbra is saját részvényeket vásárolni a részvényesi kontroll megtartása mellett is.

A jelenlegi jogszabályok alapján tilos 100 fő feletti rendezvényeket zárt helyen tartani, ami számos, a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) jegyzett nyilvánosan működő részvénytársaságot érint. Egy másik rendelet általánosan tiltja a rendezvények, gyűlések tartását, és kivételként sem nevesíti a gazdasági társaságok döntéshozatali szerveinek összehívását, illetve az azokon való személyes jelenlétet. Annak érdekében, hogy a gazdasági társaságok, így a BÉT-en jegyzett nyilvános társaságok működése is zavartalan legyen a körülményekhez képest, a kormány a húsvéti időszakban megjelent kormányrendelettel[1] szabályozta a veszélyhelyzet során a személy- és vagyonegyesítő szervezetek működésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez a rendelet speciális szabályokat alkalmaz a nyilvánosan működő részvénytársaságok (nyrt.) testületi szervei (közgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság, audit bizottság) vonatkozásában, amelyek közül a legfontosabbakat Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje ismertette.

Mikor lehet közgyűlést tartani?

A friss rendelet ugyan nem mondja ki kifejezetten, de a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt, a rendezvények tartására és látogatására vonatkozó tilalomból következik, hogy az nyrt. testületi szerveinek üléseit személyes jelenléttel nem tarthatja meg. A legfőbb szervként eljáró közgyűlés helyett pedig az ügyvezetés (igazgatóság vagy igazgatótanács) jogosult mindazon kérdésekben dönteni, amelyek egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartoznak.

Így tanácskozhatnak a nyilvános társaságok vezető testületei

Az nyrt. testületi szervei (igazgatóság, igazgatótanács, felügyelőbizottság, auditbizottság), valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szervei az üléseit elektronikus hírközlő eszköz útján, vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével is megtarthatja, vagy írásbeli egyeztetést folytathat, és a döntéseket írásban is meghozhatja. Ha erre vonatkozó elfogadott eljárásrend nincs, az ülésezés és a döntéshozatal szabályait a testület elnöke határozza meg és közli az érintettekkel. Az írásbeli egyeztetés és döntéshozatal elektronikus üzenetváltással (e-mail útján) is történhet.

Hogyan lehet az éves beszámolót elfogadni?

Dr. Horváth Gábor kiemelte, hogy az nyrt. az éves közgyűlés meghívóját és a kapcsolódó előterjesztéseket, határozati javaslatokat, valamint egyéb dokumentumokat továbbra is köteles honlapján közzétenni, akkor is, ha a rendelet hatályba lépése napján ezek még nem kerültek közzétételre. Hozzátette, hogy az ilyen közzétételekre vonatkozó határidők ugyanakkor lerövidültek: a meghívót a közgyűlést megelőzően legalább 21 nappal, míg az előterjesztéseket, határozati javaslatokat és egyéb dokumentumokat a közgyűlést megelőzően legalább 8 nappal kell közzétenni. Az nyrt. a rendelet hatálybalépése napján már közzétett meghívójában foglaltaktól a honlapján közzétett felhívásban eltérhet. Erre határidő a rendeletben nem szerepel, de a Kapolyi Ügyvédi Iroda szerint ezt a tudomásra jutástól számítottan haladéktalanul köteles az nyrt. megtenni. Az nyrt. ügyvezetése a közzétett napirenden szereplő valamennyi kérdésben – ideértve az alapszabály módosítását is –, továbbá az éves beszámoló elfogadásáról, az adózott eredmény felhasználásáról és a közgyűlés hatáskörébe tartozó, az nyrt. törvényes működésének fenntartásához, a veszélyhelyzet miatt kialakult helyzet kezeléséhez szükséges, valamint az észszerű és felelős gazdálkodás körében felmerülő halaszthatatlan ügyekben is jogosult dönteni, azzal, hogy a közzétett napirenden szereplő kérdésekben a közzétett határozati javaslatoktól eltérően is dönthet. (Az éves beszámolóról azonban csak abban az esetben dönthet, ha a felügyelőbizottság jelentésében az éves beszámolót elfogadta.) Változatlan az is, hogy az ügyvezetés által közgyűlési hatáskörben meghozott határozatokat közzé kell tenni. Az nyrt. ügyvezetése 2020. április 30-ig, vagy ha üzleti éve a naptári évtől eltér, az üzleti év mérlegfordulónapját követő negyedik hónap végéig köteles az nyrt. számviteli törvény szerinti beszámolójáról határozni. Ezzel egyidejűleg az adózott eredmény felhasználásáról, ezen belül osztalékról is dönthet. Amennyiben azonban a szavazatok legalább 1 százalékával rendelkező részvényesek kezdeményezték (lásd következő pontban részletesebben) a közgyűlés összehívását, az osztalék kifizetésére csak azt követően kerülhet sor, ha a beszámolót és az osztalék kifizetését a közgyűlés utólagosan jóváhagyta. Fontos, hogy az éves beszámoló könyvvizsgálata akkor is elvégezhető, ha az éves beszámolóról az nyrt. ügyvezetése határoz, azonban az ügyvezetés az éves beszámolóról csak akkor dönthet, ha a felügyelőbizottság jelentése az éves beszámolót elfogadta.

A részvényesi kontroll megmarad, de bizonyos esetekben csak a vészhelyzet után lehet dönteni

Az ügyvezetés közgyűlési hatáskörben végzett működésének részvényesi kontrollját jelenti, hogy a szavazatok legalább 1 százalékával rendelkező részvényesek kérhetik közgyűlés összehívását az ügyvezetés által meghozott határozatok utólagos jóváhagyása céljából. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője elmondta, hogy erre különböző (jogvesztő) határidők állnak rendelkezésre attól függően, hogy a felülvizsgálat az alapszabály módosítását, a beszámoló és az adózott eredmény felhasználását vagy egyéb közgyűlési határozatokat érinti-e. A közgyűlés összehívásának kezdeményezése esetén a közgyűlési meghívót a veszélyhelyzet megszűnését követő 45 napon belül, ha a részvényesi kérelem kézhezvételételekor a veszélyhelyzet már megszűnt, a részvényesi kérelem kézhezvételétől számított 45 napon belül kell közzétenni. Ha a közgyűlés utólagosan nem hagyja jóvá, az alapszabály módosítása a közgyűlés napját követő napon hatályát veszti. Ugyanakkor, amennyiben az utólagos közgyűlési határozat a korábbi döntést megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, az nem érinti az azt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket.

Sajátrészvény-vásárlások

Ha a közgyűlés felhatalmazta az nyrt. ügyvezetését saját részvény megszerzésére vonatkozó döntések meghozatalára és a felhatalmazás időtartama a veszélyhelyzet időtartama alatt jár le, a felhatalmazás időtartama a veszélyhelyzet megszűnését követő soron következő közgyűlés időpontjáig meghosszabbodik, kivéve, ha az ügyvezetés a felhatalmazás tárgyában saját hatáskörében már döntést hozott.

Személyi változások kezelése a nyilvános társaságok vezető testületeiben

Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje elmondta, hogy további átmenti szabály, ha az nyrt. fenti testületi tagjának, valamint állandó könyvvizsgálójának megbízatása a veszélyhelyzet időtartama alatt szűnik meg (és akkor is, ha veszélyhelyzet kihirdetése után, de a rendelet kihirdetése előtt szűnt meg a megbízatásuk és nem neveztek ki helyettük más személyt), úgy a megbízatás a veszélyhelyzet lejártát követő közgyűlés napjáig fennmarad, és e személyek kötelesek feladataikat ellátni. Kivétel ez alól, ha a tisztség az ilyen személy halála, visszahívása, illetve a prudenciális hatáskörben eljáró hatóság határozata alapján történő elmozdítása miatt szűnik meg, valamint, ha az nyrt. ügyvezetése a saját hatáskörében hozza meg a szükséges döntéseket. Ha pedig a veszélyhelyzet időtartama alatt a fenti testületek tagjainak létszáma a törvényben, illetve a létesítő okiratban előírt szám alá csökken, vagy az adott testületi tag a koronavírus-járvány miatt egyébként nem tud eljárni, a többi testületi tag jogosult a határozathozatalra. Ilyenkor a határozatképességre vonatkozó szabályokat a döntésképes testületi tagok száma alapján kell meghatározni, és határozatot ebben az esetben is szótöbbséggel kell meghozni azzal, hogy a többi testületi tag kiesése esetén a határozathozatalra egy személy is jogosult.

[1] 102/2020. (IV. 10.)

[1] 47/2020. (III. 18.)

 

A koronavírus-járványra nem mindig hivatkozhatnak vis maiorként a szállodaipar és kiskereskedelmi szektor bérlői

szerző: dr. Rada Mátyás

A koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések különösen érzékenyen érintik a szállodaipari és a kiskereskedelmi bérlőket. Sokan önhibájukon kívül nem tudják kigazdálkodni a bérleti díjat, ugyanakkor a veszteségből eredő díjcsökkentési igényt a bérbeadónak sem kell elfogadnia. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint a turisztikai szektorban működő vállalkozásokat bizonyos mértékben védi a veszélyhelyzetre vonatkozó egyik kormányrendelet, a kiskereskedelmi szektorban azonban úgy tűnik, csak a bérbeadók és bérlők közötti megállapodás jelenthet megoldást. A vis maiorra történő hivatkozás egyik szektorban sem lenne bíróság előtt könnyen megvédhető.

A koronavírus-járvány nehéz helyzetbe hozott számos olyan vállalkozást, amely bérelt helyen működik és ez felveti azt a kérdést, hogy milyen jogi lehetőségei vannak a bérlőknek a díjak csökkentésére vagy a fizetés késleltetésére. Az egyik leginkább érintett szektor a turizmus: a március 28-tól életbe lépett kijárási korlátozás szigorúan értelmezve megtiltja a hotelekben történő szálláshely-szolgáltatás igénybevételét. Ezt megelőzően is több hotel bezárását, átmeneti szünetelését eredményezte a március 16-án bevezetett korlátozás, amelynek eredményeképpen külföldi magánszemélyek Magyarországra nem utazhatnak be. A kiskereskedelem egyes szereplőit is komolyan érinti a járványhelyzet, hiszen a kormányzati intézkedések kifejezetten nem tiltják ugyan az olyan üzletek nyitva tartását, amelyek nem a napi fogyasztáshoz szükséges alapvető fontosságú cikkeket árusítanak (ilyen például a könyvesbolt és a ruhaüzlet), a kijárási korlátozás miatt a vásárlók elmaradása azonban közvetett módon mégis az üzletek bezárását eredményezheti.

A szállodákat védi a kormányrendelet, a kiskereskedelmi üzleteket nem

Dr. Rada Mátyás, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkatársa szerint a szállodaingatlant üzemeltető bérlőknek átmeneti segítséget jelenthet, illetve a bérbeadókkal szembeni alkupozíciójukat erősítheti az a kormányrendelet[1], amely kimondja, hogy többek között a turisztikai szolgáltatást nyújtó ágazatok esetében a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó bérleti szerződéseket 2020. június 30-áig nem lehet felmondással megszüntetni, valamint a veszélyhelyzet ideje alatt a bérleti díj nem emelhető. A kormányrendelet értelmében tehát a bérbeadó az említett időpontig nem szüntetheti meg a bérleti szerződést rendkívüli felmondással, amennyiben a bérlő a bérleti díj megfizetését bevételek hiányában nem tudja teljesíteni. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a bérbeadó továbbra is követelje a bérleti díjakat, illetve a késedelmes fizetés miatt késedelmi kamatra, illetve esetlegesen késedelmi kötbérre igényt tartson. A plázákban, bevásárlóközpontokban és egyéb épületekben található üzletek bérlői ugyanakkor nem részesülnek jogszabályi védelemben a nyilvánvaló nyitvatartási és vásárlási korlátozások ellenére sem.

A bíróság előtt a vis maior nehezen védhető, ezért a közös megegyezés a megoldás

Felmerül a kérdés, hogy túlélésük érdekében a kereskedelmi és szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytató bérlők alappal hivatkozhatnak-e a koronavírus-járványra, mint olyan vis maior helyzetre, amely mentesíti őket a bérleti díj megfizetésének kötelezettsége, illetve a bérleti díj késedelmes megfizetéséből eredő szerződésszegésért való felelősség alól. A Kapolyi Ügyvédi Iroda munkatársa szerint mivel a bérleti szerződésekben a vis maior általában olyan, a felek ellenőrzési körén kívül eső eseményeket jelent, amelyek a bérlet tárgyául szolgáló épületet vagy annak egy részét károsítják vagy elpusztítják, a bérleményt a bérlő számára birtokolhatatlanná vagy használhatatlanná teszik (ilyen például tűz, árvíz, vagy akár háborús események), a koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán a „használhatatlanság” új értelmezése merülhet fel. A Kapolyi Ügyvédi Iroda álláspontja szerint ugyanakkor jelen pillanatban támogató jogértelmezés hiányában teljes biztonsággal nem mondható ki, hogy egy bérlő sikerrel tudna bíróság előtt arra hivatkozni, hogy a járvány miatt a bérleményt az adott célra nem tudta használni, ezért mentesül a bérleti díj megfizetése alól. Mindemellett azért is kérdéses, hogy ez a hivatkozás megállja-e a helyét bíróság előtt, mert a létező joggyakorlat alapján leginkább a bérlő üzleti kockázata, ha adott esetben ellenőrzési körén kívül eső ok miatt nem tudja teljesíteni a bérleti díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. A bérbeadótól pedig nem várja el egyetlen jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezés sem, hogy átvállalja annak kockázatát, ha egy hotel vagy egy üzlet működtetése veszteséges. Mivel a koronavírus-járvány és annak hatásai példa nélküliek, így a bérleti szerződésekben általában nincsenek is olyan részletes rendelkezések, amelyek a bérlők számára a helyzetre szabott engedményeket, enyhítéseket tennének lehetővé.

Üzleti megfontolásból azonban a bérbeadóknak hosszú távon mindenképpen jelentősebb érdeke fűződhet az egyébként megbízható bérlők megtartásához, mint a bérleti díjak szigorú behajtásához, valamint a késedelmes fizetés miatti szankciók alkalmazásához. Az érintett szektorokban máris számos esetben tapasztalható, hogy a bérbeadó és a bérlő a bérleti szerződések módosításáról egyeztetéseket folytatnak, és a bérbeadók különféle könnyítéseket biztosítanak a bérlők számára. Dr. Rada Mátyás mindazonáltal emlékeztet rá, hogy a könnyítések megadását inkább a bérbeadó üzleti érdekei diktálják, nem pedig a szerződésből vagy valamely jogszabályból eredő konkrét előírások, illetve hogy a már említett támogató jogszabályozás hiányában jelen válságos időszakban a bérbeadók és a bérlők fokozottabb együttműködése és egyeztetése jelenthet átmeneti megoldást.

[1] 47/2020. (III. 18.)

 

Hogyan érintik az EU-ban ingázó munkavállalókat jogi szempontból a koronavírus miatti határzárak?

szerző: dr. Horváth Gábor

A koronavírus-járvány megfékezése érdekében a legtöbb EU-tagállam lezárta a határait, ami a sokmillió, azon belül több tízezer magyar ingázó munkavállalót különösen negatívan érintett. A helyzet munkajogi hátterét a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője foglalja össze, aki felhívja a figyelmet, hogy ha a be- vagy kiutazási tilalom miatt az ingázó nem dolgozhat, akkor annak az EU-tagállamnak a joga az irányadó a következményekre, amelyben a munkavállaló rendszeresen munkát végez. Amennyiben ugyanakkor az ingázó elveszti a munkáját, a saját tagállamától igényelheti a munkanélküliekre vonatkozó ellátást.

A koronavírus-járvány miatt a legtöbb európai uniós ország lezárta a határait, és ezekbe az országokba nagyrészt már csak a saját állampolgáraik léphetnek be. A helyzet különösen negatívan érintette azokat az ingázókat, akik a lakhelyüktől eltérő EU-tagállamban dolgoznak, és eközben rendszeresen hazatérnek. A Kapolyi Ügyvédi Iroda európai uniós munkajogi szakértője, Dr. Horváth Gábor elmondta, hogy az ingázók helyzetének megkönnyítése érdekében az Európai Bizottság 2020. márciusában kiadott ajánlásai[1] értelmében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az ingázó munkavállalók szabad és gyors határátlépését. Ezzel összhangban már Magyarországon is történtek intézkedések, hiszen az elmúlt időszakban több szomszédos országba is lehetővé vált a munkavállalási célú napi ingázás, tehát ilyen esetben a dolgozók mentesülnek a 14 napra előírt hatósági karantén, valamint a külföldiekre vonatkozó beléptetési tilalom alól. Előfordulhat azonban, hogy ellehetetlenül az ingázás, hiszen a célország például beutazási tilalmat rendel el. Ilyen esetben a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogszabályok szerint jogválasztás hiányában az egyéni munkaszerződésre alapvetően annak az országnak joga az irányadó, ahol vagy – ennek hiányában – ahonnan a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi. A Kapolyi Ügyvédi Iroda európai uniós munkajogi szakértője szerint amennyiben tehát a határ menti ingázónak a be- vagy kiutazási tilalom miatt nem áll módjában munkát végezni, annak az EU tagállamnak a joga az irányadó a munkavégzés ellehetetlenülésének következményeire és annak megítélésére, amelyben a munkavállaló rendszeresen munkát végez. A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló rendelet[2] szerint a határ menti ingázó munkavállalót ugyanolyan szociális és adókedvezmények illetik meg, mint a munkavégzés helye szerinti tagállam állampolgárait.

Dr. Horváth Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az ingázó a beutazási korlátok miatt csak távmunkában tudja ellátni a feladatát, az nem változtat a helyzeten, továbbra is az ingázó munkavállaló foglalkoztatása szerinti tagállam joga marad irányadó a munkaszerződésére, és ugyanolyan szociális és adókedvezmények illetik meg, mint a munkavégzés helye szerinti tagállam állampolgárait. Amennyiben tehát az ingázó munkavállaló a lakhelye szerinti tagállamból végez távmunkát (otthoni munkavégzés), mivel a foglalkoztatása helye szerinti tagállamba a beutazási korlátozások miatt nem tud beutazni, ez a társadalombiztosítási jogviszonyát nem változtatja meg: a társadalombiztosítási ellátásokra alapvetően a foglalkoztatásának helye szerinti tagállam rendelkezései szerint jogosult, hiszen a munkaviszonya alapján ott biztosított. Abban az esetben azonban, amennyiben lakhelye tagállamában történő távmunkavégzés (otthoni munkavégzés) során megbetegszik, és a beutazási korlátok miatt nem áll módjában igénybe venni a foglalkoztatása szerinti tagállam társadalombiztosítási ellátásait, úgy a saját hazai tagállamának ellátását is jogosult igénybe venni az úgynevezett S1 formanyomtatvány bemutatásával.

A Kapolyi Ügyvédi Iroda kiemeli, hogy abban a sajnálatos esetben, ha a jelenlegi helyzetben a határ menti ingázó elveszti a munkáját, a saját államától igényelheti a munkanélküliekre vonatkozó ellátást, ennek az uniós tagállamnak a vonatkozó előírásai szerint.

[1] Az egészség védelmére és az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állásának biztosítására irányuló határkezelési intézkedésekre, valamint a munkavállalók szabad mozgásának a COVID-19 kitörése során történő gyakorlására vonatkozó ajánlások.

[2] A 492/2011/EU rendelet 7. cikke

 

Így érinti a koronavírus-járvány miatti fizetési moratórium a hitelpiac szereplőit

szerző: dr. Ferenczy Balázs József

Egy hete léptek életbe a koronavírus-járvány miatti fizetési moratórium részletszabályai, de számos olyan kérdés van, amivel a lakossági és vállalati ügyfelek még csak most szembesülnek. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakemberei ezért 12 pontban összegyűjtötték a moratóriummal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket és válaszokat.

A koronavírus-járvány a hitelpiac szereplőit is váratlanul érte, ezért a kormány két kormányrendeletet is kiadott annak érdekében, hogy enyhítse a járvány nemzetgazdaságra, és így a hitelpiac szereplőire gyakorolt hatásait. A második, részletszabályokat tartalmazó kormányrendelet egy hete, március 24-én jelent meg, amellyel kapcsolatban a Kapolyi Ügyvédi Iroda 12 pontban gyűjtötte össze, hogy miként érinti a hitelezőket, adósokat, valamint a közöttük fennálló hitel-, illetve kölcsönszerződéseket.

  1. A fizetési moratórium háttere?

A kormányrendelet tartalmazza (1. §) a veszélyhelyzet időszaka alatt alkalmazandó általános fizetési moratórium szabályát, amely kimondja, hogy veszélyhelyzet fennállása alatt az adós hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésből (továbbiakban: „szerződés”) eredő tőke-, kamat-, illetve díjfizetési kötelezettségének teljesítésére fizetési haladékot kap (továbbiakban: „fizetési moratórium”). A kormányrendelet alapján a fizetési moratórium március 19-én lépett hatályba, és 2020. december 31-éig tart, de ezt az időszakot a Kormány meghosszabbíthatja. A részletszabályokat tartalmazó rendelet (Vhr.) március 25-én lépett hatályba. A vonatkozó szabályok szerint a moratóriumot a 2020. március 18. napján huszonnégy órakor fennálló szerződések alapján már folyósított kölcsönökre kell alkalmazni.

  1. Mit történik a szerződéses kötelezettségvállalások határidejével és időtartamával?

A szabályozás alapján a szerződéses kötelezettségek teljesítésének határideje, illetve a kötelezettségvállalás időtartama a fizetési moratórium idejével meghosszabbodik. Amennyiben a fizetési moratóriummal érintett szerződés a veszélyhelyzet fennállása alatt lejárna, a szerződés 2020. december 31-éig meghosszabbodik.

  1. Mit kell tenni, ha valaki szeretne élni a moratórium adta lehetőséggel?

A Kapolyi Ügyvédi Iroda álláspontja szerint semmit nem szükséges tenni. A kormányrendelet alapján a fizetési moratórium a hatálya alá tartozó hitel-, illetőleg kölcsönszerződés(eke)t hatályba lépésének napjával automatikusan módosította. A finanszírozó bankok ettől függetlenül a kérdést valószínűleg adósi nyilatkozatok beszerzése útján igyekeznek majd rendezni.

  1. Kikre vonatkozik a fizetési moratórium?

A kormányrendelet hatálya kiterjed minden magánszemélyre, és – feltéve, hogy nem esik a kormányrendeletben meghatározott kivételek közé – minden olyan jogi személyre, aki az üzletszerűen megkötött hitel-, kölcsön-, illetve pénzügyi lízingszerződés alapján adósnak minősül.

A kormányrendelet szerint nem minősülnek adósnak az állam, az önkormányzat, valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló (2013. évi CXXXIX. törvény 39. §-ában meghatározott) jogszabályok hatálya alá tartozó vállalkozások, így a fizetési moratórium szabályai alól kikerültek – többek között – az MNB felügyelete alá tartozó hitel- és pénzintézetek, pénzügyi vállalkozások, jelzálog hitelintézetek, pénzforgalmi szolgáltatók és lakástakarékpénztárak.

A részletszabályokat tartalmazó rendelet ugyanakkor már másképp rendelkezik. Ennek alapján a kormányrendeletben meghatározott fizetési moratórium alkalmazásában adósnak minősülnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi vállalkozások, és a Kbftv. szerinti befektetési alapok is.

Dr. Ferenczy Balázs, a Kapolyi Ügyvédi Iroda csoportvezető ügyvédje szerint fontos kiemelni a részletszabályok által meghatározott azon kiegészítést, amely szerint a fizetési moratórium szabályait a munkáltatói kölcsönre is alkalmazni kell.

  1. A fizetési moratórium ellenére dönthet valaki úgy, hogy mégis törleszt?

Dr. Ferenczy szerint lehet így rendelkezni, mivel a felek a fizetési moratórium általános szabályától eltérően is rendelkezhetnek, és a fizetési moratórium nem érinti az adósok azon jogát sem, hogy az eredeti szerződési feltételek szerint teljesítsenek. Az első esetben a moratórium főszabályától való eltéréshez szükséges a felek közös megállapodása, míg a második esetben az adós saját elhatározásából, egyoldalúan is dönthet úgy, hogy az eredeti szerződés szerint teljesíti fizetési kötelezettségeit.

  1. Lehet-e később módosítani a hitelező felé az adósnak a nyilatkozatát, azaz lehet-e kérni később is fizetési moratóriumot?

A Kapolyi Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint az adós eredeti szerződési feltételeknek megfelelő teljesítése nem érinti a kormányrendelet szerinti fizetési moratórium hatályát. A részletszabályok emellett azt is kimondják, hogy amennyiben a teljesítés a kormányrendelet 1. § (1) bekezdése szerint történik, a teljesítést a szerződés moratórium elrendelése előtt hatályos rendelkezései alapján kell jóváírni. E rendelkezések együttes, jogalkalmazói értelmezéséből az következik, hogy az adós elvileg adhat részleges törlesztési nyilatkozatot is (amely egy adott időpontra, vagy időszakra vonatkozik), vagy a későbbi törlesztési időszakok tekintetében fenntarthatja a fizetési moratórium hatályát, esetleg később nyilatkozhat, vagy később elvileg más tartalommal is nyilatkozhat, mint ahogy az egy korábban megtett nyilatkozatból következne (pl.: nyilatkozatát visszavonhatja).

A Kapolyi Ügyvédi Iroda által eddig megismert gyakorlat alapján a bankok arra törekszenek, hogy a fenti lehetőségeket az adós részéről megtett, és a bank által tudomásul vett/elfogadott nyilatkozatban teljeskörűen rendezzék. Dr. Ferenczy ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az adós számára a fenti lehetőségek akkor is fennállnak, ha azok a finanszírozó bank részéről küldött nyilatkozatban nem, vagy nem egyértelműen szerepelnek.

  1. Hogy nyilatkozzon az, aki törleszteni akar, vagy az eredeti törlesztési ütemezéstől eltérne?

A közokiratba foglalt finanszírozási dokumentáció esetén a törlesztés folytatásáról elég magánokiratban nyilatkozni. Dr. Lipták Gergely Simon, a Kapolyi Ügyvédi Iroda ügyvédjelölt szakértője ugyanakkor hozzáteszi, hogy ha a felek a szerződés tőke- vagy kamatfizetésre vonatkozó szabályait a fizetési moratórium miatt, vagy egyéb okból, a kormányrendeletben meghatározott tartalmon túlmenően kívánják módosítani, úgy a szerződés módosítására kizárólag közokiratban van mód. Erre az esetre vonatkozik a közjegyzői okiratba foglalt hitel-, illetőleg kölcsönszerződések standardnak mondható klauzulája, amely szerint az említett okiratok bármilyen módosítása csak közokiratban lehetséges. Amennyiben ilyen kitétel a közjegyzői okiratban nem szerepel, vagy a felek magánokiratban szerződtek, akkor a kormányrendeletben meghatározott tartalmon túlmenő módosításhoz elegendő a magánokirati forma.

  1. Mi történik a fizetési moratórium ideje alatt nem teljesített kamatokkal és tőkével?

A tőketartozást sem a fizetési moratórium ideje alatt, sem azt követően nem lehet megnövelni a fizetési moratórium ideje alatt nem teljesített kamat összegével. A moratórium ideje alatt felhalmozódott kamatot a moratórium lejártát követően a hátralévő futamidőben esedékes törlesztőrészletekkel együtt évente egyenlő részletekben kell megfizetni a futamidő alatt. A moratórium lejártát követően a futamidő úgy hosszabbodik meg, hogy az esedékessé váló törlesztőrészlet, valamint a moratórium alatt keletkező és részletekben megfizetendő kamat összege együttesen ne haladja meg az eredeti szerződés szerinti törlesztőrészletek összegét, míg a kamatra vonatkozó szabályokat a díjakra is megfelelően kell alkalmazni.

  1. A fizetési moratórium kiterjed a tulajdonosi kölcsönök törlesztésére is?

A Kapolyi Ügyvédi Iroda értelmezése szerint nem terjed ki, mivel a kormányrendeletben meghatározott fizetési moratórium az üzletszerűen, tehát elsősorban bankok, illetve pénzintézetek által nyújtott kölcsönökre vonatkozik. A tulajdonosi kölcsönök – feltéve, hogy nem merítik ki a Hpt. alapján üzletszerűen nyújtott kölcsönök kritériumait – alapesetben nem üzletszerűek, ezért rájuk a rendeletben megfogalmazott fizetési moratórium hatálya nem vonatkozik. A felek azonban – kétoldalú, polgári jogi megállapodás útján – mindig rendelkezhetnek úgy, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel az ő kétoldalú megállapodásukban is alkalmaznak moratóriumot, az általuk meghatározott feltételekkel.

  1. Hogyan érinti a moratórium a kölcsönöket egy ingatlanfejlesztő társaság esetében, ha az a kölcsönök biztosítékaként jelzálogjoggal megterhelt ingatlant kíván a moratórium időszaka alatt értékesíteni?

Fontos leszögezni, hogy a finanszírozó bank előzetes engedélye nélkül a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok bármiféle értékesítése a hitel-, és kölcsönszerződések alapján még a moratórium időszaka alatt is súlyos szerződésszegésnek minősül, tehát minden olyan esetben, amikor az adós a finanszírozott ingatlanokkal kapcsolatban lépéseket tervez, le kell ülni a bankkal ezeket üzleti alapon átbeszélni.

Felmerül a kérdés, a kormányrendelet alapján az értékesítést követően beérkező vételár tekintetében is érvényes-e a fizetési moratórium, azaz nincs előtörlesztési kötelezettség. A Kapolyi Ügyvédi Iroda álláspontja szerint – alapesetben – a fizetési moratórium az üzletszerűen hitelező, és hitelfelvevője közötti valamennyi fizetési kötelezettségre kiterjed, ideértve a kölcsön végső lejárat előtt történő bármilyen jogalapból/jogcímből eredő visszafizetését (pl. előtörlesztés, felmondás, stb.) is.

  1. A fenti kérdéshez kapcsolódóan kötelezhető-e a finanszírozó bank az értékesített ingatlanok moratórium időszaka alatti tehermentesítésére, amennyiben a vételár nem kerül előtörlesztésre, hanem a bank által megjelölt óvadéki számlán marad?

Dr. Ferenczy szerint nem kötelezhető erre a bank, a kormányrendelet ugyanis kimondja, hogy a szerződések teljesítési határidejének módosulása a szerződést biztosító járulékos és nem járulékos mellékkötelezettségeket is módosítja, függetlenül attól, hogy a mellékkötelezettséget szerződésbe vagy egyoldalú jognyilatkozatba foglalták a felek. A kormányrendelet szerint továbbá a szerződéses kötelezettségek teljesítésének határideje, illetve a kötelezettségvállalás időtartama a fizetési moratórium idejével meghosszabbodik. Mindebből az következik, hogy a moratórium ideje alatt a fizetési kötelezettségeket ugyan nem kell teljesíteni, azonban az azokat biztosító mellékkötelezettségek (ingatlan jelzálogjog, óvadék, kezesség, etc.) is fennmaradnak a moratórium teljes időszaka alatt, tehát a finanszírozó bank alappal hivatkozhat arra, hogy nem kötelessége a moratórium alatt a biztosítéki rendszerét – egyes biztosítékok kiengedésével – fellazítani.

A Kapolyi Ügyvédi Iroda felhívja a figyelmet, hogy a hitel-, illetőleg kölcsönszerződés szerinti előtörlesztésre mindig van lehetőség. Az adós tehát nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy a moratórium miatt nem tudja megvalósítani azt az üzleti konstrukciót, amit egyébként a moratóriumtól függetlenül eredetileg végre tudott vagy kívánt volna hajtani.

  1. Milyen általános magatartásformát kövessen az adós a fizetési moratórium időszaka alatt?

Bármilyen hitel-, kölcsön-, illetőleg pénzügyi lízingszerződésről is van szó, mindig tanácsos leülni a finanszírozóval, és átbeszélni a moratórium alatti kölcsönös szándékokat. Dr. Ferenczy szerint ugyanis mindkét fél érdeke, hogy a másik felet – az adósi szerződésszegés elkerülése érdekében – tájékoztassák a Magyarországon eddig ismeretlen veszélyhelyzetben megtenni szándékozott lépésekről, álláspontokról, és hogy a kölcsönös bizalom a felek között a moratórium időszaka alatt végig fennmaradjon. Célszerű továbbá a moratórium időszaka alatt kerülni az olyan magatartást vagy cselekményeket, amelyek alapján a hitelezőnek jogában állna a hitelkeretet vagy kölcsönt a tervezett (moratórium időszakán túli) visszafizetési időpont előtt lejárttá nyilvánítani. Ha ezen lejárttá tétel maga a moratórium időszakára esne is, legkésőbb a moratórium befejeztével beállna az adós azonnali visszafizetési kötelezettsége, ami az adósnak nyilvánvalóan nem érdeke.