Ázsiából pótolhatják a dolgozókat: bérfeszültség és fluktuáció lesz Magyarországon?

Könnyebbé vált harmadik országból, így akár az ázsiai térségből érkező munkavállalók minősített munkaerő-kölcsönzőkön keresztüli alkalmazása. Azon túl, hogy egyes szektorok munkaerőhiánya, valamint a bizonytalan gazdasági kilátások miatt a munkáltatók számára egyre előnyösebb munkaerőt kölcsönözni, az új rendelet akár kedvezőtlen következményekkel is járhat a munkaerőpiacon: a harmadik országból érkező munkaerő miatt növekedhet a bérfeszültség és a fluktuáció.

Június végén lépett hatályba az az új kormányrendelet[1], amely jelentősen megkönnyíti a munkaerő-kölcsönzők számára nemcsak a környező országokból, hanem akár az ázsiai régióból érkező munkaerő közvetítését. Az új szabályozás tovább élénkítheti a munkaerő-kölcsönzési piacot, míg az emberi erőforráshiánnyal küzdő munkáltatók könnyebben és rugalmasabban juthatnak munkaerőhöz. Az új rendelet ugyanakkor nemcsak a munkaerőhiányra nyújthat némi gyógyírt, hanem újabb problémákat is felvet.

A munkaerő-kölcsönzésnek sok előnye van, ebből az egyik legfontosabb, hogy a kölcsönbe vevő cégekre nem hárulnak a foglalkoztatással járó különböző adminisztratív terhek, azokat helyettük a munkaerő-kölcsönző viseli. A rendelet meghatározza a minősített kölcsönbeadói (munkaerő-közvetítő) nyilvántartásba történő felvétel feltételrendszerét, ami szigorúbb a „normál” kölcsönbeadókra vonatkozó szabályoknál, ugyanakkor a jogalkotás most is adós maradt több probléma kiküszöbölésével vagy megoldásával. Egy nemrégiben megjelent kúriai eset újra rávilágított ugyanis arra, hogy a 2012 óta hatályos Munka Törvénykönyve[2] gyakorlatilag nem védi a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállalót, miután a kölcsönbeadót tekinti munkáltatónak, aki a munkavállalót bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja. Amennyiben tehát a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbeadó egyedül erre a körülményre hivatkozva megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. Ugyanakkor épp ez a lehetőség teszi a munkáltatók számára vonzóvá a munkaerő-kölcsönzést.

Az egyre bizonytalanabbá váló gazdasági helyzetben a jövőben még népszerűbbé válhat az ilyen módon történő foglalkoztatás, mivel a kölcsönvevő rugalmasan igazíthatja mindenkori szükségleteihez a munkavállalók létszámát, és leépítés esetén tőlük válik meg először. A hazai szabályozás 5 évben maximalizálja a kikölcsönzés időtartamát, ami manapság már egyáltalán nem számít rövid időnek egy munkahelyen, sőt, közelít a Magyarországon átlagosan egy munkahelyen eltöltött 8,9 évhez[3]. Ennek alapján elmondható, hogy a munkaerő-kölcsönzés nem a rövidtávú, időszakos alkalmazás irányába mutat. Amennyiben a kölcsönvevő elégedett a munkavállalóval, úgy hosszú távon enyhe munkajogi garanciák mellett tudja őt igénybe venni, miközben bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja.

Kérdőjelek a bérfeszültség, fluktuáció és kollektív viták körül

Miközben az új szabályozás több szempontból is előnyös lehet a cégek számára, a következményeit tekintve több kérdést is felvet. Hatására egyrészt a harmadik országból érkező munkaerő alacsonyabb fizetésigénye miatt bérfeszültség alakulhat ki a munkavállalók között. Szintén kérdés a fluktuáció: azokban a szektorokban, ahol eddig is gyakran cserélődtek a munkavállalók, megoldhatja-e a problémát a harmadik országbeli állampolgárok kikölcsönzése, vagy épp ellenkezőleg, a különböző jogviszonyokban foglalkoztatottak közötti feszültség miatt inkább növekszik a munkaviszonyban állók távozása. A kölcsönzés intézményének nem megfelelő alkalmazása tehát akár ahhoz is vezethet, hogy a folyamatos munkaerőfelvétel mellett az év végén több munkavállaló távozik, mint amennyit kölcsönzött munkavállalókkal helyettesíteni lehet. Az is potenciális feszültségforrás, hogy a harmadik országbeli dolgozó nyilvánvalóan nem lesz tisztában a hazai munkajogi szabályozás sarokpontjaival, illetve szervezkedés esetén is egyszerűen elküldhető. Ez pedig akár a munkavállalók által kiharcolt, akár a bírói gyakorlat által megteremtett munkakörülmények, munkajogi garanciák kiüresedését hozhatja magával.

Megfelelő alkalmazás esetén a munkaerő-kölcsönzés a munkáltatónak nemcsak segíthet a munkaszervezet költségeinek csökkentésében, hanem nagy rugalmasságot is biztosít. Mindennek a hatékony kihasználásához azonban a munkáltatók részéről szükséges lenne a megfelelő előkészítés, a HR-menedzsment és egyéb tényezők vizsgálata. Ugyanakkor az már most tisztán látszik, hogy a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi szabályozása a foglalkoztatók számára előnyösebb helyzetet teremt a munkavállalókkal szemben, akiket nem védenek garanciális rendelkezések. Így jelenleg mind a munkaerő-kölcsönzők, mind a kölcsönbe vevők a „rendes” munkaviszony esetéhez képest kisebb kockázati tényezővel számolhatnak, ha a kölcsönzött munkaerőt érintő munkáltatói intézkedések jogszerűségének, például a munkaviszony megszüntetésének vizsgálatára kerülne a sor.

[1] A minősített kölcsönbeadói nyilvántartásba vételről és tevékenységről szóló 226/2022. kormányrendelet

[2] A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény – „Mt”

[3] OECD statisztika, 2020 (https://stats.oecd.org/Index.aspx?QueryId=29561)

Nyártól új uniós rendelet korlátozza a szállásportálokat

Június 1-től lép hatályba az az új uniós szabályozás, amelyik többek között az online szálláshelyközvetítőket is korlátozza olyan megállapodások megkötésében, amelyek előírják, hogy például a hotelek kötelezően náluk hirdessék szobáikat a legkedvezőbb áron. A rendelet nemcsak a turisztikai szektort érinti, hiszen általánosan a beszállító és vevő közötti versenykorlátozó megállapodásokat tárgyalja.

Június 1-jén lép hatályba az az új uniós rendelet, amely a beszállítók és vevők közötti versenykorlátozó megállapodásokat szabályozza – derül ki a Kapolyi Ügyvédi Iroda összefoglalójából. Dr. Bánki Zoltán, az Iroda ügyvédje szerint az új előírások megerősítik, hogy nemcsak a 30 százalékos piaci részesedést meghaladó vállalkozásoknak kell továbbra is fokozott körültekintéssel eljárniuk versenykorlátozó megállapodások megkötésekor, hanem a kisebbeknek is. Az új szabályok kimondják többek között, hogy bizonyos esetekben a piaci részesedés mértékétől függetlenül is csak kivételes esetben lehet a vevőt korlátozni abban, hogy saját honlapján keresztül is értékesítse szolgáltatásait, termékeit. Noha a nyár közeledtével leginkább a nagy online szállásközvetítő portálok és partnereik (közülük is elsősorban a hotelek) kerülnek az érdeklődés középpontjába, a Kapolyi Ügyvédi Iroda felhívja a figyelmet, hogy a rendelet az online mellett az offline világra is vonatkozik. A szabálymódosításra nagyrészt azért volt szükség, mert az utóbbi években az online kereskedelem jelentős változásokon ment át, és a felmerülő problémákra új válaszokat kellett adni. A változás a nyár és a turisztikai szezon csúcsának közeledtével a nagy szállásközvetítő oldalak esetében különösen fontos és előremutató, a szállodák és a közvetítőoldalak között kialakult gyakorlat akár jelentős átalakulását is magával hozhatja.

Online értékesítés: csak kivételes esetekben lehet korlátozni a saját webáruházat és honlapot

Az új szabályok alapján amennyiben a vevő kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végez, akkor a felek piaci méretétől függetlenül csak kivételes esetekben lehet korlátozni abban, hogy saját honlapot, saját webáruházat üzemeltessen. Kivétel lehet, ha bizonyítható, hogy ez a korlátozás arányos, és az ezzel járó hatékonysági előnyökből a fogyasztók is méltányosan részesülnek. Az új szabályozással az is egyértelműbbé válik, mely esetekben tilthatja a megállapodás, hogy a vevő hirdetése árösszehasonlító oldalakon vagy keresőmotorokon jelenjen meg. Főszabály szerint akkor korlátozható egyik vagy másik reklámcsatorna használata, ha a felek piaci részesedése 30 százalék alatti, és a megállapodás egyébként nem tiltja teljes egészében a vevőnek, hogy egy adott online reklámcsatornán (például árösszehasonlító oldalakon) hirdessen.

Kivételes mentesülés a tilalom alól

Az új szabályok tükrében visszaszorítani kívánt típusokba tartozó megállapodások akkor mentesülhetnek a versenykorlátozó megállapodások tilalma alól, ha az ezzel járó hatékonysági előnyökből megfelelő arányban részesülnek a fogyasztók, és emellett a korlátozás az arányosság keretei között marad – hívja fel a figyelmet dr. Bánki Zoltán, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője. Ezeknek egyidejű teljesülését azonban a megállapodást kötő vállalkozásoknak minden esetben bizonyítaniuk kell, különben a versenyhatóság jogsértést állapíthat meg. Ez a kockázat pedig nagyfokú körültekintést igényel a beszállító és vevő közötti versenykorlátozó megállapodások esetén is.

Háttér: három forgalmazási rendszer, franchise rendszerek

Az új szabályok figyelembe veszik az egyes forgalmazási rendszerek jellegzetességeit és ennek megfelelően három rendszer között tesznek különbséget. Ezek szerint beszélhetünk egyrészt szelektív forgalmazási rendszerről (ahol a beszállító csak meghatározott kritériumok alapján kiválasztott vevőknek értékesít, akik a szelektív forgalmazási rendszer területén nem értékesítenek olyan forgalmazók részére, akiket nem a beszállító választott ki), másrészt kizárólagos forgalmazási rendszerről (ahol a beszállító egy-egy területet vagy ügyfélcsoportot kizárólag saját magának vagy legfeljebb öt vevőjének tart fenn azzal, hogy ezen területet vagy ügyfélcsoportot a többi vevő nem célozhatja meg), harmadrészt pedig szabad forgalmazási rendszerről (ami sem szelektív forgalmazási rendszernek, sem kizárólagos forgalmazási rendszernek nem tekinthető).

Az új szabályok kitérnek a franchise versenyjogi vonatkozásaira is. Ezek szerint a franchise szerződésekben található versenykorlátozó kikötéseket azon forgalmazási rendszer szabályai szerint szükséges megítélni, amely az adott franchise megállapodáshoz a leginkább hasonlít.

 

Üzemi baleset otthoni munkavégzés során?

  1. Bevezetés

Az otthoni munkavégzésnek (home office) a világjárványra figyelemmel tapasztalt szélesebb körű alkalmazása miatt kiemelt figyelem övezi a home office-t érintő jogszabályok és bírói gyakorlat alakulását. A home office-nak a magyar munkajogi szabályok szerinti kezelését érintően két fő irány látszik a magyar jogirodalomban: az egyik megközelítés szerint a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti távmunkavégzés szabályai a home office-nak a gyakorlatban előforduló eseteiben megfelelő iránymutatást adnak a felek jogait és kötelezettségeit érintően, míg a másik megközelítés szerint a home office a gyakorlatban a távmunkavégzés esetein kívül is (és annak feltételeitől eltérően) széleskörben alkalmazott gyakorlat, és éppen a távmunkavégzés körén kívül eső eseteit érintő jogkérdésekben nagyobb bizonytalanság tapasztalható. Az élő vállalati gyakorlatok azon megközelítés helyességét jelzik, amely szerint a távmunkavégzés szabályai nem fedik le a home office valamennyi esetét.

A home office-t érintő jogi problémákra irányuló kiemelt figyelmet jelzi az utóbbi hetekben nagy visszhangot kapott németországi társadalombiztosítási ügy is. Az ügy kulcskérdése az volt, hogy mennyiben minősülhet (a magyar terminológia szerinti) üzemi balesetnek a home office-ban elszenvedett baleset. Home office esetén ugyanis meglehetősen bonyolulttá válhat a szolgálati út, az úti baleset szempontjából jelentőséggel bíró út, valamint a balesetbiztosítás körén kívül eső utak elhatárolása, ami a balesetbiztosítás keretében nyújtott ellátásokra való jogosultságokra figyelemmel jelentős következményekkel járhat. Ezen túlmenően felmerülhet az a kérdés is, hogy munkavédelmi szempontból milyen következményekkel járhat az adott ügyben ismertté vált megközelítés esetleges magyarországi követése.

  1. A híressé vált németországi ügy

A jelentős sajtóvisszhangot kapott ügyben 2018-ban a mellkasi csigolyák törését szenvedte el egy home office-ban dolgozó munkavállaló, amikor az otthonában a dolgozószobájának helyet adó 3. emeletre vezető csigalépcsőn leesett közvetlenül azt követően, hogy a 4. emeleten található fürdőszobából elindult megkezdeni a munkáját. A munkavállaló kérte a társadalombiztosítási szervet, hogy ismerje el munkabalesetnek az őt ért balesetet, az utóbbi azonban ezt visszautasította.

Az ezt követő perben az eljáró elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a szolgálati út megállapíthatósága körében azon körülménynek van kiemelkedő jelentősége, hogy a baleset pillanatában a munkavállaló tevékenysége arra irányult-e, hogy a munkáltatóját szolgáló tevékenységet végezzen, és erre tekintettel helyt adott a munkavállaló keresetének. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság viszont arra a megállapításra jutott, hogy nem tekinthető az úti baleset körébe sorolható útnak az, hogy a saját lakásában a negyedik emeletről a harmadik emeletre megy le a lépcsőn a munkavállaló. A bírói gyakorlatot és jogirodalmi álláspontot alapul véve megállapította a másodfokú bíróság, hogy egy home office-ban foglalkoztatott személy a házon, illetve a lakáson belül soha nincs a biztosított tevékenység helyére és onnan induló úton, mivel az ilyen út kezdőpontja a biztosított lakásául szolgáló épület bejárati ajtaja, amelyen át kell haladni ahhoz, hogy úti balesetről lehessen szó. Ezen felül azt is megállapította a másodfokú bíróság, hogy szolgálati útnak sem minősült az ügyben vizsgált út. A szolgálati útra a biztosított tevékenység végzése közben kerül sor és ilyenként része a biztosított tevékenységnek; azonban a jelen esetben az esés időpontjában a munkavállaló biztosított tevékenységének megkezdése céljából, vagyis azt megelőzően volt úton a dolgozószobája felé. Ezen okokból a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet.

A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Szövetségi Szociális Bíróság (Bundessozialgericht, BSG) azonban – az elsőfokú bírósággal egyetértésben – megerősítette, hogy kivételesen akkor is megállapítható a szolgálati út, ha a lakás és a munkavégzés helye ugyanazon épületben van. A BSG megállapította, hogy a munkavállaló csak azért lépett a lépcsőre a házában, hogy megkezdje a napi munkáját home office-ban és ezért szolgálati útként a munkáltató érdekében folytatott tevékenységet végzett ekkor a munkavállaló. Éppen ezért a munkavállaló által elszenvedett baleset a balesetbiztosítási szabályok szerinti munkabalesetnek minősül.

  1. A home office-t érintő német társadalombiztosítási ügyek utóhatásai

Noha a BSG ítéletének tartalma csak a kiadott sajtóközlemény[1] és az ítélethirdetésre kitűzött tárgyalásról szóló jelentés[2] terjedelméig, valamint az elsőfokú ítélet is csak a másodfokú ítéletből ismerhető meg, megállapíthatónak tűnik, hogy a bemutatott német ügy a balesetnek kizárólag a társadalombiztosítási vonatkozását vizsgálta. Az ügyben nem merült fel sem a munkáltatónak a társadalombiztosítási szervvel szembeni megtérítési kötelezettsége, sem munkavédelmi probléma, sem a munkajogi felelősséget érintő kérdés. Természetesen ez önmagában nem jelenti azt, hogy a balesetnek a társadalombiztosítási szabályok tükrében történő minősítése adott esetben ne járhatna kockázatokkal a munkáltatóra nézve.

Ugyanakkor a BSG ítélete nem előzmény nélküli. Egy korábbi, home office-ban történt balesetet érintő ügyben a BSG kimondta, hogy szolgálati útnak az olyan út minősül, amelyet biztosított tevékenység kifejtése érdekében kezdenek meg, és a biztosított tevékenységnek részét képezi, éppen ezért az üzemi munkával azonosnak kell tekinteni. Az úti baleset körében jelentőséggel bíró utaktól az különbözteti meg a szolgálati utat, hogy az utóbbiakat közvetlenül az üzem érdekében teszik meg. Megerősítette azt is a BSG, hogy a szolgálati utakra vonatkozó szabályokat a személyes élet területéről az ugyanazon házban található munkavégzési helyre vezető útra is megfelelően alkalmazni kell. Ugyanakkor otthoni munkavégzés esetén munkavégzési helynek kizárólag azon helyiségek minősülnek, amelyekben épületen belüli munkahelyet egyéni munkaszerződés alapján tartósan kialakítottak és amelyekben a foglalkoztatottak a munkájuk keretében rendszeresen tevékenykednek.

A legújabb döntésből következően a lakáson belüli dolgozószoba elérése érdekében megtett út nemcsak akkor minősül szolgálati útnak, ha azt megelőzően a napi munkáját már megkezdte a munkavállaló, hanem akkor is, ha ez a napi munka megkezdéséhez elengedhetetlen.

A német jogalkotó 2021. nyarán a home office szempontjából jelentőséggel bíró szabályokkal egészítette ki a társadalombiztosítás keretében nyújtott balesetbiztosításra vonatkozó jogszabályt: az újonnan bevezetett szabályok szerint, amennyiben a biztosított tevékenységet a biztosított háztartásában vagy más helyen végzik, a balesetbiztosítás ugyanolyan terjedelemben áll fenn, mint a vállalati létesítményekben végzett tevékenység esetén. Az indokolás kiemeli, hogy a balesetbiztosítás a szolgálati útra (például a másik helyiségben található nyomtatóhoz vezető útra) egyformán kiterjed mind a vállalati létesítményekben folytatott munka, mind az azon kívül végzett munka esetén. Az új német szabályok home office esetében a balesetbiztosítást kiterjesztik az olyan utakra is, amikor a biztosított a saját háztartásában olyan mindennapi fiziológiai szükségleteinek kielégítése érdekében hagyja el a dolgozószobáját, amelynek érdekében a vállalati létesítményekben lévő irodát is átmenetileg elhagyná (különösen, hogy folyadékot, élelmiszert vegyen magához vagy, hogy a mosdót használja).

  1. Az ügy megítélése a hatályos magyar szabályok tükrében

Magyarországon az üzemi baleset fogalmát, és annak egyik eseteként az úti baleset fogalmát jelenleg a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52. § (1) bekezdése határozza meg: üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset).

A magyar bíróságok az 1980-as években hoztak az úti baleset fogalmát érintően olyan döntéseket, amelyek tartalmilag megfeleltethetőek a német másodfokú bíróság úti balesetre vonatkozó okfejtésének. Ezek szerint, ha a lakáshoz tartozó kert kapuján kilépve, a közterületen elcsúszik és elesik a munkahelyére tartó munkavállaló, akkor az úti baleset.[3] Viszont az nem úti baleset, ha a munkavállaló a lakóházának telkén lévő járdán csúszik meg és esik el.[4] 2017-ben pedig azt is kimondta a Kúria, hogy a munkáltató telephelyén található épület főbejáratának lépcsőjén a munkavállaló által elszenvedett baleset üzemi baleset, mivel a munka felvételéhez kapcsolódik a lépcsőhasználat és a munkaviszonnyal összefüggésben történik a baleset, feltéve, hogy a munkavállaló munkahelye ezen épületben van, a munka felvétele érdekében érkezik a munkavállaló a telephelyre és az épület főbejáratát a lépcsőn kell megközelíteni.[5] A fent ismertetett német ügyhöz hasonló, home office-t érintő magyarországi ügyre vonatkozóan azonban nem érhető el nyilvános információ. Amennyiben a magyar bíróságok is üzemi balesetnek minősítenék az olyan home office-ban elszenvedett baleseteket, amelyeket a BSG munkabalesetnek minősített, felmerülhet a munkáltató felelősségét érintő kérdések tisztázásának szükségessége is.

Az Mt. 166. § (1) bekezdése szerint ugyanis a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ezen felül az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset (vagy foglalkozási megbetegedés) miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset (vagy megbetegedés) annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

Bírói gyakorlat hiányában az irányadó munkavédelmi szabályoknak a home office-ra történő alkalmazása körében a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztálya és Munkaerőpiaci Szabályozási Főosztályának 2016. szeptember 6. napján kelt, a távmunka munkavédelmi és munkajogi szempontú megítéléséről szóló tájékoztatása[6] bírhat kiemelkedő jelentőséggel Magyarországon. A címéből következően a magyar munkajog szerinti távmunkavégzés esetében irányadó követelményeket rögzíti a tájékoztatás, noha a home office alkalmazására a gyakorlatban a távmunkavégzés körén kívül is bőven akad példa. Ezen tájékoztatás szerint „ha a távmunkavégzés a munkavállaló otthonában történik, nem az egész lakás minősül munkahelynek, csak az a kb. 2-4 m2-es terület, ahol a munkaasztal, munkaszék, számítógép, irattároló szekrény stb. van elhelyezve”. A tájékoztatás szerint tehát, amennyiben a munkavállaló olyan helyen tartózkodik, ahol nem a munkáját végzi vagy nem a munkájával összefüggésben van jelen (pl. konyha, mosdó, kert), akkor ott (szervezett) munkavégzésről, így távmunkavégzésről sem beszélhetünk. A tájékoztató tehát a munkahelynek nemcsak a távmunkavégzés esetében irányadó fogalmából vezette le azt, hogy távmunkavégzés esetében mely helyek minősülhetnek munkahelynek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 5. pontja szerint.

  1. január 1-je óta azonban az Mvt. 86/A. § (8) bekezdése szerint távmunkavégzés esetén munkahely az a munkaszerződésben a felek által meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi. Ennek tükrében távmunkavégzés esetén a munkahely térbeli kiterjedésére vonatkozóan a minisztériumi tájékoztatóban írtak meghaladottnak tekintendők.

A munkahelyre vonatkozó munkavédelmi követelmények szempontjából azonban kritikus kérdést jelent a munkahely és az idézett rendelkezés szerinti helyiség térbeli határainak megállapítása. Érdekes adalék, hogy a távmunkavégzés szabályait bevezető törvény az akkor hatályos, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt (Met.) akként módosította, hogy a Met. alkalmazásában munkahelyen a Mvt. 87. §-ának 5. pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve […] a távmunkát végző munkavégzés céljára szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiséget. A Met. 2021-ben történt hatályon kívül helyezését követően viszont nincs arra vonatkozó egyértelmű szabály, hogy munkavállaló lakóhelye (akár annak egésze vagy csak egy szobája) munkahelynek minősül-e, így jelenleg csak a fent említett (jogszabálynak nem minősülő) 2016-os NGM tájékoztatás szabályozza valamennyire a távmunkavégzés körén kívül eső home office-ban történő munkavégzés helyét, amely viszont nem „helyiségről”, hanem „területről” beszél.

A Mvt. 2019. óta irányadó szabálya tükrében kulcsfontosságú „helyiség” fogalmát a munkaügyi tárgyú jogszabályok nem határozzák meg. Ezért kézenfekvőnek tűnik az építésügyi szabályok alapján meghatározni a munkahely térbeli határait. Ezek szerint „helyiség” a rendeltetésének megfelelően épületszerkezettel minden irányból körülhatárolt, járófelülettel rendelkező tér, a beépítetlen tetőtér kivételével.[7] A definícióval összhangban állónak tűnik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. § 7. pontja is, amely a lakás általában előforduló helyiségeit veszi számba. Ennek tükrében távmunkavégzés esetén a tipikus esetben a dolgozószoba, a nappali, a hálószoba, az étkező vagy éppen a konyha teljes területe minősülhet munkahelynek, és várhatóan nem fogják a jogalkalmazók az egész lakást munkahelynek tekinteni.

  1. Következtetések

A BSG gyakorlata a társadalombiztosítás keretében nyújtott balesetbiztosítás szempontjából biztosítási eseménynek minősülő üzemi baleset fogalmát a dolgozószobába vezető (lakáson belüli) útra is kiterjesztette, ezáltal Németország a balesetbiztosítás körébe eső ellátásokat biztosít egyes home office-ban, a dolgozószobán kívül elszenvedett balesetek sérültjei részére is.

A távmunkavégzésre irányadó hatályos szabályozás nagyjából megfeleltethető a BSG azon gyakorlatának, amely home office esetén munkavégzési helyként az ezen célra kialakított dolgozószobát minősítette, ugyanakkor ezt a területet a 2016-os NGM tájékoztatás szűkebben határozta meg, hiszen a minisztériumi értelmezés nem feltétlenül tekinti munkahelynek a munkavállaló lakásában lévő dolgozószoba egészét.

Amennyiben a magyar bíróságok átveszik a BSG gyakorlatát a kétségtelenül jelentős hasonlóságokat mutató társadalombiztosítási szabályok értelmezésekor, akkor a BSG legutóbbi, híressé vált ügye tükrében feszültség lehet a Mvt.-nek a munkahelyet a távmunkavégzés esetére meghatározó szabálya és a bírói gyakorlat között. Ebben az esetben azt kellene rögzítenie a jogalkotónak, hogy az Ebtv. szerinti üzemi baleset körébe a home office-ban bekövetkezett balesetek közül mely balesetek tartoznak azon kívül, amely a Mvt. alapján távmunkavégzés esetén munkahelynek minősülő helyen következett be. Szükséges volna kiszámítható és betartható szabályokat alkotni a munkahely meghatározására abban az esetben is, amikor a home office-ban történő munkavégzés nem minősül távmunkavégzésnek. E körben ki kell térni arra is, hogy amennyiben a munkavállaló nem az otthonában, hanem például közösségi térben vagy irodában (coworking, kávézó) végzi a munkáját, akkor az ilyen közösségi tér vagy iroda vajon munkahelynek minősül-e? És ehhez képest kell meghatározni azt, hogy meddig terjed a munkáltató azon kötelezettsége, hogy köteles a munkakörülményeket ellenőrizni, illetve hogy meddig terjed a munkáltató ellenőrzési joga?

Függetlenül attól, hogy ilyen jogszabálymódosítás történik-e, a home office-ra vonatkozó vállalati gyakorlatban a vonatkozó szabályzatokat mindenképpen hozzá kell igazítani a helyzethez (pl. egyértelmű jogi szabályzás hiányában annak kimondásával, hogy a munkavállalónak nem az egész otthona minősül munkahelynek, hanem csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból minősített egyetlen helyiség). Mindez azért lehet szükséges, mert ilyen kizárás mellett a munkáltató nem felelős az így meghatározott home office munkahelyen bekövetkezett balesetért [ami így nem minősül üzemi (úti) balesetnek] és a munkavállaló nem válik jogosulttá a társadalombiztosítás keretei között működő balesetbiztosítás ellátásaira, így a munkáltató mind a munkavállalókkal szembeni kártérítési kötelezettséget, mind a Mvt. szabályainak való megfelelést, mind a baleseti ellátások kapcsán esetlegesen felmerülő megtérítési kötelezettséget érintően csökkentheti kockázatait.

[1] https://www.bsg.bund.de/SharedDocs/Pressemitteilungen/DE/2021/2021_37.html (letöltés napja: 2022.01.14.). Kevésbé szerencsés, hogy (minden bizonnyal) a legjobb szándék ellenére sem biztos, hogy a sajtóbeszámolók tükrében a döntés tartalma érthető lesz a német szabályok ismerete nélkül. Lásd https://www.theguardian.com/world/2021/dec/09/fall-on-walk-from-bed-to-desk-is-workplace-accident-german-court-rules (letöltés napja: 2022.01.14.); https://noizz.hu/szines/egy-nemet-birosag-szerint-munkahelyi-balesetnek-szamit-ha-elesel-az-agyad-es-az/2x56bvs (letöltés napja: 2022.01.14.); https://24.hu/fn/gazdasag/2021/12/10/home-office-otthoni-munkavegzes-elesik-munkahelyi-baleset-felelosseg-biztositas/ (letöltés napja: 2022.01.14.); https://www.portfolio.hu/short/20211210/home-office-megcsuszott-egy-nemet-ferfi-az-agya-es-az-iroasztala-kozott-munkabalesetert-fizet-a-biztosito-515488 (letöltés napja: 2022.01.14.); https://www.penzcentrum.hu/karrier/20211210/kimondta-a-birosag-mukahelyi-balesetnek-szamit-ha-home-office-ban-megserul-valaki-1120136 (letöltés napja: 2022.01.14.);  https://telex.hu/kulfold/2021/12/10/otthoni-munkavegzes-munkahelyi-baleset-nemetorszag-agytol-az-asztalig-csigolyatores (letöltés napja: 2022.01.14.); https://444.hu/2021/12/10/a-nemet-birosag-szerint-az-agya-es-az-iroasztala-kozott-eleso-ferfi-munkahelyi-balesetet-szenvedett (letöltés napja: 2022.01.14.)

[2] https://www.bsg.bund.de/SharedDocs/Verhandlungen/DE/2021/2021_12_08_B_02_U_04_21_R.html (letöltés napja: 2022.01.14.)

[3] BH1982.118.

[4] BH1986.480.

[5] A Kúria 2017. május 24. napján kelt Mfv.I.10.596/2016/4. számú ítéletének 43. pontja

[6] http://www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=6956 (letöltés napja: 2022.01.14.)

[7] Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 48. pontja

 

Rövid tanulmány a közösségi finanszírozásról dr. Ferenczy Balázs, a Banking & Finance csoportunk vezető ügyvédjének tolmácsolásában

A modern, főként technológiai vállalatok életciklusának induló szakaszában nincs se végleges termék, se szervezet, se go-to-market stratégia, se árbevétel, csak egy ötlet van, és a családok illetőleg barátok által átmenetileg nyújtott szűkös forrásoktól az üzleti angyalokig, vagy kockázati tőkéig, az érettebb szakaszban pedig banki, intézményi finanszírozásig valahogy el kell jutni.[1] Lényegében ez a kényszer szülte a közösségi finanszírozást, ismertebb nevén crowdfundingot.

A crowdfunding segítségével a forrásokat kereső ajánlattevőknek lehetősége van arra, hogy a 3F-ből kilépve nagyszámú, előre nem azonosított potenciális befektetőtől szerezzenek forrásokat tevékenységük induló szakaszának finanszírozásához. A platform működtetője elkülönül a forrást keresők és kínálók táborától, szolgáltatását önálló bevételszerző tevékenységként nyújtja.

A crowdfunding eddig kialakult főbb üzleti modelljei között szokás említeni a jutalomalapú közösségi finanszírozást (Kickstarter és Indiegogo, USA), az adományalapú közösségi finanszírozást (Crowdrise, GlobalGiving, USA), a személyközi hitelezést (Lending Club, Prosper), a sajáttőke-alapú finanszírozást (CrowdCube, vagy Seedrs, Nagy Britannia) illetőleg a nyereségrészesedés/jövedelemmegosztás alapú megoldásokat.[2]

A közösségi finanszírozás jogi kereteinek meghatározása érdekében egyes országok nemzeti szintű szabályozásba fogtak, míg mások – hivatkozással arra, hogy az a már létező pénzügyi tevékenységek végzésének feltételeit előíró rezsim hatálya alá tartozik – egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben szabályozták a tevékenységet.

Ezen folyamatba illeszkedik az EU közösségi finanszírozásra vonatkozó szabályozástervezete („Tervezet”),[3] amely hosszas szakmai előkészítő munka és többszöri, piaci szereplőkkel történő konzultáció előzött meg. A Tervezet rendeleti formában került megalkotásra, így hatálybalépését követően – további jogi aktus nélkül – a tagállamok mindegyikében alkalmazandó lesz.

  1. Háttér
  • Az iniciatíva a Bizottság által prioritásként kezelt ún.: Egységes Tőkepiac (Capital Market Union – CMU) része, amelynek célja, hogy szélesítse az innovációval foglalkozó vállalkozások, start-upok és egyéb, tőzsdén nem jegyzett társaságok finanszírozáshoz jutási lehetőségeinek körét, ez ugyanis – a célzott üzleti tevékenység expanziós időszakát megelőző strukturális és információs asszimetria miatt – még mindig nehézségekbe ütközik. A túlnyomóan rövidlejáratú bankhitelek útján történő finanszírozás drága, amelyhez társul még, hogy a 2008-as válsággal különösen érintett Kkv és start-up szektor jelenleg is a válság előtti finanszírozási szintre való visszakapaszkodással küzd: ez tőkeellátottsági hiányhoz vezet, amely viszont lényeges tényezője a start-upok sikertelenségének. A Tervezet indokolása szerint ezen körülmények a kevésbé fejlett bankrendszerrel, -tőkepiacokkal rendelkező tagállamokban még hatványozottabban vannak jelen.
  • Az EU szabályozók a crowdfundingra a fenti helyzet egyik, technológiai szektor által is támogatott lehetséges megoldásaként tekintenek. A struktúra, a fentiek szerint már bemutatott módon, lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tőkét/finanszírozást kereső vállalkozások és potenciális befektetőik – a projektek adott platformon keresztül történő beazonosíthatósága és a finanszírozók általi, saját befektetési szempontjaik szerint történő jobb értékelhetősége következtében – hatékonyan találjanak egymásra. A szabályozó szerint a cowdfunding az elmúlt időszakban egyértelműen a start-upok és kezdő vállalkozások egyik legjelentősebb pénzügyi eszkalátoraként definiálta magát, ugyanis bebizonyította, hogy képes betölteni az űrt az ötletek megszületése és az angyal-befektetők/kockázati tőkealapok által történő első körös befektetés időszaka között, amely ezen vállalkozások legfontosabb, ám egyben egyik legsérülékenyebb életszakasza. A Tervezet alkotói szerint a crowdfunding ezért az eddig egyedüli forrásként rendelkezésre álló, biztosítékokkal nem fedezett banki hitelezés útján történő finanszírozás fontos alternatívájává válhat, gazdasági növekedést, valamint új munkahelyeket eredményezve.
  • Amikor a jogalkotók a koncepció megalkotásába fogtak az EU-nak még semmilyen elképzelése nem volt a szabályozásra vonatkozóan. Az azóta eltelt időszakban a stakeholderekkel történő számtalan konzultáció, valamint szakértői tanulmány eredményeként láthatóvá vált, hogy a közösségi finanszírozásra vonatkozó tagállami szabályozások a különböző üzleti konstrukciók, valamint a velük kapcsolatos eltérő megközelítések miatt lényeges különbségeket mutatnak: míg egyes tagállamok a mindenkor hatályos pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó (EU szintű és nemzeti) jogszabályaikat alkalmazzák, mások lehetővé teszik a közösségi finanszírozást nyújtó szolgáltatók számára a szabályozás alól az adott üzleti modellre vonatkozó speciális rendelkezések alapján történő mentesülést. Nagyszámú tagállam ugyanakkor kifejezetten crowdfundingra vonatkozó szabályokat alkotott, melyeket az adott tevékenység végzése esetén a szolgáltatás-nyújtóknak alkalmazniuk kell. A crowdfunding, mint technológiai alapú, ajánlattevői és befektetői egymásra-találást lehetővé tevő matchmaking platform geográfiai lokációtól való függővé tétele ugyanakkor egyáltalán nem illeszkedik az iparág jellemzően határokon átnyúló sztenderdjeihez. A tevékenység adott ország(ok) jogrendjéhez történő kötése ezen túlmenően piaci koncentrációkat eredményezett, amely gátat szabott a méretgazdaságos működés lehetőségeinek is.
  • A Tervezet a befektetési/nyereségrészesedési, illetőleg finanszírozási célú crowdfunding struktúrák egységes EU piacon való, határon átnyúló működést kívánja lehetővé tenni. Kifejezett céljai között szerepel a kockázati tényezők proporcionális kezelése, valamint a közösségi finanszírozási szolgáltatások belső piaci növekedésének elősegítése, javítva ezzel a start-upok, a kezdeti szakaszban lévő vállalkozások, valamint általában a Kkv szektor alternatív forrásokhoz történő jutásának lehetőségét. A jutalom-, illetőleg adomány-alapú közösségi finanszírozást a Tervezet nem vonja be a szabályozási körbe: a szabályozói álláspont szerint ezen üzleti modellek nem pénzügyi termékekre épülnek, és nem foglalkoznak az ilyen termékekből eredő információs asszimetriákkal, emiatt nem kívánt, diszproporcionális hatásuk lenne. Emellett az EU fogyasztóvédelmi szabályanyagát (pl.: Consumer Credit Directive, valamint Mortgage Credit Directive) – a fogyasztók biztonságára vonatkozó szigorú rendelkezésekkel – a jutalom-alapú közösségi finanszírozási tevékenységre eleve alkalmazni kell.
  1. Néhány fontosabb rendelkezés
  • A szabályozás a közösségi finanszírozás egységes, EU szintű szabályanyagát kívánja megteremteni. Nem helyettesíti, illetőleg helyezi hatályon kívül az egyes tagállamok által e tevékenységre vonatkozóan már elfogadott szabályanyagot. A Tervezet által javasolt megoldás szerint a corwdfunding szolgáltató választhat, hogy tevékenységéhez (i) a Tervezet szabályai alapján kér engedélyt az ESMA-tól (lásd alább), vagy (ii) azt a rá vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kívánja folytatni (illetőleg tovább-folytatni, ideértve azon eseteket is, ahol az adott tagállam e tevékenységre a MIFID II. szabályait rendeli alkalmazni).
  • EU szintű felhatalmazás esetén az engedély egyöntetűen kiterjed egy adott Tagállamban, illetőleg határon átnyúló szolgáltatásként az EU összes Tagállamában történő tevékenység-végzésre is (single passporting rule). Amennyiben a szolgáltató az EU szintű szabályok alkalmazásáról dönt, az adott Tagállami szabályozás alapján kiadott engedély visszavonásra kerül.
  • A Tervezet 1 Cikke a szabályozás tárgya mellett a crowdfunding szolgáltatók működésére, szervezetére, engedélyeztetésére valamint folyamatos felügyeletére vonatkozó egységes rendelkezéseket határozza meg. A 2 Cikk. kimondja, hogy a Rendelet csak azokra a szolgáltatókra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy a Rendelet 10. és 11. Cikke szerint kérnek felügyeleti jóváhagyást. Itt kerülnek meghatározásra azon tevékenységek is, amelyek nem tartoznak a Rendelet hatálya alá: ilyenek például (i) a fogyasztók részére a 2008/48/EC Irányelv 3(a) Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, (ii) a befektetési szolgáltatók, mint jogi személyek által 2014/65/EU Irányelv 7. Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, valamint (iii) azon jogi-, illetve magánszemélyek által nyújtott szolgáltatások, amelyet a vonatkozó Tagállami szabályozás alapján már jóváhagytak. E szabályból az is következik, hogy mindazon személyek, akik a Rendelet alapján kiadott engedéllyel rendelkeznek, amennyiben tevékenységüket a továbbiakban már nem a Rendelet hatálya alá tartozóan kívánják folytatni, a korábban megszerzett engedélyüket elvesztik. Azon személyek, akik befektetés-alapú, határon átnyúló crowdfunding tevékenységet végeznek, a továbbiakban a 2014/65/EU Irányelv alapján kell engedélyt kérniük, míg a Rendelet alapján szerzett szolgáltatói engedélyük visszavonásra kell kerülnie.
  • A Rendelet 3 Cikke határozza meg a Rendelet szabályozási körében használatos fogalmakat, úgymint: “közösségi finanszírozási szolgáltatások“, “közösségi finanszírozási platform“, “közösségi finanszírozás szolgáltató“, “közösségi finanszírozás ajánlat“, (etc.). Fontos: a Rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy szabályozási jogkörben eljárva dedikált jogi szabályozás útján – a piaci és technológiai fejlődést, valamint az addigi gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve – a 3. Cikkben található definíciókat további technikai elemekkel bővítse.
  • A II Fejezet a közösségi finanszírozás nyújtásával (4 Cikk), a hatékony és prudens menedzsmenttel (5 Cikk), valamint a panaszkezeléssel (6 Cikk) foglalkozik. Ezen szabályok értelmében a közösségi finanszírozást nyújtók minden körülmények között kötelesek megfelelni a részükre előírt szervezeti követelményeknek, míg a szolgáltatók vezető tisztségviselői megfelelő szakmai tapasztalattal és szakértelemmel kell rendelkezzenek ezen tevékenységük végzéséhez.
  • Az érdekellentétek kiküszöbölése érdekében (7. Cikk), a közösségi szolgáltatóknak hatékony szervezeti és adminisztratív megoldások fenntartása és működtetése révén minden ésszerű lépést meg kell tenniük annak elkerülése érdekében, hogy az esetleges érdekellentétek ügyfeleik érdekeit hátrányosan érintsék. A szolgáltatók szintén minden szükséges lépést kötelesek megtenni a szervezeten belüli érdekkonfliktusok azonosítása és megelőzése érdekében, ideértve a vezetők és alkalmazottak, és a hozzájuk kontroll-gyakorlás útján kapcsolódó személyek, valamint az ügyfelek között a szolgáltatásnyújtás során létrejövő lehetséges konfliktusokat. A kiszervezésre és az ügyfelek eszközeinek védelmére vonatkozó szabályokat a 8. és 9. Cikk tartalmazza.
  • A III. Fejezet az engedélyeztetésre és a folyamatos felügyeletre vonatkozó szabályokat határozza meg. A közösségi finanszírozás szolgáltatást végzők felügyeleti szerve az EU-ban az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA). Ezen belül a 10. Cikk a közösségi finanszírozás szolgáltatás nyújtók engedélyeztetésére vonatkozó kötelezettséget, valamint az ESMA által adott engedély megszerzésének feltételeit tartalmazza. A Cikk szintén meghatározza az engedély megszerzésére vonatkozó eljárás menetét, valamint a kérelem elutasításának esetköreit. A 11. Cikk alapján az ESMA köteles a közösségi finanszírozás szolgáltatókra vonatkozó, folyamatosan frissülő publikus nyilvántartást vezetni. A 12. Cikk a tevékenység végzésének folyamatos, ESMA által történő felügyeletét írja elő, míg a 13. Cikk az engedély visszavonásának feltételeit határozza meg. Az ESMA további felügyeleti jogosítványaival, valamint kompetenciáival a VI. Fejezet foglalkozik részletesen.
  • A IV. Fejezet a befektető-védelemre, valamint transzparenciára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 14. Cikk értelében valamennyi, a szolgáltató által a lehetséges befektetőknek illetőleg ajánlattevőknek szóló információ, ideértve a marketing kommunikációkat is, teljes körűnek, világosnak és korrektnek kell lennie. A 15. Cikk – fontos szabályként – a potenciális ügyfelek kockázat-elviselő képességének előzetes felmérésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezek szerint a platformnak kötelezettsége a befektetők számára a veszteségelviselő képességükre vonatkozó szimuláció lehetőségét biztosítani. A 16. Cikk részletes szabályokat tartalmaz ebben a tekintetben, valamint kötelezővé teszi az úgynevezett Kulcs Befektetési Információkra vonatkozó Adatlap alkalmazását (Key Investment Information Sheet – KIIS). A 17. és 18. Cikk az ún. hirdetőtábla szabályairól, valamint a befektetők belső nyilvántartásokhoz történő hozzáférésének jogáról rendelkezik.
  • A crowdfunding, mint minden más pénzügyi szolgáltatás, teret adhat pénzmosási, illetőleg terrorizmus finanszírozását lehetővé tévő tevékenységnek is. A Rendelet ezért az ilyen tevékenységek végzésének elkerülésére, ezek lehetőségének minimalizálására vonatkozó megfelelő biztosítékokat ír elő. Ezek között szerepel többek között a 9. Cikk azon előírása, amely szerint a crowdfunding tranzakciókhoz kapcsolódó átutalások – függetlenül attól, hogy azokat maguk a platformszolgáltatók, vagy harmadik személyek hajtják-e végre – kizárólag a Payment Service Directive (PSD) alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történhetnek, amelynek eredményeként ezen tranzakciók a 4. Pénzmosási Irányelv (4th AMLD) hatálya alá kerülnek. A közösségi finanszírozási szolgáltatók azt is kötelesek biztosítani, hogy a projekt tulajdonosok a finanszírozási ajánlatokat, illetőleg bármilyen egyéb fizetéseket kizárólag a PSD alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül fogadhassák el. A 10 Cikk. további szabályokat határoz meg a vezető tisztségviselők jó reputációjával és pénzmosási jogszabályokkal kapcsolatos büntetlen előéletére vonatkozóan. A 38. Cikk – a pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatok további csökkentése érdekében – úgy rendelkezik, hogy a Bizottság mérje fel annak szükségességét, hogy a közösségi finanszírozási szolgáltatást nyújtók mennyiben, és milyen mértékben kerüljenek a 2015/849 (EU) Direktívát az egyes Tagállamok nemzeti jogaiba implementáló, pénzmosással és terrorizmus finanszírozásának tilalmával foglalkozó jogszabályok hatálya alá, ideértve ezen társaságoknak a Irányelv alapján való, kötelezett társaságként történő meghatározását is.
  1. Hazai körkép
  • A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2015-ben és 2016-ban több állásfoglalást is kiadott a közösségi finanszírozással kapcsolatban, amelyek során figyelembe vette az EBA 2015 februárjában megjelent, hitelezési típusú közösségi finanszírozással kapcsolatos véleményét. Az MNB álláspontja szerint a közösségi finanszírozás különböző változatai nagyban hasonlítanak a jelenleg is szabályozott pénzügyi tevékenységekhez. A közösségi finanszírozás során a természetes és jogi személyek finanszírozása, pénz átadása és pénz befektetése megfeleltethető a hitelintézeti törvényben, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben, valamint a kollektív befektetési formákról szóló törvényben szabályozott tevékenységeknek, amelyek csak jegybanki engedély birtokában, illetőleg bejelentés alapján végezhetőek. Ezen túlmenően 2019. október 25-én megjelent az MNB saját fintech stratégiája (https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-fintech-strategia-final.pdf), amelyben a felügyelet, – tekintettel arra, hogy hazánkban nem rendezett a globálisan egyre inkább terjedő alternatív finanszírozási megoldások szabályozása, – a közösségi finanszírozás specifikus szabályozási hátterének megalkotását javasolja.
  • A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás kialakítását Magyarország Fintech Stratégiája (https://digitalisjoletprogram.hu/hu/tartalom/magyarorszag-fintech-strategiaja) is kiemelt célként kezeli. Egyetértünk Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások? című cikkében írt azon kijelentéssel, amely szerint a közösségi finanszírozás nemzeti szintű jogszabályi kereteinek megteremtése jelentősen hozzájárulna a kkv szektor finanszírozásának támogatásához és a FinTech cégek forráshoz jutásának megkönnyítéséhez, befektetői oldalon pedig az alternatív finanszírozási formák iránti bizalom erősítéséhez.
  • Tekintettel arra, hogy az uniós szabályozás hatálybelépése 2021 második felében, 2022 elején várható, addig mindenképpen érdemes lenne hazánknak felzárkóznia az uniós élmezőnyhöz. A crowdfunding struktúrában gyűjtött források növekedésének szemléltetéséhez jó támpontot adnak a franciaországi adatok: míg 2011-ben az ilyen típusú forrásbevonás nagyságrendileg 7,9 millió eurót tett ki, 2015-ben már 169 millió eurót, 2019-ben pedig elérte az 1,4 milliárd eurót.[4] Ez alapján egy külföldi felügyelet által jóváhagyott, évek óta működő, az EU szabályozásba átlépő, méretgazdaságosságra törekvő crowdfunding platform lépéselőnye óriási egy új platform kezdeti szárnybontogatásához képest. A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás mielőbbi bevezetése ezért fontos állomása lehetne az európai crowdfunding piachoz történő csatlakozásnak.

[1] forrás és ábra: Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások?

[2] forrás: Dr. Szikora Andrea (MNB Szabályozási szakértő): A pénzügyi technológia fejlődése és a közösségi finanszírozás (MNB)

[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52018PC0113&from=HU

[4] forrás: France; Mazars; January 9-15, 2020; 98*; Online Platforms, © Statista 2020

 

A koronavírus-járvány hazánkban is felgyorsíthatja az elektronikus eljárások elterjedését

szerző: dr. Nagy Dániel Endre

A koronavírus-járvány a mindennapi érintkezésben és a munka világában egyaránt fontos változásokat hozott: a home office robbanásszerűen terjedt el, miközben a kapcsolattartás telefonon, e-mailen, videokonferencián keresztül történik. A hivatalos ügyekhez, így például szerződések aláírásához, banki ügyintézéséhez ugyanakkor gyakran elengedhetetlen az aláírás, a személyes jelenlét, így a jelenlegi helyzet a Kapolyi Ügyvédi Iroda szerint komoly hatással lesz az elektronikus aláírás elterjedésére.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások megnehezítik a hivatalos ügyek intézését, egyúttal arra is rávilágítanak, hogy ideje átgondolni, miként lehetne minél szélesebb körben elősegíteni a szerződések és egyéb írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírását. Mint arra a Kapolyi Ügyvédi Iroda rámutat, az elektronikus aláírásnak számos előnye van: az egész EU-ban azonos szabályozás vonatkozik rá, és bármely tagállamban kibocsátott szignót kötelezően elismeri a többi tagállam is. Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok a hagyományos aláírással megegyező bizonyító erővel rendelkeznek, illetve a papír alapú dokumentumokkal megegyező joghatással bírnak. Dr. Nagy Dániel, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint az elektronikus aláírás elterjedtsége ugyanakkor a lakossági szegmensben ennek ellenére visszafogott és – leszámítva egy-egy szektort – a vállalati szegmensben is elég kezdetleges egyelőre. Pedig a különböző írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírására a témában született hazai jogszabály 2016 óta lehetőséget biztosít. Eszerint ha egy adott jognyilatkozat megtételének egyik érvényességi feltétele az írásbeliség, akkor ennek a követelménynek az elektronikus iratba foglalás is eleget tesz, feltéve, ha az iratot a felek fokozott biztonságú elektronikus aláírással látnak el. Dr. Nagy Dániel elmondta, hogy az elektronikus aláírás fokozott biztonságának négy feltétele van. Az egyik biztonsági feltétel, hogy a digitális aláírás kizárólag az aláíróhoz, vagyis egyedülállóan egy adott személyhez kapcsolódik, másrészt pedig alkalmas az aláíró azonosítására. Harmadrészt úgy hozza létre az aláírást, hogy a létrehozáshoz szükséges adatokhoz, nagy megbízhatósággal csak az aláírónak van hozzáférése, emellett pedig úgy kapcsolódik az aláírt adatokhoz, hogy azok minden későbbi változása nyomon követhető, vagyis a dokumentumot aláírás után nem lehet módosítani, megmásítani.

Az elektronikus aláírás elterjedését segítheti elő az új személyazonosító igazolványok (eSzemélyi) megjelenése is, amelynek segítségével a természetes személyek az eddigieknél gyorsabban és egyszerűbben juthatnak hozzá az e-szignó nyújtotta lehetőségekhez. Dr. Nagy Dániel kiemelte, hogy abban az esetben, ha az eSzemélyihez elektronikus aláírási funkció is kapcsolódik, akkor a magánjellegű vagy hivatalos iratokat egy kártyaolvasóval akár otthon is alá lehet írni elektronikusan. Fontos, hogy ez a lehetőség nem váltotta ki a hitelesítési szolgáltatók szerepét, hiszen az eSzemélyihez tartozó szolgáltatás több szempontból korlátozott. Így például munkavállalói minőségben nem használható fel cégképviseletre, és tranzakciós limittel rendelkezik (50 millió forint tranzakciónként), azaz az eSzemélyi akkor alkalmas elektronikus aláírásra, ha nincs szükség céggel kapcsolatos információk feltüntetésére, illetve, ha nem munkavállalói jognyilatkozat megtételéhez használják. Összességében tehát az elektronikus aláírásnak több szempontból is megvannak az előnyei, valamint gyakran technikai feltételei is, ezért a jelenlegi járványhelyzetben fontos eszköz lehet, hogy a felek bármiféle személyes kontaktus nélkül kössenek meg egy szerződést, vagy elektronikusan tegyenek egyoldalú jognyilatkozatot (például meghatalmazást vagy egy szerződés felmondását).

Versenyjog koronavírus idején: az állami kockázati- és magántőke alapok egyszerűbben vásárolhatnak fel vállalatokat

szerző: dr. Tölgyes Katinka

Jelentős könnyítést kaptak a közvetlenül, vagy közvetetten állami tulajdonban lévő kockázati tőkealapok és magántőkealapok, melyek egyedül vagy más vállalkozással közösen, befektetésvédelmi célú irányítási jogokat szereznek egy vállalatban. A koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt ugyanis azokat a tranzakciókat nem kell a Gazdasági Versenyhivatalnak bejelenteniük és engedélyeztetniük, amelyeknél a felvásárolt cég a járvány miatt került nehéz helyzetbe. A járvány a gazdaságban és a piac szerkezetében is számos változást idéz elő, ami sok olyan versenyjogi kérdést is felvet, mint az erőfölénnyel vagy jelentős piaci erővel való visszaélés tilalma, illetve az összefonódások engedélyezése. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője összefoglalta, melyek a legfontosabb tudnivalók a témában, és milyen hatósági fellépésre lehet számítani.

A koronavírus-járvány hatására több szektorban olyan gyorsan és drasztikusan változnak a vevői, fogyasztói igények, hogy az alkalmazkodás a vállalkozások nagy részének már önmagában is komoly kihívást jelent. A változtatások szükségessége lényegében minden gazdasági szereplőt érint valamilyen mértékben, egyrészt a járvány hatásai miatt, másrészt az annak megelőzését, kezelését célzó jogszabályi előírások, módosítások miatt. Ráadásul, a szükséges járványügyi intézkedéseket figyelembe vevő idomulás módja sem teljesen szabadon választható és kivitelezhető (például a kereskedelmi tevékenységet ellátó vendéglátó üzletek nyitvatartása korlátozott, meghatározott rendezvények, események megtartása pedig tilos). Számos vállalkozás ezért a jelenlegi járványhelyzet és az azt követő, várható gazdasági recesszió jelentette kihívásokkal nem, vagy számottevően nehezebben fog tudni megbirkózni. Ugyanakkor olyanok is lesznek, akik korábbi pozíciójukat megőrizve, sőt, akár megerősödve, új piaci részesedéseket megszerezve készülhetnek majd a következő időszakra. Dr. Tölgyes Katinka, a Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője szerint emiatt valószínűleg módosulni fognak az egyes piacok szerkezetei, vélhetően koncentráltabbá válnak egy időre. Változhat továbbá egy-egy vállalkozás piaci pozíciója a versenytársakkal vagy a beszállítóival kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a versenytársak háttérbe szorulásával, esetleg eltűnésével erőfölénybe kerülhetnek gyengébb pozícióban lévő vállalkozások, vagy erőfölényes helyzetben lévő cégek juthatnak számukra még kedvezőbb pozícióba. Erősödhet továbbá a vállalkozások beszállítókkal szembeni piaci ereje, vagy olyan vállalkozásoknál is kialakulhat jelentős piaci erő, amelyeket az eddig nem jellemzett. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a versenytörvény és a kereskedelmi törvény magát az erőfölényt és a jelentős piaci erőt nem tiltja, azonban az azokkal való visszaélést igen. Azoknak a vállalkozásoknak tehát, amelyek a többieknél sikeresebben vészelik át a jelenlegi gazdasági krízist, fokozottabban kell figyelniük arra, hogy ne sértsék meg a tilalmakat. Mivel a visszaélések negatív hatásaival szemben a fogyasztók a jelenlegi járványhelyzetben és az utána várható gazdasági recesszió időszakában még védtelenebbek lehetnek, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) részéről szigorú hatósági fellépés várható.

A piacszerkezet változásának, feltételezett koncentrálódásának másik várható következménye a vállalkozások közötti összefonódások (fúziók, felvásárlások) számának a növekedése – mutat rá dr. Tölgyes Katinka. Ennek oka, hogy a nehezebb helyzetbe kerülő vállalkozások kevésbé tudják megőrizni függetlenségüket, a sikeresebb vállalkozások számára pedig új üzleti lehetőséget jelenthet egy-egy cég megszerzése. Az összefonódásokat bizonyos, árbevételhez köthető küszöbszám elérése esetén a GVH-nak kell engedélyezni, annak hiányában az nem hajtható végre. Az is előfordulhat, hogy a versenyhivatal feltételekhez köti az engedélyt (például adott üzletrész meghatározott határidőn belüli elidegenítése). A versenytörvény alapján ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy külön kérelem alapján a GVH hozzájáruljon az összefonódásnak az engedélyezési eljárás befejezése előtti végrehajtásához, amennyiben az szükséges a befektetés értékének a megőrzéséhez. A várható gazdasági recesszió során vélhetően megnő majd az ilyen jellegű kérelmek gyakorisága, tekintettel arra, hogy a bajban lévő és így megszerezhetővé váló vállalkozások életben maradásának, működőképességének a fenntartása, és a megszerző vállalkozások befektetésének a védelme sűrűbben fogja indokolni a kérelmek benyújtását, mint prosperáló gazdasági időszakban. A GVH korábbi tájékoztatásában egyelőre azt kérte a vállalkozásoktól, hogy fontolják meg a tervezett összefonódások bejelentésének elhalasztását. Arra is felhívta figyelmüket, hogy jelen körülmények között a hatóság nehezebben gyűjti be azokat az információkat (például versenytársaktól, beszállítóktól), amelyek az összefonódások megítéléséhez esetleg szükségesek, ez pedig az érintett felek számára bonyodalmakat okozhat.

Dr. Tölgyes Katinka arra is emlékeztet, hogy mindeközben a Kormány a veszélyhelyzetre való tekintettel egyes vállalkozásokat mentesített a bejelentési és engedélyezési kötelezettség alól. Eltérve tehát a versenytörvény előírásaitól, a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében az egyes hitel-, tőke- és garanciatermékekre vonatkozó eltérő rendelkezésekről szóló kormányrendelet alapján a GVH számára nem kell bejelenteni azokat a közvetlenül vagy közvetetten többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealap vagy magántőkealap részvételével történő összefonódásokat, amelyek a koronavírus-járvány miatt szükségessé vált finanszírozási ügylettel – az e célra létrehozott tőkeprogramon keresztül – valósulnak meg, illetve amelyek révén a közvetlenül vagy közvetetten többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealap vagy magántőkealap, egyedül vagy más vállalkozásokkal közösen, befektetésvédelmi célú irányítási jogokat szerez. Az eltérés alkalmazására ugyanakkor csak a veszélyhelyzet megszűnéséig van lehetőség.

Koronavírus: ebben az öt kategóriában juthatnak a vállalkozások állami támogatáshoz az Európai Bizottság állásfoglalása szerint

szerző: dr. Tölgyes Katinka

Tekintettel a koronavírus-járvány miatt elszenvedett gazdasági károkra az Európai Bizottság enyhített az állami támogatásokra vonatkozó álláspontján, így a válsághelyzetre tekintettel átmenetileg módosított a keretszabályokon. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője ezzel kapcsolatban összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, és azt, hogy a vállalkozások számára milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az uniós előírások alapján.

Bár normál gazdasági körülmények között a főszabály az, hogy tilos olyan állami támogatásokat nyújtani, amelyek bizonyos termékeket, szolgáltatásokat vagy vállalkozásokat előnyben részesítenek, a koronavírus-járvány következtében romló gazdasági helyzet miatt az Európai Bizottság módosított álláspontján. Dr. Tölgyes Katinka, a Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője emlékeztet rá, hogy alapesetben azok az állami támogatásokat engedélyezettek, amelyek az Európai Unió belső piacával összeegyeztethetőek: ilyenek például a termékre vonatkozó, megkülönböztetés nélkül nyújtott szociális támogatások, vagy a természeti csapások, rendkívüli események miatt keletkezett károk helyreállítására nyújtott támogatások. Ugyancsak megengedhetőek bizonyos elmaradottabb térségek gazdasági fejlődését előmozdító vagy a közös piacot és az európai uniós közös érdekeket nem sértő, egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatások is. A támogatásra vonatkozó szabályok betartását a Bizottság folyamatosan ellenőrzi, és vizsgálja, hogy azok összeegyeztethetőek-e a belső piaccal, valamint, hogy azokat nem visszaélésszerűen használják-e fel.

A főbb keretszabályok a rendes gazdasági körülmények figyelembevételével íródtak, és nem, vagy csak meglehetősen nehézkesen alkalmazhatóak a gazdaságot sújtó olyan váratlan, negatív és akár hosszú távon ható folyamatok esetén, mint amelyeket a koronavírus-járvány idéz elő egyes gazdasági ágazatoknál (például turizmus, vendéglátás) – mondta el dr. Tölgyes Katinka. Az Európai Bizottság is ezen logika mentén jutott arra az álláspontra, hogy a keretszabályok alkalmazásán változtatni szükséges, így ötféle támogatási kategóriát határozott meg, amelyek keretében a tagállamok támogatást nyújthatnak a gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére, amennyiben az átmeneti szabályrendszerben meghatározott egyéb feltételek is teljesülnek.

Az Európai Bizottság által meghatározott ötféle támogatási kategória

  1. Vissza nem térítendő, közvetlen támogatások, szelektív adókedvezmények és visszafizetendő előlegfizetések

A tagállamok 800.000 euró (halászati- és akvakultúra ágazat esetén 120.000 euró, elsődleges mezőgazdasági termelés esetén 1.000.000 euró) összeghatárig nyújthatnak támogatást egy vállalkozás sürgős likviditási szükségleteinek kielégítésére. A támogatás feltétele, hogy a kedvezményezett vállalkozás gazdasági nehézségeit a koronavírus-járvány, illetve annak következményei okozzák, valamint a vállalkozás 2019. december 31. előtt nem minősült más okból nehéz helyzetűnek. Ha egy vállalkozás több ágazatban is tevékenykedik, és ezekre eltérő maximális összegek vonatkoznak, a tagállamoknak kell biztosítani a felső határok betartását, például számviteli elkülönítéssel.

  1. Hitelgarancia biztosítása

A tagállamok kedvezményes díjú állami garanciákat nyújthatnak annak biztosítása érdekében, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények továbbra is hiteleket nyújtsanak azoknak az ügyfeleknek, akiknek szükségük van rá.

  1. Támogatott hitelkamatlábak

A tagállamok kedvezményes kamatlábak mellett, főszabály szerint legfeljebb 6 évre nyújthatnak hiteleket a vállalkozások számára. Ezek a hitelek segíthetnek a vállalkozásoknak az azonnali működőtőke és befektetési igények fedezésében.

  1. Pénzügyi intézményeken, hitelintézeteken keresztül nyújtott garancia és hitel

A 2. és 3. pontban foglalt támogatásokat a tagállamok bankokon vagy más pénzügyi intézményen keresztül is nyújthatják a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – megsegítésére. Az Európai Bizottság szerint az ilyen támogatást közvetlenül a bankok ügyfeleinek nyújtott támogatásnak kell tekinteni, nem pedig a bankoknak nyújtott támogatásnak.

  1. Rövid távú exporthitel-biztosítás

Arra az esetre, ha egyes országokban a piacképes kockázatok fedezete ideiglenesen nem állna rendelkezésre, az Európai Bizottság lehetővé teszi a rövid távú exporthitel-biztosítást az állam számára.

Dr. Tölgyes Katinka rámutat, hogy az Európai Bizottság külön kitér azokra a támogatásokra, amelyek a koronavírus-járvány leküzdéséhez szükséges releváns kutatás-fejlesztést, termék-előállítást és termékfejlesztéshez hozzájáruló tesztelési és felskálázási infrastruktúrákat célozzák. Ezekben az esetekben a támogatások a közös piacot és az európai uniós közös érdekeket nem sértő, egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatásoknak minősülnek. Az Európai Bizottság emellett határidőt is szab, ugyanis a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló támogatások csak 2020. december 31-ig nyújthatóak. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője arra emlékeztet, hogy a hazai jogalkotásban időközben megkezdődött az Európai Bizottság által alkotott szabályokhoz kapcsolódó részletszabályok kidolgozása.

 

Vis Maior és MAC/MAE klauzulák a Covid-19 idején

szerző: dr. Ferenczy Balázs József

1. Mi a vis maior?

A vis maior (a magyar jogi nyelvezetben „erőhatalom”), a római jogig visszavezethető jogintézmény és „egy olyan erőt, eseményt jelent, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni.”[1] A jogirodalom ide sorolja egyrészt az elsöprő erejű természeti erőket, például a földrengéseket, árvizeket, hajótörést, egyéb természeti csapásokat, másrészt egyes emberi/társadalmi megmozdulásokat, például a háborúkat, forradalmakat, vagy más, rendkívüli erővel fellépő társadalmi eseményeket. A római jog szerint „vis maiorért általában senki sem felel”,[2] kivéve, ha (i) azt valaki szerződésben vállalta (ilyenek voltak az ókori „biztosítások”, pl. a pecunia traiectitia, vagy a lex Rhodia de iactu mercium esetében), vagy például (ii) ha az illető tehetett arról (neki felróható volt), hogy a dolgot vis maior érhette.

A vis maior – jóllehet klasszikus gyökerekkel, és meglehetősen elterjedt szerződéses joggyakorlattal bír – mégsem rendelkezik normatív alappal a hatályos magyar jogrendszerben. A jogintézmény a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseiből, illetve azok magyarázatából közvetetten vezethető le (vö. Ptk. 6:142. § kontraktuális felelősség kimentési rendszere),[3] gyakorlatban pedig a felek által az egyes szerződésekben meghatározott klauzulában, illetve a bírói gyakorlat által kimunkált ítéletekben nyeri el pontos tartalmát.

  1. A jelenlegi járványügyi helyzet minősülhet-e vis maiornak és hivatkozhatunk-e rá szerződéses viszonyainkban?

Szerződéses kapcsolatainkban főként azokban az esetekben lehet vis maiorra hivatkozni, ahol a felek az erőhatalom esetköreit, és ezen belül a járványügyi helyzetet szerződéses megállapodásuk részévé tették. Ezek a klauzulák a leggyakrabban közép, illetőleg hosszútávú szerződéses rendszerekben (például építési-szerelési szerződések, hitelkeretszerződések) szerepelnek, azonban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy minden alkalommal el kell olvasni az adott szerződést, (i) egyrészt azért, hogy megtudjuk, található-e benne vis maior kiegészítés, (ii) másrészt, hogy ha igen, annak mi a pontos tartalma. E szabályok általában világos eligazítást adnak arra vonatkozóan, hogy vis maior helyzetben a feleknek milyen szerződéses kötelezettségei vannak egymás irányában (pl.: írásbeli értesítési kötelezettség a vis maior helyzet bekövetkeztéről, annak mivoltáról), mennyi ideig tart egy ilyen helyzet (a felek általában átmeneti időszakra teszik lehetővé ennek alkalmazását), és hogy ezen átmeneti időszakot követően mit kell és/vagy lehet tenni (elállás, vagy felmondás, ha a vis maior helyzet nem múlt el az átmeneti időszak alatt, vagy a szerződéses kötelezettségek újraindítása).

A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet, továbbá az annak végrehajtásáról rendelkező 62/2020. (III. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban együttesen „Kormányrendelet”) fizetési moratóriumra vonatkozó szabályai például szerződéses kötelezettségek teljesítése alóli mentességet fogalmaznak meg az üzletszerűen folyósított hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések adósai vonatkozásában, amely tulajdonképpen a járványügyi helyzet következtében fellépő tömeges fizetésképtelenség, valamint ennek eredményeként a gazdaság egészét, és az igazságszolgáltatást is valószínűleg súlyosan megterhelő, tömeges jogviták kockázatának vette elejét.

Szerződéses klauzula nélkül is megállhat a vis maior például akkor, ha az arra hivatkozó fél megfelelően bizonyítani tudja, hogy valamely szerződéses kötelezettségét konkrétan a kialakult járványügyi helyzet, illetve a járványügyi helyzetre közvetlenül visszavezethető ok miatt nem tudta teljesíteni, ezt az okot nem látta előre, és annak előre való felmérése/belátása tőle nem is volt elvárható. Ebből a szempontból például lényeges kérdés lehet a szerződés megkötésének időpontja, illetőleg, hogy az adott üzleti tevékenységet például a külföldi beszállítók esetleges leállása mikortól kezdve, és hogyan/milyen mértékben érintette.

  1. Mely esetekben adódhatnak a vis maiorral kapcsolatban nehézségek?

A fentiek ellenére számos olya szerződéses viszonyrendszer van, ahol a vis maiorra való hivatkozás valószínűleg nehézségeket fog okozni, ilyenek például a kiskereskedelmi egységek, üzletek bérletére irányuló szerződések. Mint Rada Mátyás kollégánk korábbi cikkében kifejtette: „mivel a bérleti szerződésekben a vis maior általában olyan, a felek ellenőrzési körén kívül eső eseményeket jelent, amelyek a bérlet tárgyául szolgáló épületet vagy annak egy részét károsítják vagy elpusztítják, a bérleményt a bérlő számára birtokolhatatlanná vagy használhatatlanná teszik (ilyen például tűz, árvíz, vagy akár háborús események), a koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán a „használhatatlanság” új értelmezése merülhet fel.”

  1. Van-e károkozás vis maior helyzetben?

Ha a szerződésszegő fél alappal hivatkozik arra, hogy kötelezettségét vis maior miatt nem tudta teljesíteni, ezért magatartása, ill. mulasztása ellenőrzési körén kívül eső okra vezethető vissza, cselekménye/mulasztása nem lesz felróható, tehát a szerződésszegésért, és így a károkozásért való felelősségét ki tudja menteni.

Fontos megjegyezni, hogy az MKIK-tól – a magyar joggyakorlattól eddig meglehetősen idegen intézményként, egy erre a célra kialakított szabályzat alapján[4] – ún. vis maior igazolás kérhető egy adott szerződésben meghatározott kötelezettség (vagy kötelezettségek) nemteljesítésével kapcsolatban. Az MKIK a fenti szabályzatában ugyanakkor külön aláhúzza, hogy „A „vis maior” fogalmát sem a magyar jog, sem az uniós jogszabályok, sem a bírói gyakorlat nem definiálta. A vis maior hivatkozások kamarai igazolásának célja a perek lehetséges elkerülése, a vállalkozások kulturált gazdasági együttműködésének előmozdítása, az esetleg mégis meginduló perekben a bizonyítás egyszerűsítése, a pertartam csökkentése.

A koronavírus járványt követő ítélkezési gyakorlat nagy kérdése, hogy a fenti elemek egyidejű vizsgálata alapján a vis maiorra vonatkozó joggyakorlatot – a jövőre nézve is előremutató módon – milyen irányba fejleszti majd tovább.

  1. Mi az a MAC/MAE klauzula?

Ha vis maior helyzet miatt a szerződés nem mondható fel, a szerződéses partnerben esetleg felmerül, hogy más klauzulá(ka)t/jogalapot keressen a szerződés megszüntetésére.

Az angolszász jogrendszer ill. nemzetközi mintaszerződések hatásaként a magyar szerződéses gyakorlatban is széles körben elterjedt az ún. MAC/MAE, (avagy Material Adverse Change/Material Adverse Effect, magyarul lényegesen hátrányos hatás) klauzulák használata, amelyekkel jellemzően hitel- és kölcsön szerződések, valamint M&A tranzakciók dokumentációjában találkozhatunk. A MAC klauzulák fő forrása – hasonlóan a vis maiorhoz – a felek által a szerződésben kölcsönösen kialkudott rendelkezések, jogszabályi háttere a magyar jogrendben ennek a jogintézménynek jelenleg nincs.

Egy LMA által standardizált kölcsönszerződésben például lényeges hátrányos hatásnak minősül a hitelfelvevő tekintetében felmerült minden olyan tény, esemény vagy körülmény, vagy ezek sorozata, amelynek a hitelező ésszerű véleménye szerint az alábbiakra lényegesen hátrányos hatása van vagy lehet:

(a)      a hitelfelvevő gazdasági (pénzügyi vagy egyéb) helyzetére;

(b)     a hitelfelvevő gazdálkodására, üzletvitelére;

(c)      a hitelfelvevő azon képességére, hogy szerződésszerűen teljesítse bármely finanszírozási okirat, vagy az azokat biztosító szerződés szerinti kötelezettségét; illetve

(d)     bármely olyan tranzakciós dokumentum jogszerűségére, kötelező erejére, érvényességére, érvényesíthetőségére, ranghelyére vagy rangsorára, amelynek a hitelfelvevő szerződő fele.

Egy MAC/MAE

  • (hitelező által elvárt) hiánya szolgálhat például előzetes feltételként ahhoz, hogy a finanszírozó teljesítse a hitelkeretszerződés alapján fennálló folyósítási kötelezettségét; vagy
  • (hitelező által meg nem engedett) bekövetkezése például eredményezheti, hogy a hitelfelvevő az MAC/MAE hiánya tekintetében vállalt kötelezettségét megsérti, amely szerződésszegési eseményt idézhet elő; vagy
  • (hitelező által meg nem engedett) bekövetkezése/fennállása közvetlenül (sui generis) is eredményezhet szerződésszegési eseményt.
  1. Mikor beszélhetünk MAC klauzula szerinti „lényegesen hátrányos hatás” bekövetkezéséról?

Ebben a kérdésben – magyar bírói joggyakorlat és jogszabályi rendelkezések hiányában – érdemes az angolszász jogfejlődés eredményeire támaszkodnunk. Ezek szerint egy lényegesen hátrányos hatásnak például[5]:

  • időben elhúzódónak kell lennie: a változás nem lehet csak átmeneti, annak hosszútávúnak és marandónak kell lennie az adott társaság bevétel-termelő képessége vonatkozásában (“over a commercially reasonable period, measured not in months but years.”);[6]
  • mennyiségileg jelentősnek kell lennie: MAC klauzulára alapított elállásra eredményesen lehetett hivatkozni például két egymást követő negyedéves bevétel 50%-os csökkenése esetén,[7] más esetben az eljáró bíróság 64%-os negyedéves bevétel csökkenést határesetnek tekintett,[8]  az EBITDA 86%-os csökkenése azonban minden kétséget kizáróan lényes érdemi változásnak minősült („short-term hiccup should not suffice”);[9]
  • az érintett teljes iparágat sújtó külső hatások – tekintettel arra, hogy azok az adott iparág valamennyi szereplőjét érintik, általában nem esnek a MAC klauzulák fogalmi körébe. Ha egy lényegesen hátrányos hatás az érintett iparágtól függetlenül kizárólag az adott szerződő felet érinti, megfelelő alapot biztosíthat a MAC klauzulán alapuló megszüntetése, azonban a teljes iparágat azonosan sújtó hatások esetén egy MAC klauzula alapján a szerződéstől általában nem lehet elállni.

A fentiek csak az angolszász ítélkezési gyakorlat (meglehetősen pontatlan vonalakkal meghúzott) kereteit jelölik ki, és nem jelentik azt, hogy kisebb mértékű bevételcsökkenések ne eredményezhetnének (különös tekintettel a többi fontos körülmény fennállására) MAC/MAE-t elismerő döntést, de azt sem, hogy akár magasabb mértékű bevételkiesés esetében ne dönthetne a bíróság a MAC/MAE klauzula alkalmazása ellen. Általánosságban az mondható, hogy az eljáró bíróságok megszorítóan értelmezik a MAC/MAE klauzulákat: ezek többnyire kizárják pl.: háború, természeti katasztrófák, vagy vis maior esetén történő alkalmazhatóságukat, amellyel a rendszerszintű kockázatokat lényegében a vevőkre(/hitelezőkre) telepítik. A pandémia globálissá válásával a MAC klauzulákban a Covid-19 járvány, mint specifikus körülmény is kezd megjelenni, mint elállást kiváltó ok alóli kifejezett mentesülés[10] (lényegében hasonló tendencia volt tapasztalható a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően, amikor a terrortámadás került fel a vis maior események körébe). Fontos azonban aláhúzni, hogy csak abban az esetben jelenthet mentesülést MAC/MAE klauzulában hivatkozott specifikus körülmény (a Covid-19 járvány is), amennyiben az az adott iparágat vagy tevékenységet általánosságban, minden piaci szereplőt beleértve, egyaránt érinti. Amennyiben a hatás egy adott vállalat tekintetében (lényegesen) súlyosabb, mint az iparági átlag („except to the extent that the target was disproportionality impacted compared to other industry participants”), a rendszerszintű kockázat tézise megdőlhet, és a céltársasággal/hitelfelvevővel szemben – az eset valamennyi tényezőjét figyelembe véve – a MAC/MAE klauzula érvényesítésének jogszerűsége megállhat.

  1. Megalapozhat-e a jelenlegi járványügyi helyzet MAC/MAE klauzulára való hivatkozással szerződéstől való elállást, vagy folyósítás-megtagadást?

Minden esetben kiterjedt, és alapos szerződéses szabályértelmezést igényel annak a megállapítása, hogy a Covid-19 vírus okozta járványhelyzet valamint az ezáltal okozott gazdasági és jogi körülmények a szerződésekben meghatározott MAC/MAE klauzulák hatálya alá esnek-e. Meglátásunk és a múltbeli tapasztalatok alapján általánosságban az mondható, hogy az MAC/MAE klauzulák specifikusan az adós/szerződéses partner egyéni pénzügyi-, gazdasági, illetve jogi helyzetére vonatkoznak, és azon körülmény, hogy a Covid-19 vírus következtében lényegében globálisnak mondható járványügyi helyzettel kell szembesülnie a világgazdaságnak és a magyar gazdaságnak egyaránt, önmagában nem ad megfelelő jogalapot arra, hogy MAC/MAE klauzula alapján szerződés megszüntetési jogot érvényesítsen a szerződő fél.[11] A fentiekben hivatkozott, a jelenlegi helyzet által egy adott vállalatra gyakorolt esetleges diszproporcionális hatásokra azonban a kockázatok elemzésénél különös figyelmet kell fordítani.

  1. Vannak-e más szerződéses szabályok, amely alapján egy hitelintézet például fontolgathatja a kölcsönszerződés felmondását?

Mint azt egy korábbi cikkünkben már kifejtettük, a fizetési moratórium a kölcsönszerződéseknek csak a tőke és kamattörlesztési szabályai alól ad – időszakos, és nem végleges – felmentést. Ez a hitelfelvevői kötelezettségeknek nagyon fontos, ám korántsem egyetlen halmaza. A joggyakorlatban elterjedt kölcsönszerződések a tőke és kamattörlesztési szabályokon túlmenően például bizonyos pénzügyi mutatóknak (DSCR, LTV) való megfelelésre, pénzügyi információk folyamatos átadására, illetőleg biztosítéki/fedezeti érték fenntartására vonatkozó kötelezettségeket írnak elő a hitelfelvevő számára (hogy csak a legfontosabbakat említsük), amelyek teljesítése az adósoknak – a Kormányrendeletben megfogalmazott fizetési moratórium, valamint vis maior helyzet fennállása alatt is – változatlanul teljes körű kötelezettsége. Amennyiben ezen kötelezettségek bármelyike megszegésre kerül, akkor igen, ezek alapján a hitelintézet megfontolhatja a vonatkozó szerződés felmondását, amely a hitelfelvevőnek a fizetési moratórium időszaka alatt sem érdeke.

  1. Mi a megoldás?

A jelenlegi helyzetben mind a (jogi jellegű) vis maior (a veszélyhelyzet kihirdetésére és végrehajtására vonatkozó Kormányrendelet), mind pedig az MAC/MAE klauzulák megfelelő alapot szolgáltathatnak arra, hogy a szerződéses partnerek tárgyalóasztalhoz üljenek, és a vitás kérdéseket megnyugtatóan, hosszú távon rendezzék egymással. Nyilvánvaló, hogy a felek ezzel elsősorban a gazdaság különböző szektorainak a veszélyhelyzet elmúltát követő újraindítását segítik elő, amely már most hatalmas, embert és piacot próbáló, de kölcsönösnek látszó feladat.

 

[1] A Római jog története és institúciói (Földi András és Hamza Gábor), Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2015. Brósz-Pólay: Római Jog, Tankönyvkiadó, 1974, 351.o.: „cui humana infirmitas resistere non potest” – D.44.7.1.4. – Gaius.

[2] D. 50.17.23. – Ulpianus, 1.

[3] Ptk. 6:142. §

[4] https://mkik.hu/vis-maior-igazolas-kiallitasa

[5] https://corpgov.law.harvard.edu/2020/04/04/covid-19-as-a-material-adverse-effect-mac-under-ma-and-financing-agreements/

[6] Akorn, Inc. v. Fresenius Kabi AG https://courts.delaware.gov/Opinions/Download.aspx?id=279250

[7] Raskin v. Birmingham Steel (Del. Ch. 1990)

[8] IBP Shareholders Litig. (Del. Ch. 2001)

[9] Akorn, Inc. v. Fresenius Kabi AG https://courts.delaware.gov/Opinions/Download.aspx?id=279250 

[10] Morgan Stanley-E*TRADE merger agreement: https://news.bloomberglaw.com/bloomberg-law-analysis/analysis-morgan-stanley-e-trade-merger-excludes-coronavirus

[11] https://www.ashurst.com/en/news-and-insights/legal-updates/is-coronavirus-covid-19-a-material-adverse-change/

Reklámok és kartellek a koronavírus idején: ilyen versenyjogi szempontokra kell figyelni

szerző: dr. Tölgyes Katinka

A koronavírus-járvány hatására megszaporodtak az egészséget védő termékek és szolgáltatások hirdetései: a régiek mellett olyan új szereplők is megjelentek a piacon, akik a fő profiljukba nem illeszkedő termék vagy szolgálatás értékesítésébe kezdtek. Fontos azonban, hogy az új üzleti lehetőségeket mindenki tisztességesen használja ki, hiszen az illetékes hatóságok fokozottan figyelik a kereskedelmi kommunikációt. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője a reklámokra, valamint a vállalatok közötti együttműködésre vonatkozó legfontosabb versenyjogi szempontokat foglalta össze.

A járványhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások között elsősorban az egészséget védő, illetve a kijárási korlátozás miatt otthon maradókat kiszolgáló lehetőségekkel lehet találkozni. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője, Dr. Tölgyes Katinka felhívja a figyelmet, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a járványra való tekintettel új, eddig nem gyártott termék vagy nem nyújtott szolgáltatás értékesítésébe kezdtek, vagy eddig kevesebb figyelmet fordítottak a versenyjogi megfelelésre, mindenképpen érdemes megfontolniuk jogi tanácsadó szolgáltatásainak igénybevételét.

Reklámok: nem lehet mindent eladni a Covid-19 elleni védelemre hivatkozva

A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint a reklámok, szlogenek készítésekor a termékkategória meghatározása az első lépés, hiszen eltérő reklámállítások megengedettek az élelmiszerek, a gyógyhatású készítmények, az étrendkiegészítők, a vényköteles és nem vényköteles gyógyszerek, valamint a kozmetikumot esetében. Élelmiszernek például nem lehet betegségmegelőző, vagy gyógyító hatást tulajdonítani (akkor sem, ha a köznyelvben például a hagyma több fajtája is így ismert). Az ilyen állítás önmagában jogsértő (nincs lehetőség az ellenkező bizonyítására), és szankcionálást vonhat maga után. Vényköteles gyógyszert, illetve a vény nélkül kiadható, TB támogatott gyógyszert főszabály szerint egyáltalán nem lehet reklámozni. Azon gyógyszerek esetében, ahol maga a reklámozás megengedett, csak szigorú keretek között, a betegtájékoztatóban leírtakkal szoros összhangban készülhet el a kereskedelmi kommunikációs tartalom. Kerülni kell minden olyan utalást, amely szakemberek vagy ismert személyek ajánlását foglalhatja magában. Gyógyhatásúnak csak akkor nevezhető egy termék, ha az valóban érdemi, egészséget helyreállító hatással bír, amelyet alá is tudunk támasztani megfelelő kutatásokkal (a terméket használók tapasztalatai nem elfogadhatóak). Fontos arra is figyelni, hogy a közvetett állítások is megfeleljenek az előírásoknak, például a termékben található hatóanyaggal vagy annak összetevőjével kapcsolatban tett kijelentések.

Dr. Tölgyes Katinka azt is kiemelte, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) mindig a fogyasztó szemszögéből vizsgálja a kereskedelmi kommunikációt, vagyis az számít, hogy a fogyasztók hogyan értelmeznek egy adott reklámállítást, és nem az, hogy a gyártó vagy forgalmazó mit ért alatta, vagy milyen célt kívánt elérni. Emellett a GVH az ún. sérülékeny fogyasztók számára szóló tájékoztatásokat fokozottan ellenőrzi és szigorúbb következményeket alkalmaz. Sérülékenynek a versenyhatóság azon fogyasztói kört tekinti, aki az adott termék vagy szolgáltatás tekintetében kora vagy egészségi állapota révén kiszolgáltatottabb. A jelenlegi járványhelyzetben bizonyos termékek (például fertőtlenítőszerek, kézfertőtlenítők, maszkok stb.) esetében akár a teljes társadalom sérülékeny fogyasztónak tekinthető, így különösen fontos, hogy a kommunikáció megfeleljen a jogszabályoknak.

Együttműködések: megengedőbb lehet a hatóság, de nem korlátok nélkül

A kereskedelmi kommunikáció mellett a vállalkozások közötti együttműködések területén is az általánostól némileg eltérő hatósági jogalkalmazás várható a koronavírus-járvány idején. A krízishelyzetben ugyanis kulcsfontosságú a fogyasztók kiszolgálása a kiemelten fontos termékekkel (például kézfertőtlenítők, arcmaszkok), és előfordulhat, hogy ehhez az érintett szereplők között fokozott együttműködés szükséges. Ide tartozhat a szűkösebben rendelkezésre álló alapanyagok elosztása, vagy a szállítással és raktározással kapcsolatos kihívások megoldása. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjoggal foglalkozó szakértője szerint a GVH tekintettel lehet a társadalmi érdekekre, és ezeket az együttműködéseket várhatóan engedékenyen kezeli majd. Dr. Tölgyes Katinka ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet az Európai Versenyhatóságok Hálózatának álláspontjára is, ami egyértelműen kimondja, hogy a hálózat tagjai nem fognak fellépni a vállalkozások olyan szükséges és átmeneti intézkedéseivel szemben, amelyek az ellátási hiány elkerülésére irányulnak. A vállalkozásoknak ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy az együttműködés „megengedése” nem vonatkozik minden területre, és nem jelenti azt, hogy időben és mértékben ne lennének korlátjai. Ha egy alapanyagból például nincs hiány, az érintett vállalkozások a versenyhatósági eljárás során nem hivatkozhatnak a szóban forgó együttműködésre, így továbbra sem megengedettek az ún. „kőkemény kartellek”, vagyis az árakat egyeztető, piacot felosztó versenykorlátozó megállapodások. Az Európai Bizottság által kiadott iránymutatás is hasonló elveket fogalmaz meg. Ezért számítani lehet rá, hogy a GVH kiemelten vizsgálja majd az együttműködések mértékét és azok szükségességét. Dr. Tölgyes Katinka hangsúlyozza, hogy amennyiben egy vállalkozásnak (különös tekintettel az egészségügyi szektorra) kétségei vannak az együttműködés jellegével és mértékével kapcsolatban, érdemes jogi tanácsadóval konzultálnia, vagy közvetlenül a GVH-hoz fordulnia iránymutatásért. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a versenyhatóságot az általa adott iránymutatás nem köti egy esetleges későbbi eljárás során.

 

Így működhetnek a magyar tőzsdei cégek a veszélyhelyzet alatt

szerző: dr. Horváth Gábor

A koronavírus-járvány miatt elrendelt kormányzati intézkedések a magyar tőzsdei társaságok döntéshozatali eljárásait is megnehezítették. A vállalatok és részvényeseik szempontjából különösen rossz időszaban történt mindez, hiszen normális esetben áprilisban zajlanak a tavalyi pénzügyi beszámolók és az osztalék fizetéséről szóló közgyűlések. A Kapolyi Ügyvédi Iroda áttekintette, hogy a húsvéti ünnepek alatt megjelent friss szabályok alapján többek között miként lehet közgyűlést tartani, osztalékot fizetni, továbbra is saját részvényeket vásárolni a részvényesi kontroll megtartása mellett is.

A jelenlegi jogszabályok alapján tilos 100 fő feletti rendezvényeket zárt helyen tartani, ami számos, a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) jegyzett nyilvánosan működő részvénytársaságot érint. Egy másik rendelet általánosan tiltja a rendezvények, gyűlések tartását, és kivételként sem nevesíti a gazdasági társaságok döntéshozatali szerveinek összehívását, illetve az azokon való személyes jelenlétet. Annak érdekében, hogy a gazdasági társaságok, így a BÉT-en jegyzett nyilvános társaságok működése is zavartalan legyen a körülményekhez képest, a kormány a húsvéti időszakban megjelent kormányrendelettel[1] szabályozta a veszélyhelyzet során a személy- és vagyonegyesítő szervezetek működésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez a rendelet speciális szabályokat alkalmaz a nyilvánosan működő részvénytársaságok (nyrt.) testületi szervei (közgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság, audit bizottság) vonatkozásában, amelyek közül a legfontosabbakat Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje ismertette.

Mikor lehet közgyűlést tartani?

A friss rendelet ugyan nem mondja ki kifejezetten, de a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt, a rendezvények tartására és látogatására vonatkozó tilalomból következik, hogy az nyrt. testületi szerveinek üléseit személyes jelenléttel nem tarthatja meg. A legfőbb szervként eljáró közgyűlés helyett pedig az ügyvezetés (igazgatóság vagy igazgatótanács) jogosult mindazon kérdésekben dönteni, amelyek egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartoznak.

Így tanácskozhatnak a nyilvános társaságok vezető testületei

Az nyrt. testületi szervei (igazgatóság, igazgatótanács, felügyelőbizottság, auditbizottság), valamint jogszabály vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján létrehozott más testületi szervei az üléseit elektronikus hírközlő eszköz útján, vagy más személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevételével is megtarthatja, vagy írásbeli egyeztetést folytathat, és a döntéseket írásban is meghozhatja. Ha erre vonatkozó elfogadott eljárásrend nincs, az ülésezés és a döntéshozatal szabályait a testület elnöke határozza meg és közli az érintettekkel. Az írásbeli egyeztetés és döntéshozatal elektronikus üzenetváltással (e-mail útján) is történhet.

Hogyan lehet az éves beszámolót elfogadni?

Dr. Horváth Gábor kiemelte, hogy az nyrt. az éves közgyűlés meghívóját és a kapcsolódó előterjesztéseket, határozati javaslatokat, valamint egyéb dokumentumokat továbbra is köteles honlapján közzétenni, akkor is, ha a rendelet hatályba lépése napján ezek még nem kerültek közzétételre. Hozzátette, hogy az ilyen közzétételekre vonatkozó határidők ugyanakkor lerövidültek: a meghívót a közgyűlést megelőzően legalább 21 nappal, míg az előterjesztéseket, határozati javaslatokat és egyéb dokumentumokat a közgyűlést megelőzően legalább 8 nappal kell közzétenni. Az nyrt. a rendelet hatálybalépése napján már közzétett meghívójában foglaltaktól a honlapján közzétett felhívásban eltérhet. Erre határidő a rendeletben nem szerepel, de a Kapolyi Ügyvédi Iroda szerint ezt a tudomásra jutástól számítottan haladéktalanul köteles az nyrt. megtenni. Az nyrt. ügyvezetése a közzétett napirenden szereplő valamennyi kérdésben – ideértve az alapszabály módosítását is –, továbbá az éves beszámoló elfogadásáról, az adózott eredmény felhasználásáról és a közgyűlés hatáskörébe tartozó, az nyrt. törvényes működésének fenntartásához, a veszélyhelyzet miatt kialakult helyzet kezeléséhez szükséges, valamint az észszerű és felelős gazdálkodás körében felmerülő halaszthatatlan ügyekben is jogosult dönteni, azzal, hogy a közzétett napirenden szereplő kérdésekben a közzétett határozati javaslatoktól eltérően is dönthet. (Az éves beszámolóról azonban csak abban az esetben dönthet, ha a felügyelőbizottság jelentésében az éves beszámolót elfogadta.) Változatlan az is, hogy az ügyvezetés által közgyűlési hatáskörben meghozott határozatokat közzé kell tenni. Az nyrt. ügyvezetése 2020. április 30-ig, vagy ha üzleti éve a naptári évtől eltér, az üzleti év mérlegfordulónapját követő negyedik hónap végéig köteles az nyrt. számviteli törvény szerinti beszámolójáról határozni. Ezzel egyidejűleg az adózott eredmény felhasználásáról, ezen belül osztalékról is dönthet. Amennyiben azonban a szavazatok legalább 1 százalékával rendelkező részvényesek kezdeményezték (lásd következő pontban részletesebben) a közgyűlés összehívását, az osztalék kifizetésére csak azt követően kerülhet sor, ha a beszámolót és az osztalék kifizetését a közgyűlés utólagosan jóváhagyta. Fontos, hogy az éves beszámoló könyvvizsgálata akkor is elvégezhető, ha az éves beszámolóról az nyrt. ügyvezetése határoz, azonban az ügyvezetés az éves beszámolóról csak akkor dönthet, ha a felügyelőbizottság jelentése az éves beszámolót elfogadta.

A részvényesi kontroll megmarad, de bizonyos esetekben csak a vészhelyzet után lehet dönteni

Az ügyvezetés közgyűlési hatáskörben végzett működésének részvényesi kontrollját jelenti, hogy a szavazatok legalább 1 százalékával rendelkező részvényesek kérhetik közgyűlés összehívását az ügyvezetés által meghozott határozatok utólagos jóváhagyása céljából. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője elmondta, hogy erre különböző (jogvesztő) határidők állnak rendelkezésre attól függően, hogy a felülvizsgálat az alapszabály módosítását, a beszámoló és az adózott eredmény felhasználását vagy egyéb közgyűlési határozatokat érinti-e. A közgyűlés összehívásának kezdeményezése esetén a közgyűlési meghívót a veszélyhelyzet megszűnését követő 45 napon belül, ha a részvényesi kérelem kézhezvételételekor a veszélyhelyzet már megszűnt, a részvényesi kérelem kézhezvételétől számított 45 napon belül kell közzétenni. Ha a közgyűlés utólagosan nem hagyja jóvá, az alapszabály módosítása a közgyűlés napját követő napon hatályát veszti. Ugyanakkor, amennyiben az utólagos közgyűlési határozat a korábbi döntést megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, az nem érinti az azt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket.

Sajátrészvény-vásárlások

Ha a közgyűlés felhatalmazta az nyrt. ügyvezetését saját részvény megszerzésére vonatkozó döntések meghozatalára és a felhatalmazás időtartama a veszélyhelyzet időtartama alatt jár le, a felhatalmazás időtartama a veszélyhelyzet megszűnését követő soron következő közgyűlés időpontjáig meghosszabbodik, kivéve, ha az ügyvezetés a felhatalmazás tárgyában saját hatáskörében már döntést hozott.

Személyi változások kezelése a nyilvános társaságok vezető testületeiben

Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje elmondta, hogy további átmenti szabály, ha az nyrt. fenti testületi tagjának, valamint állandó könyvvizsgálójának megbízatása a veszélyhelyzet időtartama alatt szűnik meg (és akkor is, ha veszélyhelyzet kihirdetése után, de a rendelet kihirdetése előtt szűnt meg a megbízatásuk és nem neveztek ki helyettük más személyt), úgy a megbízatás a veszélyhelyzet lejártát követő közgyűlés napjáig fennmarad, és e személyek kötelesek feladataikat ellátni. Kivétel ez alól, ha a tisztség az ilyen személy halála, visszahívása, illetve a prudenciális hatáskörben eljáró hatóság határozata alapján történő elmozdítása miatt szűnik meg, valamint, ha az nyrt. ügyvezetése a saját hatáskörében hozza meg a szükséges döntéseket. Ha pedig a veszélyhelyzet időtartama alatt a fenti testületek tagjainak létszáma a törvényben, illetve a létesítő okiratban előírt szám alá csökken, vagy az adott testületi tag a koronavírus-járvány miatt egyébként nem tud eljárni, a többi testületi tag jogosult a határozathozatalra. Ilyenkor a határozatképességre vonatkozó szabályokat a döntésképes testületi tagok száma alapján kell meghatározni, és határozatot ebben az esetben is szótöbbséggel kell meghozni azzal, hogy a többi testületi tag kiesése esetén a határozathozatalra egy személy is jogosult.

[1] 102/2020. (IV. 10.)

[1] 47/2020. (III. 18.)