Ázsiából pótolhatják a dolgozókat: bérfeszültség és fluktuáció lesz Magyarországon?
Könnyebbé vált harmadik országból, így akár az ázsiai térségből érkező munkavállalók minősített munkaerő-kölcsönzőkön keresztüli alkalmazása. Azon túl, hogy egyes szektorok munkaerőhiánya, valamint a bizonytalan gazdasági kilátások miatt a munkáltatók számára egyre előnyösebb munkaerőt kölcsönözni, az új rendelet akár kedvezőtlen következményekkel is járhat a munkaerőpiacon: a harmadik országból érkező munkaerő miatt növekedhet a bérfeszültség és a fluktuáció.
Június végén lépett hatályba az az új kormányrendelet[1], amely jelentősen megkönnyíti a munkaerő-kölcsönzők számára nemcsak a környező országokból, hanem akár az ázsiai régióból érkező munkaerő közvetítését. Az új szabályozás tovább élénkítheti a munkaerő-kölcsönzési piacot, míg az emberi erőforráshiánnyal küzdő munkáltatók könnyebben és rugalmasabban juthatnak munkaerőhöz. Az új rendelet ugyanakkor nemcsak a munkaerőhiányra nyújthat némi gyógyírt, hanem újabb problémákat is felvet.
A munkaerő-kölcsönzésnek sok előnye van, ebből az egyik legfontosabb, hogy a kölcsönbe vevő cégekre nem hárulnak a foglalkoztatással járó különböző adminisztratív terhek, azokat helyettük a munkaerő-kölcsönző viseli. A rendelet meghatározza a minősített kölcsönbeadói (munkaerő-közvetítő) nyilvántartásba történő felvétel feltételrendszerét, ami szigorúbb a „normál” kölcsönbeadókra vonatkozó szabályoknál, ugyanakkor a jogalkotás most is adós maradt több probléma kiküszöbölésével vagy megoldásával. Egy nemrégiben megjelent kúriai eset újra rávilágított ugyanis arra, hogy a 2012 óta hatályos Munka Törvénykönyve[2] gyakorlatilag nem védi a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállalót, miután a kölcsönbeadót tekinti munkáltatónak, aki a munkavállalót bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja. Amennyiben tehát a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbeadó egyedül erre a körülményre hivatkozva megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. Ugyanakkor épp ez a lehetőség teszi a munkáltatók számára vonzóvá a munkaerő-kölcsönzést.
Az egyre bizonytalanabbá váló gazdasági helyzetben a jövőben még népszerűbbé válhat az ilyen módon történő foglalkoztatás, mivel a kölcsönvevő rugalmasan igazíthatja mindenkori szükségleteihez a munkavállalók létszámát, és leépítés esetén tőlük válik meg először. A hazai szabályozás 5 évben maximalizálja a kikölcsönzés időtartamát, ami manapság már egyáltalán nem számít rövid időnek egy munkahelyen, sőt, közelít a Magyarországon átlagosan egy munkahelyen eltöltött 8,9 évhez[3]. Ennek alapján elmondható, hogy a munkaerő-kölcsönzés nem a rövidtávú, időszakos alkalmazás irányába mutat. Amennyiben a kölcsönvevő elégedett a munkavállalóval, úgy hosszú távon enyhe munkajogi garanciák mellett tudja őt igénybe venni, miközben bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja.
Kérdőjelek a bérfeszültség, fluktuáció és kollektív viták körül
Miközben az új szabályozás több szempontból is előnyös lehet a cégek számára, a következményeit tekintve több kérdést is felvet. Hatására egyrészt a harmadik országból érkező munkaerő alacsonyabb fizetésigénye miatt bérfeszültség alakulhat ki a munkavállalók között. Szintén kérdés a fluktuáció: azokban a szektorokban, ahol eddig is gyakran cserélődtek a munkavállalók, megoldhatja-e a problémát a harmadik országbeli állampolgárok kikölcsönzése, vagy épp ellenkezőleg, a különböző jogviszonyokban foglalkoztatottak közötti feszültség miatt inkább növekszik a munkaviszonyban állók távozása. A kölcsönzés intézményének nem megfelelő alkalmazása tehát akár ahhoz is vezethet, hogy a folyamatos munkaerőfelvétel mellett az év végén több munkavállaló távozik, mint amennyit kölcsönzött munkavállalókkal helyettesíteni lehet. Az is potenciális feszültségforrás, hogy a harmadik országbeli dolgozó nyilvánvalóan nem lesz tisztában a hazai munkajogi szabályozás sarokpontjaival, illetve szervezkedés esetén is egyszerűen elküldhető. Ez pedig akár a munkavállalók által kiharcolt, akár a bírói gyakorlat által megteremtett munkakörülmények, munkajogi garanciák kiüresedését hozhatja magával.
Megfelelő alkalmazás esetén a munkaerő-kölcsönzés a munkáltatónak nemcsak segíthet a munkaszervezet költségeinek csökkentésében, hanem nagy rugalmasságot is biztosít. Mindennek a hatékony kihasználásához azonban a munkáltatók részéről szükséges lenne a megfelelő előkészítés, a HR-menedzsment és egyéb tényezők vizsgálata. Ugyanakkor az már most tisztán látszik, hogy a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi szabályozása a foglalkoztatók számára előnyösebb helyzetet teremt a munkavállalókkal szemben, akiket nem védenek garanciális rendelkezések. Így jelenleg mind a munkaerő-kölcsönzők, mind a kölcsönbe vevők a „rendes” munkaviszony esetéhez képest kisebb kockázati tényezővel számolhatnak, ha a kölcsönzött munkaerőt érintő munkáltatói intézkedések jogszerűségének, például a munkaviszony megszüntetésének vizsgálatára kerülne a sor.
[1] A minősített kölcsönbeadói nyilvántartásba vételről és tevékenységről szóló 226/2022. kormányrendelet
[2] A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény – „Mt”
[3] OECD statisztika, 2020 (https://stats.oecd.org/Index.aspx?QueryId=29561)
