Kihirdetésre került a „Whistleblowing” irányelvet átültető hazai jogszabály
Az Országgyűlés 2023. május 23-án elfogadta, majd a Magyar Közlönyben 2023. május 25. napján kihirdetésre került az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 irányelv („Irányelv”), azaz a „Whistleblowing” irányelv átültetését szolgáló hazai jogszabály: a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény („Törvény”). A Törvény szűk határidőt szab a felkészülésre, hiszen a legtöbb érintettnek a Törvény kihirdetését követő 60. napon már alkalmaznia kell a szabályokat, míg néhány vállalkozás esetében legkésőbb 2023. december 17. napjáig kell megfelelni az előírásoknak. A Törvény rendelkezéseit számba véve várhatóan jelentős adminisztratív terhet fog jelenteni a foglalkoztatók számára a jogszabály hatálybalépése, így az érintetteknek gyorsan kell cselekedniük. Alábbi cikkünkben röviden összefoglaljuk a Törvény legfontosabb rendelkezéseit, illetve kapcsolódó észrevételeinket.
A szabályozás háttere, célja
Az Európai Unió célkitűzésként jelölte meg a tagállamok számára a jogszabálysértésekkel kapcsolatos visszásságok feltárását. Ezen célkitűzés nyomán született meg az Irányelv, amelynek célja, hogy meghatározza a visszaélések bejelentéseire vonatkozó eljárásokra vonatkozó minimum követelményeket. A Törvény az Irányelv által felállított keretrendszerben fektette le a részletszabályokat, amelyek alapján a bejelentők a Törvény által meghatározott rendben jelenthetnek be visszaélésekre vonatkozó információkat különböző csatornák útján és védelem mellett.
Mely vállalkozásokra ró kötelezettséget a Törvény?
Az Irányelvvel összhangban a Törvény rendelkezései alapján minden foglalkoztató, amely legalább 50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat, köteles belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni. Mindemellett fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a foglalkoztatottak létszámától függetlenül érintettek bizonyos, a Törvényben megjelölt körbe tartozó vállalatok a kötelező belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásában. Ebbe a körbe tartoznak például a hitelintézetek, pénzügyi szolgáltatók, könyvvizsgálói tevékenységet végzők, bizalmi vagyonkezelők, és az ügyvédi irodák egyaránt.
A Törvény élt az Irányelv adta könnyítési lehetőséggel és lehetőséget biztosít arra, hogy közösen hozzanak létre belső visszaélés-bejelentési rendszert azon foglalkoztatók, amelyek legalább 50, de legfeljebb 249 személyt foglalkoztatnak.
Megjegyezzük, hogy a foglalkoztatotti létszám számítása esetén nem kizárólag a foglalkoztatónál aktuálisan munkaviszonyban álló személyek figyelembevétele szükséges. A bejelentők személyi körét, és az ezzel kapcsolatos lehetséges nehézségeket cikkünkben a továbbiakban részletesebben feltárjuk.
Mi képezheti a bejelentés tárgyát?
A Törvény Irányelvhez képest jóval tágabban határozza meg a bejelentések tárgyi hatályát. A Törvény rendelkezései alapján bejelentés tárgyát képezheti bármely jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekmény, mulasztás vagy egyéb visszaélésre vonatkozó információ.
Ki lehet bejelentő?
A Törvény személyi hatálya kiterjesztően kerül meghatározásra, főszabály szerint bejelentő lehet a foglalkoztatott, azaz minden olyan természetes személy, aki a foglalkoztató számára és annak irányítása alatt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez, vagy önmaga foglalkoztatását végzi. Fontos kiemelni, hogy ebbe a körbe tartozhatnak a munkavállalók mellett a gyakornokok, illetve a foglalkoztatóval megbízási jogviszonyban álló személyek is. A Törvény egyéb, bejelentőnek minősülő kategóriákat is megállapít, így az alkalmazásának köre kiterjed például azon személyekre is, akik ugyan még nem minősülnek foglalkoztatottnak, de a jogviszony létesítésére vonatkozó eljárás, folyamatok már megkezdődtek, például az álláskeresők, illetve azon személyek is, akiknek a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyuk már megszűnt, például a volt munkavállalók. Fontos kiemelni, hogy a szabályozás ezzel a jelenleg is rendelkezésre álló lehetőségek, mint a munkaügyi per, illetve kormányhivatali eljárás kezdeményezése mellett újabb eszközt biztosít a munkavállalók részére munkaviszonyuk megszűnése esetére a munkáltatóval szembeni igényeik érvényesítésére.
Ahogyan a fentiekben is kiemeltük, az egyes vállalkozásoknak a foglalkoztatottak számának meghatározása során nem kizárólag az aktuálisan munkaviszonyban álló személyeket szükséges figyelembe venniük, hanem a bejelentők személyi köre kapcsán minden foglalkoztatottnak minősülő személyt. Ennek értelmében javasolt lépés lehet a vállalkozások részére a szerződéses kapcsolataik felülvizsgálata a Törvény szerinti foglalkoztatotti létszám megállapításakor, és az ezzel kapcsolatos esetleges további lépések meghatározása. Külön érdekesség, hogy a jelenlegi szabályozás alapján a vállalatcsoportok esetén is foglalkoztatónként szükséges a rendszert kiépíteni, amely az egységes irányítás alatt álló foglalkoztatók körében várhatóan nehézségeket okozhat a belső szabályzatok kialakítása során.
A Törvény lehetőséget biztosít az anonim bejelentések megtételére is, melyek kivizsgálását mellőzni lehet, ugyanakkor, ha valaki névtelenül tett bejelentést és ennek a vizsgálatát nem mellőzték, úgy a Törvény kiterjeszti a védelmet ezen névtelen személyekre is. Logikusan ennek akkor lehet jelentősége, ha a bejelentő személyiazonossága később mégis kiderül. Tekintettel arra, hogy várhatóan a bejelentések így a bejelentők személyazonosságának vállalása mellett fognak beérkezni, különösen nagy jelentősége van annak, hogy ki fog eljárni az adott ügyekben.
A bejelentések módja
Az Irányelv logikáját követve a Törvény is három bejelentési lépcsőt állapított meg: a foglalkoztatók által létrehozott belső visszaélés-bejelentési rendszereket, az egyes – erre kijelölt – állami szervek által létrehozott elkülönített visszaélés-bejelentési rendszereket, valamint a jogszerűen történő nyilvánosságra hozatal intézményét. A fenti hármas tagolás célja annak szorgalmazása, hogy először a belső visszaélés-bejelentési rendszerek vagy az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerek útján próbálják az érintettek elintézni az ügyet, majd ezek sikertelensége esetén forduljanak csak a nyilvánossághoz.
A belső visszaélés-bejelentési rendszer működése
A visszaélés-bejelentési rendszerek több kommunikációs csatornán keresztül is működhetnek, így a kapcsolattartásra lehetőség van írásban, szóban, utóbbi esetben személyesen, vagy akár telefonon is.
A visszaélés-bejelentési rendszerek természetéből fakadó sajátosságai miatt a Törvény előírja, hogy azt a foglalkoztatónál erre a célra kijelölt, pártatlan személy vagy szervezeti egység működtesse. További lehetőség, hogy a foglalkoztató visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvédet vagy más külső szervezetet bízzon meg.
Mindkét fenti esetben – akár szervezeten belüli felelős személy kijelölése, akár külső szakember megbízása esetén– különösen nagy jelentősége van az eljáró pártatlanságának, ugyanis csak ezen követelmény biztosításával képzelhető el egy, a gyakorlatban megbízhatóan működő és az Irányelv, valamint a Törvény előírásainak megfelelő rendszer. A pártatlanság külső szakértő esetén zavartalanabbul biztosítható, míg abban az esetben, ha foglalkoztató a társaságon belül kívánja kiépíteni a visszaélés-bejelentési rendszert, javasolt lehet az erre vonatkozó önálló munkakör létrehozásának lehetőségét megvizsgálni.
A pártatlanság mellett szintén kiemelkedő szempont az eljáró személy kapcsán a kellő szakértelem megléte annak érdekében, hogy tevékenységét mindenkor a jogszabályoknak, valamint a foglalkoztató belső szabályainak megfelelően végezze, így például hatékonyan szűrje ki az alaptalan bejelentéseket, továbbá a Törvénybe foglalt kötelezettségnek eleget téve megfelelően intézkedjen. Példának okáért akár feljelentés megtételéről is, amennyiben adott bejelentés alapján büntetőeljárás kezdeményezése indokolt.
A rendszer működésére és működtetésére vonatkozó részletes szabályokat javasolt a foglalkoztatónak egy átfogó, minden részletre kiterjedő belső szabályzatban meghatároznia.
A bejelentőt megillető védelem
A Törvény külön alcím alatt szabályozza a jogszerűen bejelentést tevő személyeket megillető védelemre vonatkozó szabályokat. Jogszerűnek tekinti a Törvény a bejelentést, ha az a visszaélés-bejelentési rendszerek valamelyikén keresztül történt, a bejelentett információt a bejelentő munkavégzéssel kapcsolatban szerezte, valamint a bejelentő alapos okkal vélelmezte, hogy a bejelentett információ valós volt.
A fentiek alapján megállapítható, és egyben kiemelendő, hogy a szándékosan valótlan bejelentések esetén tehát nem illeti meg védelem a bejelentőt. Ezen túl, a foglalkoztatóknak lehetőségük van a szándékosan valótlan bejelentések bejelentőivel szemben hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciórendszer kidolgozására. Mindenkor lényeges azonban szem előtt tartani, hogy a szankciók kilátásba helyezése nem irányulhat a valós bejelentések megtételének akadályozására.
A jogszerűen bejelentést tevő személyt megillető védelem alapján – többek között – a bejelentőt nem érheti hátrányos intézkedés, a bejelentő nem tekinthető védett titok nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jogszabály megsértőjének, továbbá – bűncselekmény elkövetésének esetét kivéve – a bejelentőt nem terheli felelősség a bejelentésben szereplő információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés tekintetében.
A jogszabályi előírások megsértésének szankciói
Az Irányelv rendelkezése szerint a tagállamok kötelesek hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók előírására azon természetes vagy jogi személyek esetében, akik, illetve amelyek akadályozzák, vagy megkísérlik akadályozni a bejelentések megtételét. A hazai jogalkotó a szabálysértések körében rendelkezik az Irányelvben megkövetelt szankciókról, amely szerint, aki a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvény szerinti visszaélés-bejelentés megtételét akadályozza vagy megkísérli akadályozni, szabálysértést követ el, mely esetben a szabálysértési törvény szerinti szankciókkal kell számolnia. A jogkövetkezmények rendszere a kihirdetett rendelkezések alapján nem került egzakt módon meghatározásra, ezért várható, hogy a kialakuló gyakorlat és tapasztalatok formálni fogják ennek rendszerét a közeljövőben.
Hazánkhoz hasonlóan az Európai Unió több tagállamában is az elmúlt hónapokban került implementálásra az Irányelv, azonban sok esetben jelentősen szigorúbb szankciórendszert alkalmazva. Az olasz szabályozás például az előírások be nem tartása vagy megszegése esetére 500-tól 2.500 Euróig, jelentősebb sérelem feltárása esetén 10.000-től 50.000 Euróig terjedő szankció alkalmazását is lehetővé teszi a foglalkoztatóval szemben. Mindezekre is tekintettel, javasolt a hazai foglalkoztatók részéről is a Törvény rendelkezéseinek legszigorúbb átültetése és betartása, ugyanis a jövőben jelentősen szigorodhatnak a meg nem felelés következményei.
Mindemellett fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a visszaélés-bejelentési rendszerek nem körültekintő alkalmazása és ezáltal esetleges adatvédelmi szabályok megsértése többek között adatvédelmi bírság alkalmazását is kilátásba helyezheti a foglalkoztatókkal szemben.
Összefoglalás
Az Irányelv implementálása a hazai jogrendszerbe hosszas várakozást követően a napokban elfogadott és kihirdetett Törvényen keresztül megtörtént. Az érintett foglalkoztatóknak most rövid idő áll rendelkezésére, hogy megvizsgálják, hogy érintettek-e, és amennyiben igen, kidolgozzák a visszaélés-bejelentési rendszerükhöz szükséges alapokat, kijelöljék azok működtetésért felelős személyeket, kidolgozzák az eljárásuk részleteit, elfogadják vonatkozó belsős szabályzatukat, továbbá a tudnivalókról megfelelő módon tájékoztassák foglalkoztatottakat. A határidő rövidségére, a cikkünkben vázolt egyes különleges szempontokra tekintettel a felkészülés és implementálás sikerességének elősegítése érdekében javasoljuk az érintettek részére külső szakértő igénybevételét.
