TEÁOR’25: Új kódokat kapnak a cégek 2025-től

/in /by

2025. január 1-jétől jelentős változás lép életbe a vállalkozások számára: bevezetésre kerül a TEÁOR’25, amely a gazdasági tevékenységek egységes osztályozási rendszerének frissített változata. Ez minden cég számára új TEÁOR-kódot jelent, amelyet a NAV automatikusan módosít és rögzít.

Mi történik a TEÁOR-kódokkal?

  • Automatikus átvezetés: A NAV 2025. január 31-ig automatikusan módosítja azokat a főtevékenységeket és egyéb tevékenységeket azonosító TEÁOR-kódokat, amelyek az új TEÁOR’25 rendszerbe fordítókulcs alapján átsorolhatók. Ezeket a változásokat a NAV a cégjegyzékben is átvezeti.
  • Bejelentési kötelezettség:
    • Ha a cég módosítani kívánja a NAV által automatikusan átvezetett főtevékenység kódot, ezt legkésőbb 2025. július 1-ig be kell jelentenie az új TEÁOR’25 kódok alapján.
    • Az egyéb, nem automatikusan átsorolt tevékenységeket szintén 2025. július 1-ig kell bejelenteni.
  • Automatikus törlés: Azok az egyéb tevékenységeket azonosító TEÁOR-kódok, amelyeket a fordítókulcs alapján nem lehet átsorolni, 2025. augusztus 31-ig törlésre kerülnek.

Mit kell tenni a létesítő okirat módosításával kapcsolatban?

A létesítő okiratokat is módosítani kell, hogy megfeleljenek az új TEÁOR’25 kódoknak.

Ennek határideje:

  • Legkésőbb a 2025. július 1-jét követő első cégjegyzékben vezetett adat változásakor kell benyújtani a módosított létesítő okiratot.

Fontos, hogy ha a létesítő okirat módosítása kizárólag a TEÁOR’25-nek való megfelelést szolgálja, a változásbejegyzési kérelem illeték és közzétételi költség megfizetése nélkül nyújtható be.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

/in /by
  1. A 2024. évi VII. törvény és a MiCA

A kriptovaluták és a kriptoeszközök szabályozása Magyarországon folyamatosan fejlődik, hogy igazodjon az európai uniós jogszabályokhoz és a technológiai újításokhoz. A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/1114 RENDELETE (2023. május 31.) a kriptoeszközök piacairól, valamint az 1093/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet, továbbá a 2013/36/EU és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról) határozza meg.

A magyar kripto törvény alapvetően a MiCA-ra épül és annak alkalmazási kötelezettségét állapítja meg, külön törvényben foglalt módon, illetve a kriptoeszközökkel kapcsolatos felügyeleti szabályokat részletezi.

Míg a MiCA hatálya azon személyekre terjed ki, akik az Európai Unióban kriptoeszközök kibocsátásában, azokra vonatkozó nyilvános ajánlattételben és kereskedésbe történő bevezetésükben vesznek részt, vagy kriptoeszközökhöz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak, addig a magyar kripto törvény hatálya a kriptoeszközök Magyarországon történő kibocsátására, nyilvános ajánlattétel keretében történő kínálatára, illetve kereskedésbe bevezetésére, a Magyarország területén végzett kriptoeszköz-szolgáltatásra, valamint az MNB (Magyar Nemzeti Bank) által ellátott felügyeleti tevékenységre terjed ki.

A magyar kripto törvény és a MiCA célja, hogy egységes szabályokat alkosson – egyebek mellett – az egyes kriptoeszközök kibocsátására, kriptoeszközökre vonatkozó nyilvános ajánlattételre és a kriptoeszközök kriptoeszköz-kereskedési platformra történő bevezetésére, valamint az ezekkel kapcsolatos egyes szolgáltatásokra. A MiCA biztosítani kívánja továbbá a befektetők védelmét, és átláthatósági, valamint jelentéstételi kötelezettségeket ír elő a piaci szereplők számára.

  1. Pénzmosás elleni szabályok

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló magyar törvény (Pmt.) továbbra is kulcsszerepet játszik Magyarországon a kriptoeszközökkel kapcsolatos tevékenységekben. A kriptoeszköz-szolgáltatóknak szigorú pénzmosás elleni szabályokat kell követniük, ügyfélazonosítást kell végezniük, és jelenteniük kell a gyanús tranzakciókat.

  1. Az MNB szerepe és engedélyezési útmutató

Az MNB (Magyar Nemzeti Bank) felügyelete alá tartozik a kriptoeszközök piacáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyelete. Az MNB a kriptoeszköz-kibocsátók, illetve kriptoeszköz-szolgáltatók számára útmutatókat ad ki, amelyek világos iránymutatásokat tartalmaznak az engedélyezési folyamatokról és a megfelelési követelményekről. Az MNB jelenleg az alábbi területekre vonatkozóan adott ki útmutatót, amely területek köre várhatóan bővülni fog:

  1. Hitelintézet eszközalapú token kibocsátásának bejelentése
  2. Eszköz alapú token kibocsátásának engedélyezése
  3. Útmutató elektronikuspénz-tokenekre vonatkozó nyilvános ajánlattételnek vagy ezen tokenek kereskedésbe történő bevezetésének bejelentése

Az engedélyezési, illetve bejelentési folyamat során az MNB kiemelten figyel a pénzügyi stabilitás megőrzésére és a befektetők megfelelő védelmére.

Az MNB hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata szerint ugyanakkor a kriptoeszközökkel kapcsolatos feladatok ellátására ezidáig nem került sor külön szervezeti egység felállítására.

  1. Kripto szabályozás adójogi kezelése

A kriptoeszközök adózási vonatkozásai Magyarországon kedvezőek a kriptoeszközökkel kereskedő egyének és vállalatok számára.

  1. Természetes személyek adózása

A 2022-es változások értelmében a természetes személyek által kriptoeszközökkel folytatott kereskedelem nyeresége 15%-os személyi jövedelemadóval (SZJA) adózik. Az adóalapot az adóévben folytatott összes ügylet nyereségét és veszteségét összevonva állapítják meg, amelyben az ügyletek kapcsolódó költségei (pl. a kriptoeszköz vételára vagy a bányászat költségei) is figyelembe vehetők. Ez az egyszerűsített adózási forma kedvezőbbé teszi a kriptovaluták használatát az egyéni befektetők számára.

  1. Cégek adózása

A cégekre vonatkozóan a kriptoeszközökkel kapcsolatos ügyletekből származó nyereség a társasági adó (TAO) hatálya alá esik, amely Magyarországon 9%. Ez különösen versenyképessé teszi az országot a kriptovalutákra épülő vállalkozások számára, mivel az egyik legalacsonyabb társasági adókulcsot kínálja az EU-ban.

  1. Miért érdemes Magyarországon kripto engedélyeztetést / kibocsátást kezdeményezni?

Magyarország számos előnyt kínál a kriptoeszközök kibocsátásához és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz:

  1. Kedvező adózási feltételek: a 15%-os SZJA és a 9%-os társasági adó különösen vonzó lehetőséget biztosít mind a természetes személyek, mind a vállalatok számára. Ezzel Magyarország az egyik legkedvezőbb adókörnyezetet kínálja az EU-ban.
  2. Erős jogi háttér és EU-konform szabályozás: a kriptoeszközök piacáról szóló 2024. évi VII. törvény és a MiCA Rendelet által biztosított stabil jogi háttér, valamint az MNB részletes útmutatói biztonságos és átlátható működési környezetet teremtenek a piaci szereplők számára. Az EU-s szabályozással való összhang biztosítja, hogy a magyar piacon működő kriptoeszköz-szolgáltatók uniós szinten is versenyképesek legyenek.
  3. Innováció és fintech fejlesztések támogatása: az MNB támogatja a fintech cégeket és az innovációt, ami elősegíti a kriptoeszközökkel kapcsolatos technológiák terjedését és fejlődését. Az engedélyezési folyamat átláthatósága és rugalmassága lehetővé teszi, hogy a kriptoeszköz-szolgáltatók jogilag biztos alapokon működjenek.

Magyarország tehát ideális helyszín lehet a kriptoeszközök kibocsátására és engedélyeztetésére, mivel versenyképes adókörnyezetet és EU-konform szabályozási keretet kínál a piaci szereplők számára.

A vendégbefektetői program kihívásai: Az akadozó indulás mögött rejlő megválaszolatlan kérdések és akadályok

/in /by

Hivatalosan 2024. július 1. napján hatályba lépett és elindult a jelentős érdeklődés által övezett és a kihirdetés óta már több alkalommal módosított, sokak által csak „Golden Visa” vagy „Aranyvízum” néven ismertté vált vendégbefektetői program. Ezáltal a harmadik országbeli befektetők előtt jogszabályi szinten megnyílt a lehetőség, hogy vendégbefektetői vízum, majd az alapján a 10+10 éves tartózkodást lehetővé tévő vendégbefektetői tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesszenek az illetékes szervek elé.

A jogszabályi rendelkezések ellenére a befektetők további várakozásra kényszerülnek a program effektív megindításáig, illetve a befektetések megvalósítását megelőzően, melynek okait és az azokat kísérő körülményeket jelen cikk bekezdésein keresztül dr. Gortva Martin, irodánk ügyvédje és a Nemzetközi Mobilitási csoportunk vezetője próbálja feltárni és ismertetni.

A vendégbefektetői program

A helyzet elemzésének első lépéseként röviden szükséges áttekintenünk a már több alkalommal módosított program jelentősebb szabályait. A tartózkodási engedély megszerzésének legfőbb feltétele, más egyéb, főként technikai és (nemzet)biztonsági előírásoknak történő megfelelés mellett, hogy a vendégbefektető az alábbi, jogszabályban meghatározott befektetések valamelyikét megvalósítsa:

  1. a Magyar Nemzeti Bank által nyilvántartásba vett, és speciális követelményeknek megfelelő alapkezelő által kezelt ingatlanalap által kibocsátott, legalább 250 000 euró összegű befektetési jegy megszerzése,
  2. legalább 500 000 euró összegnek megfelelő értékű, magyarországi, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, saját helyrajzi számmal rendelkező lakóingatlan megvásárlása;
  3. legalább 1 000 000 euró értékben, oktatási, tudományos kutatási, művészeti alkotótevékenység támogatása céljából pénzbeli adomány nyújtása valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére.

A vendégbefektetői tartózkodási engedélyt megszerezni kívánó harmadik országbeli állampolgár első lépésként egy 6 hónapos érvényességi idővel bíró vendégbefektetői vízumot köteles igényelni, melynek előfeltétele valamely, fentiekben rögzített befektetés megvalósítása, vagy ennek alternatívájaként írásbeli kötelezettségvállalás benyújtása arra vonatkozóan, hogy a befektető vállalja legalább az egyik befektetés megvalósítását a vendégbefektetői vízum kiadását követő három hónapon belül.

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy minden adott ahhoz, hogy a vendégbefektetői tartózkodási engedélyt megszerezni kívánó, befektetési előfeltételeket teljesítő harmadik országbeli befektetők éljenek a program adta lehetőségekkel, azonban a gyakorlatban a befektetni kívánó magánszemélyek az első két kategória kapcsán azzal szembesülnek, hogy a program tényleges indulása még várat magára, melynek körülményeit és okait megkíséreljük közelebbről feltárni.

Az ingatlanalapokba történő befektetésekkel kapcsolatos körülmények

A vonatkozó jogszabályok és végrehajtási rendeletek speciális előírásokat és követelményeket írnak elő mind a programban részt venni kívánó alapkezelők, mind az általuk kezelt ingatlanalapok részére, mely részletszabályok a jogszabálytervezet első alkalommal történő kihirdetését és elfogadását követően is több alkalommal módosításra kerültek. Az egyik ilyen, jelentős feltétel szerint kizárólag olyan ingatlanalap által forgalmazott befektetési jegyek megszerzése felel meg a program követelményeinek, melynek alapkezelője az Alkotmányvédelmi Hivatal által vezetett, úgynevezett „minősített piaci szereplők jegyzékén” szerepel. A minősített piaci szereplők jegyzékére történő regisztráció előfeltétele az Alkotmányvédelmi Hivatal által lefolytatott, speciális, cégellenőrzést, személyellenőrzést, valamint a gazdasági szereplő tevékenységi területének vizsgálatát is magában foglaló, előzetes minősítési eljárás lefolytatása, és annak pozitív eredménnyel való lezárása. Az eljárás önmagában is rendkívül időigényes, azonban a speciális, minősített piaci szereplők jegyzékére vonatkozó részletszabályok és követelmények, illetve az alapkezelőkkel szembeni, a jegyzékre kerüléssel kapcsolatban támasztott elvárások kizárólag a program hivatalos indulását megelőző hetekben, 2024. májusában kerültek kihirdetésre.

Mindezen körülmények együttes fennállása azt eredményezte, hogy a programban részt venni kívánó alapkezelők által az Alkotmányvédelmi Hivatal előtt kezdeményezett előzetes minősítési eljárások a program hivatalos, 2024. július 1. napi megindításakor még nem kerültek lezárásra, sőt, azok jelentős része még a mai napig folyamatban van, melyre tekintettel  jelenleg nincs a piacon olyan szereplő, amely megfelel a jogszabály által támasztott feltételeknek, és rendelkezik az előírt speciális minősítéssel. Ebből adódóan a jogszabályi követelményeknek megfelelő befektetési jegy, „termék” sincs még a piacon, melyet a befektetők megvásárolhatnak.

A fenti minősítési eljárások lefolytatása mellett további jelentős akadályokat gördítenek a program elé a szabályozást érintő bizonytalanságok és nyitott, főként tőkepiaci és ingatlanjogi területeket érintő kérdések, melyek a vendégbefektetői programot megelőzően is már rendkívüli komplexitással bírtak. A jogalkotó a program kapcsán több szintű, technikai és megfelelőségi előírást is megfogalmaz az alapokkal és alapkezelőkkel szemben, melyek értelmezése, teljesíthetősége azonban a hatályos rendelkezések alapján jelentős bizonytalanságokat szül és további kérdéseket eredményez a szakmai szereplők előtt. Ezen körülmények tisztázása és pontosítása még a jogalkotó előtt álló feladat és egyben fontos előfeltétele a tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges, a program szabályainak megfelelő „termék” létrehozásának és ezáltal program effektív megindíthatóságának. Mindezekre tekintettel megalapozott feltételezéssel várható a programmal kapcsolatos további részletszabályok bevezetése.

Vitathatatlan, hogy ugyan az elvi lehetőség már nyitva áll a harmadik országbeli állampolgárok előtt, hogy vendégbefektetői vízum igénylése iránti kérelmet nyújtsanak be az illetékes hatóság részére, azonban fontosnak tartjuk újfent kiemelni, hogy az irányadó szabályozás hatályos szövegezése szerint ugyan a vendégbefektetői vízum maximális érvényességi ideje hat hónap, azonban a kérelmezőnek nyilatkoznia szükséges arról, hogy mely befektetési kategória szerinti befektetés megvalósítását vállalja a vendégbefektetői vízum kiadását követő három hónapon belül. A megfelelő „termék” jelenlegi hiánya azonban magában hordozza annak a veszélyét, hogy a befektető a vállalt határidőn belül objektíve nem lesz képes teljesíteni a befektetését és vízuma lejár, mielőtt a megfelelő körülmények előállnának.

Befektetés lakóingatlanba

A bevándorlási törvény első tervezete és kihirdetett változata szerint a legalább 500.000,- Euro értékű lakóingatlanba történő befektetésen keresztüli vendégbefektetői tartózkodási engedély megszerzésének lehetősége a befektetési jegyekre vonatkozó opcióhoz hasonlóan 2024. július 1. napjától nyitva állt a potenciális befektetők előtt, azonban a jogszabályt érintő módosítások egyike ezen alternatíva alkalmazhatóságát 2025. január 1. napjára változtatta meg azzal, hogy kizárólag ezen napot követően szerzett ingatlanok ismerhetőek el és felelnek meg a program előírásainak.

A vízum időbeli érvényességére vonatkozó, korábban már ismertetetett szabályok mellett az ingatlanpiacon terjedő, számos esetben egymásnak ellentmondó és megalapozatlan információk további várakozásra kényszerítik a befektetni kívánó harmadik országbeli állampolgárokat.

Az említett, piacon terjedő, ellentétes információk közül a legfontosabb és legnagyobb vitát kiváltó jogértelmezési kérdés az, mely szerint az előírt ingatlanbefektetés akár több, kisebb értékű ingatlanból felépített portfólió összeállításával és értékének egybeszámításával is teljesíthető, mely értelmezést azonban sem a vonatkozó jogszabály hatályos szövege, sem a  vendégbefektetői vízum és tartózkodási engedély igénylésére vonatkozó eljárás megindítására rendszeresített, hivatalos formanyomtatványok sem támasztanak alá.

Kulcsfontosságú kiemelni továbbá, hogy kizárólag már felépült, kész, az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként bejegyzett, önálló helyrajzi számmal rendelkező ingatlan megszerzése felelhet meg a program előírásainak, tervezőasztalról vásárolt, kivitelezés alatt álló projektingatlanok nem, mely feltétel jelentősen szűkíti az elérhető és alkalmas ingatlanok körét, mely további nehézséget okozhat a befektetést ezen kategóriában megvalósítani tervező személyek részére.

Összefoglalva tehát, tekintettel arra, hogy a 250.000 Euro összegű befektetést feltételező, tőkepiaci opció kapcsán a jogalkotó és a minősítési eljárást végző szervek előtt még jelentős mennyiségű elvégzendő feladat áll, melyek előfeltételeit képezik a megfelelő „termék” piaci szereplők általi létrehozásának, továbbá arra a tényre, hogy a lakóingatlanba történő befektetési alternatíva csupán 2025. január 1. napjától áll rendelkezésre, a befektetni vágyók további várakozásra kényszerülnek, kivéve, ha a talán legkevésbé vonzó lehetőség kihasználásával, azaz az 1.000.000 Euro összegű adomány teljesítése útján kívánnak részt venni a programban, mely előtt szabad az út.

Döntött a Kúria: a jelenleg ismert formájában nem munkaviszony a platformalapú ételfutárkodás, de a munkajogi szakértő szerint szükség volna védőhálóra

/in /by

Nem minősítette munkaviszonnyá a platformalapú, egyéni vállalkozóként végzett ételfutárkodást a Kúria egy a közvéleményt is foglalkoztató ügyben, így Magyarországon ma az úgynevezett platformmunkát végzők kiesnek a munkajog által biztosított védelemből. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint indokolt, hogy nem feltétlenül minden foglalkoztatási forma munkaviszony, ugyanakkor szükség volna az erőfölényben lévő nagyvállalatok és az egyéni vállalkozók közötti egyenlőtlenséget kezelő köztes kategória kialakítására, vagy jogi védőhálóra.

Decemberi jogerős ítéletében nem minősítette munkaviszonnyá az ételfutárkodást a Kúria. A legfelsőbb bírósági fórum szerint ugyanis a munkaviszonyhoz szükséges széles körű utasítási és ellenőrzési jog nem állt fenn, hiszen például a bíróság elé vitt esetben a futár visszautasíthatta az adott munkát, valamint nem volt hierarchikus kapcsolat és egymástól való függőség sem. (A Kúria döntésének részletei a „Háttér: ezért döntött így a Kúria” részben olvashatóak.) Dr. Somlóvári Zsófia, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkajogi szakértője szerint azért különösen fontos az ügyben hozott döntés, mert a magyar munkaügyi bíróságok ilyen jellemzők alapján tudták korábban a rejtett munkaviszonyt átminősíteni, a Kúria állásfoglalása után azonban hasonló tényállás esetén a jövőben erre nem kerülhet sor.

A munkajogi szakértő szerint a platformmunkavégzés új terület, amelyben keveredik a munkajogi és a vállalkozásalapú foglalkoztatás. Az ételfutárok például egy applikáción keresztül vállalják a feladatot, a foglalkoztató által meghatározott arculati elemeket használva azonban már „önálló” vállalkozói minőségben dolgoznak. A szakértő ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az ételfutárok és a hozzájuk hasonló munkát végzők sok esetben jelentős mértékben függenek munkaadójuktól, mégsem élveznek védelmet velük szemben. Ez a foglalkoztatási forma a szakirodalomban az egyik elterjedt nézet szerint lényegében munkaviszony megkerülésével létrejött foglalkoztatásnak minősül: egyes rendszerek kihasználják, hogy sokan saját akaratukból, például a kollégákkal való verseny miatt rendszeres munkát végeznek, valójában akár magasabb óraszámban is, mint amennyit a munkajogi szabályok megengednének.

A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője ennek ellenére úgy véli, hogy még abban az esetben sem szükségszerű valamennyi foglalkoztatási formát kivonni a megbízási/vállalkozási jellegű jogviszonyok ernyője alól, ha annak akár csak kisebb része is hasonlít a munkaviszonyra, mivel az a foglalkoztatottak választási lehetőségét is csökkentené. Inkább egy olyan védelmi háló kialakítására lenne szükség, ami kezeli az erőfölényben lévő nagyvállalatok és az egyéni vállalkozók közötti egyenlőtlenséget. Ilyen lehet például a meghatározott minimum óradíj is, vagy egy „köztes” kategória létrehozása, amely értékeli a felek egymással szembeni erőfölényét. Kevesen vitatják ugyanis, hogy ilyen esetben az önfoglalkoztatottnak nincs reális alkupozíciója a nagyvállalati megbízóval szemben, tehát például nem tudja a szolgáltatás árát megemelni. Ráadásul kollektív igényérvényesítésre sincs mód, miután szakszervezetet csak a munkavállalók alapíthatnak – hiába dolgoznak tömegesen az adott megbízónak, lényegében ugyanolyan konstrukcióban.

Háttér: ezért döntött így a Kúria

A Kúria a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényre (továbbiakban Mt.) hivatkozva hozta meg döntését. Az ügy kapcsán azt kellett vizsgálnia, hogy fennállt-e a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő széleskörű utasítási, illetve ellenőrzési jog, ami a munkavállaló és a munkáltató között az alá- és fölérendeltségi viszonyt igazolná – emlékeztet rá a Kapolyi Ügyvédi Iroda ügyvédje. A Kúria azonban úgy találta, hogy a jelen esetben értékelt körülmények együttesen sem minősülnek olyan minősítő jegyeknek, ami alapján megállapítható lehetne a munkajogviszony:

  • Az Mt. szerint nem minősül széleskörű munkáltatói utasításnak az a körülmény, hogy a foglalkoztató bizonyos körben felügyeli, meghatározza a futárok feladatainak teljesítési módját (pl. arculati elem viselése), valamint, hogy 75 másodpercen belül fuvarelfogadást vár el tőlük, hiszen, ha a futár nem vállalja a feladatot, nem kötelező a munkát elvégeznie.
  • Bár a megbízó nincs megfosztva az utasítás jogosultságától még vállalkozási szerződés esetén sem, jelen esetben az utasítás nem terjedt ki a munkavégzés minden fázisára, elemére. A futár egy applikáción keresztül kapta meg a feladatokat, ami önmagában nem igazolja az alá-fölérendeltséget. Emellett a futár maga döntötte el, hogy vállal-e és mennyi aktív időtartamot, maga osztotta be idejét, amikor feladatokat vállalt, és ezt senki nem ellenőrizte és nem kérte számon. Dr. Somlóvári Zsófia szerint egyébként a magyar munkajog nem ismer olyan munkaviszony-típust, amelynél a foglalkoztatás óraszáma kizárólag a munkavállaló igényeihez igazodna, vagyis nincs egy – akár munkaidőkeretben – teljesítendő fix munkaidő (rugalmas munkaidő esetén sem).
  • A Kúria álláspontja szerint tartozásigazolásként a kiszállítás megtörténtének ellenőrzése szolgált.
  • A munkajogviszony ellen további ellenérv, hogy hiányzott a szervezetben történő munkavégzési elem, nem volt hierarchikus kapcsolat vagy egymástól való függőség, ami a munkaviszony minősítő eleme lehetne.
  • A megbízó a teljesítések alapján kéthetente számolt el a futárral, a díjazás pedig részben az elvállalt és teljesített feladatokért járó díjat, részben óradíjat is tartalmazott, ugyanakkor a díjazás a felek által nem volt sem fixált, sem maximalizált. A Kúria ezt a rendszeres díjazást sem minősítette olyan jegynek, amely alapján a munkajogviszony megállapítható lenne, hiszen a tartós megbízási jellegű jogviszonyokban is gyakori a rendszeres díjazás. Ilyen például a folyamatosan teljesítendő számlákra és a szolgáltatásért cserébe megfizetett, minden hónapban esedékes fix díjazás is.
  • Végezetül a futár saját eszközeivel végezte a tevékenységet, a feladatok ellátáshoz feltétlenül szükséges erőforrásokat döntően nem a megbízó biztosította.

Régi-új dologi jogi jogintézmény a Ptk-ban: az építményi jog

/in /by

A napokban került közzétételre társadalmi egyeztetés céljából egy új, egyes törvényeknek „a gazdaság versenyképességének növelése érdekében” történő módosításáról szóló, még tárgyalás alatt álló jogszabálytervezet, melynek gerincét a hatályos Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló javaslatok képezik. A tervezet Ptk.-t érintő főbb pontjai közé tartozik többek között az alzálogjog részletesebb szabályozására, az engedményes jogállására vonatkozó szabályok egyértelműsítése érdekében, a kiválás egy új, speciális esetének, az ún. „leválásnak” a bevezetésére, valamint az építményi jog magyar jogrendszerbe történő be-, illetve visszavezetésére irányuló szándék. Ezek közül jelen cikkünkben az utóbbi, korábban már a hazai jogrendszer részét képező jogintézményt kívánjuk kiemelni, melynek tervezett szabályozását és lehetséges gyakorlati, gazdasági életre gyakorolt hatásait kívánjuk bemutatni.

Az építményi jog fogalma, jellemzői

A jogszabálytervezetben meghatározott építményi jog alapján annak jogosultja az ingatlanon vagy annak felszíne alatt épületet létesíthet vagy azt hasznosíthatja, mely alapján jogosult épületet építésére, ennek érdekében az ingatlan igénybevételére, a felépült vagy fennálló épület birtoklására, használatára és hasznainak szedésére egyaránt. Az építményi jog egyaránt kiterjed az annak alapján létesített vagy hasznosított épületre és annak alkotórészeire.

Az építményi jog forgalomképes jogosultság, átruházható és jogutódlás tárgyát is képezheti, a közös tulajdonra vonatkozó szabályok alkalmazása mellett egyidejűleg és együttesen több jogosultat is megillethet. Az építményi jog zálogjoggal, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel megterhelhető, azonban fontos kiemelni, hogy ez nem egyenértékű az ingatlant terhelő jelzálogjoggal.

Az előterjesztés alapján az építményi jog írásba foglalt szerződéssel, határozott időtartamra alapítható, és annak létrejöttéhez a szerződésen kívül a jognak a jogosult javára történő, ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges. A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az ingatlan tulajdonosa saját maga, mint jogosult javára alapítsa meg az építményi jogot és azt önállóan zálogosítsa el.

Fontos kiemelni, hogy az építményi jog megszűnik, ha azt a jogosult tizenöt éven át nem gyakorolta, vagy abban az esetben, ha azt ötven évnél hosszabb időre alapították, a megalapítástól számított ötven év elteltével is.

Ahogyan a korábbian is említésre került, az építményi jog forgalomképes, vagyoni értékű jog, melynek keretében kiemelendő, hogy az építményi joggal terhelt ingatlan átruházása vagy megterhelése az építményi jog fennállását nem érinti, illetve az építményi jog átruházása vagy annak megterhelése az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot szintén nem érinti. Ugyanígy kijelenthető, hogy az építményi jogon alapított zálogjog nem korlátozza az érintett ingatlan átruházását vagy biztosítéki jogokkal való megterhelését.

Az építményi jog alapján létesített épület a felek eltérő megállapodásának hiányában – melyre a jogszabály tervezete az épület és a föld elváló tulajdonára vonatkozó szabályok szerint lehetőséget biztosít – az érintett ingatlan alkotórésze marad abban az esetben is, ha az ingatlan tulajdonosa és az építményi jog jogosultja eltérő személyek, automatikusan tehát az építéssel nem jön létre önálló tulajdonjog a felépítmény tekintetében.

Az építményi jog részletes tartalmát és terjedelmét az érintett felek az egyes jogszabályi (ide értve különösen az építési jogi, illetve ingatlan-nyilvántartást érintő előírásokat, így például a helyi építési szabályokat és a beépíthetőség mértékét) keretek között szabadon határozhatják meg, kiemelendő azonban, hogy önmagában a jog alapítása és bejegyzése a törvényjavaslat szerint nem feltételezi az építési engedély meglétét.

A jogintézmény alapítása a felek szabad megállapodása alapján történhet ellenérték nélkül, ingyenesen, vagy visszterhesen is. Utóbbi esetben az építményi jog jogosultja egyszeri és/vagy időszakonként visszatérő szolgáltatás, az úgynevezett építménybér teljesítésére köteles, melynek mértékét és esedékességét a felek a jogot alapító szerződésben kötelesek meghatározni.

Természetesen a fentiek több jogszabály, így az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény irányadó módosítását is indukálják, mely szerint, a törvényjavaslat elfogadása esetén az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó bejegyezhető jogok köre kiegészül az építményi jog intézményével.

A jogintézmény legfőképpen a haszonélvezeti joggal állítható párhuzamba, azonban annál erősebb alapot és jogot biztosít a jogosult számára azzal, hogy a haszonélvezeti joghoz képest a szabad használati és hasznosítási jogon túlmenően a szabad rendelkezés jogát is biztosítja mindazokra az építményekre és azok alkotórészeire, amely a jog alapján létrehozásra kerül. Ahogy a korábbiakban is említésre került, az építményi jog átruházható, megterhelhető jog, mely szintén többlet a haszonélvezeti jog kapcsán a jogszabály által biztosított lehetőségekhez képest.

Az építményi jog gyakorlati, gazdasági életre gyakorolt jelentősége

A jogszabálytervezetben foglalt szabályok áttekintése után érdemes megvizsgálni, hogy ez a régi-új jogintézmény milyen lehetséges hatásokat gyakorolhat a gazdasági életre.

Az előterjesztésben foglalt indoklás szerint a gazdasági növekedés és versenyképesség elé akadályokat gördít, hogy a különböző épületek, műszaki berendezések létesítésére irányuló beruházások finanszírozása problémákba ütközik. A nehézséget az okozza, hogy a jövőben létesítendő épület, építmény, műtárgy, felépítmény nem terhelhető jelzálogjoggal, illetve azt ilyen joggal terhelhető hitelfedezetként nem is fogadják el, melyre tekintettel az nem szolgálhat megfelelő hitelbiztosítékként a projekt megvalósítása során szükséges finanszírozáshoz.

Az előterjesztő minisztérium tipikus példaként említi e körben a naperőművi beruházásokat, hiszen ezek esetében a befektetés értékét nem kizárólag a létesítésre és beépítésre kerülő eszköz, hanem az adott földterülethez kapcsolódó, erőművi engedély és a hosszútávú átvételi garancia jelenti.

Az építményi jog magyar jogba történő ismételt bevezetésével az ilyen beruházások finanszírozásának háttere a jelenleg használat rendszerekhez képest jóval egyszerűbb alapokra lenne helyezhető. A megújuló energiával kapcsolatos beruházásokhoz hasonlóan az építményi jog jelentős szerepet tölthet be közterületeken, illetve azok alatt, vagy akár felett megvalósuló építési beruházások (például aluljárók, hidak, mélygarázsok, alagutak) finanszírozásának megkönnyítése során is, mely egyben élénkítheti a gazdasági életet is. A jogintézmény bevezetésének aktualitását indokolja továbbá, hogy ezzel párhuzamosan folyamatban van az ingatlan-nyilvántartási jog teljeskörű megújítása is, mely megfelelő alapot és lehetőséget szolgáltat az építményi jog újbóli beépítésére a jogrendszerünkbe.

Ázsiából pótolhatják a dolgozókat: bérfeszültség és fluktuáció lesz Magyarországon?

/in /by

Könnyebbé vált harmadik országból, így akár az ázsiai térségből érkező munkavállalók minősített munkaerő-kölcsönzőkön keresztüli alkalmazása. Azon túl, hogy egyes szektorok munkaerőhiánya, valamint a bizonytalan gazdasági kilátások miatt a munkáltatók számára egyre előnyösebb munkaerőt kölcsönözni, az új rendelet akár kedvezőtlen következményekkel is járhat a munkaerőpiacon: a harmadik országból érkező munkaerő miatt növekedhet a bérfeszültség és a fluktuáció.

Június végén lépett hatályba az az új kormányrendelet[1], amely jelentősen megkönnyíti a munkaerő-kölcsönzők számára nemcsak a környező országokból, hanem akár az ázsiai régióból érkező munkaerő közvetítését. Az új szabályozás tovább élénkítheti a munkaerő-kölcsönzési piacot, míg az emberi erőforráshiánnyal küzdő munkáltatók könnyebben és rugalmasabban juthatnak munkaerőhöz. Az új rendelet ugyanakkor nemcsak a munkaerőhiányra nyújthat némi gyógyírt, hanem újabb problémákat is felvet.

A munkaerő-kölcsönzésnek sok előnye van, ebből az egyik legfontosabb, hogy a kölcsönbe vevő cégekre nem hárulnak a foglalkoztatással járó különböző adminisztratív terhek, azokat helyettük a munkaerő-kölcsönző viseli. A rendelet meghatározza a minősített kölcsönbeadói (munkaerő-közvetítő) nyilvántartásba történő felvétel feltételrendszerét, ami szigorúbb a „normál” kölcsönbeadókra vonatkozó szabályoknál, ugyanakkor a jogalkotás most is adós maradt több probléma kiküszöbölésével vagy megoldásával. Egy nemrégiben megjelent kúriai eset újra rávilágított ugyanis arra, hogy a 2012 óta hatályos Munka Törvénykönyve[2] gyakorlatilag nem védi a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállalót, miután a kölcsönbeadót tekinti munkáltatónak, aki a munkavállalót bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja. Amennyiben tehát a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbeadó egyedül erre a körülményre hivatkozva megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. Ugyanakkor épp ez a lehetőség teszi a munkáltatók számára vonzóvá a munkaerő-kölcsönzést.

Az egyre bizonytalanabbá váló gazdasági helyzetben a jövőben még népszerűbbé válhat az ilyen módon történő foglalkoztatás, mivel a kölcsönvevő rugalmasan igazíthatja mindenkori szükségleteihez a munkavállalók létszámát, és leépítés esetén tőlük válik meg először. A hazai szabályozás 5 évben maximalizálja a kikölcsönzés időtartamát, ami manapság már egyáltalán nem számít rövid időnek egy munkahelyen, sőt, közelít a Magyarországon átlagosan egy munkahelyen eltöltött 8,9 évhez[3]. Ennek alapján elmondható, hogy a munkaerő-kölcsönzés nem a rövidtávú, időszakos alkalmazás irányába mutat. Amennyiben a kölcsönvevő elégedett a munkavállalóval, úgy hosszú távon enyhe munkajogi garanciák mellett tudja őt igénybe venni, miközben bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja.

Kérdőjelek a bérfeszültség, fluktuáció és kollektív viták körül

Miközben az új szabályozás több szempontból is előnyös lehet a cégek számára, a következményeit tekintve több kérdést is felvet. Hatására egyrészt a harmadik országból érkező munkaerő alacsonyabb fizetésigénye miatt bérfeszültség alakulhat ki a munkavállalók között. Szintén kérdés a fluktuáció: azokban a szektorokban, ahol eddig is gyakran cserélődtek a munkavállalók, megoldhatja-e a problémát a harmadik országbeli állampolgárok kikölcsönzése, vagy épp ellenkezőleg, a különböző jogviszonyokban foglalkoztatottak közötti feszültség miatt inkább növekszik a munkaviszonyban állók távozása. A kölcsönzés intézményének nem megfelelő alkalmazása tehát akár ahhoz is vezethet, hogy a folyamatos munkaerőfelvétel mellett az év végén több munkavállaló távozik, mint amennyit kölcsönzött munkavállalókkal helyettesíteni lehet. Az is potenciális feszültségforrás, hogy a harmadik országbeli dolgozó nyilvánvalóan nem lesz tisztában a hazai munkajogi szabályozás sarokpontjaival, illetve szervezkedés esetén is egyszerűen elküldhető. Ez pedig akár a munkavállalók által kiharcolt, akár a bírói gyakorlat által megteremtett munkakörülmények, munkajogi garanciák kiüresedését hozhatja magával.

Megfelelő alkalmazás esetén a munkaerő-kölcsönzés a munkáltatónak nemcsak segíthet a munkaszervezet költségeinek csökkentésében, hanem nagy rugalmasságot is biztosít. Mindennek a hatékony kihasználásához azonban a munkáltatók részéről szükséges lenne a megfelelő előkészítés, a HR-menedzsment és egyéb tényezők vizsgálata. Ugyanakkor az már most tisztán látszik, hogy a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi szabályozása a foglalkoztatók számára előnyösebb helyzetet teremt a munkavállalókkal szemben, akiket nem védenek garanciális rendelkezések. Így jelenleg mind a munkaerő-kölcsönzők, mind a kölcsönbe vevők a „rendes” munkaviszony esetéhez képest kisebb kockázati tényezővel számolhatnak, ha a kölcsönzött munkaerőt érintő munkáltatói intézkedések jogszerűségének, például a munkaviszony megszüntetésének vizsgálatára kerülne a sor.

[1] A minősített kölcsönbeadói nyilvántartásba vételről és tevékenységről szóló 226/2022. kormányrendelet

[2] A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény – „Mt”

[3] OECD statisztika, 2020 (https://stats.oecd.org/Index.aspx?QueryId=29561)

Nyártól új uniós rendelet korlátozza a szállásportálokat

/in /by

Június 1-től lép hatályba az az új uniós szabályozás, amelyik többek között az online szálláshelyközvetítőket is korlátozza olyan megállapodások megkötésében, amelyek előírják, hogy például a hotelek kötelezően náluk hirdessék szobáikat a legkedvezőbb áron. A rendelet nemcsak a turisztikai szektort érinti, hiszen általánosan a beszállító és vevő közötti versenykorlátozó megállapodásokat tárgyalja.

Június 1-jén lép hatályba az az új uniós rendelet, amely a beszállítók és vevők közötti versenykorlátozó megállapodásokat szabályozza – derül ki a Kapolyi Ügyvédi Iroda összefoglalójából. Dr. Bánki Zoltán, az Iroda ügyvédje szerint az új előírások megerősítik, hogy nemcsak a 30 százalékos piaci részesedést meghaladó vállalkozásoknak kell továbbra is fokozott körültekintéssel eljárniuk versenykorlátozó megállapodások megkötésekor, hanem a kisebbeknek is. Az új szabályok kimondják többek között, hogy bizonyos esetekben a piaci részesedés mértékétől függetlenül is csak kivételes esetben lehet a vevőt korlátozni abban, hogy saját honlapján keresztül is értékesítse szolgáltatásait, termékeit. Noha a nyár közeledtével leginkább a nagy online szállásközvetítő portálok és partnereik (közülük is elsősorban a hotelek) kerülnek az érdeklődés középpontjába, a Kapolyi Ügyvédi Iroda felhívja a figyelmet, hogy a rendelet az online mellett az offline világra is vonatkozik. A szabálymódosításra nagyrészt azért volt szükség, mert az utóbbi években az online kereskedelem jelentős változásokon ment át, és a felmerülő problémákra új válaszokat kellett adni. A változás a nyár és a turisztikai szezon csúcsának közeledtével a nagy szállásközvetítő oldalak esetében különösen fontos és előremutató, a szállodák és a közvetítőoldalak között kialakult gyakorlat akár jelentős átalakulását is magával hozhatja.

Online értékesítés: csak kivételes esetekben lehet korlátozni a saját webáruházat és honlapot

Az új szabályok alapján amennyiben a vevő kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végez, akkor a felek piaci méretétől függetlenül csak kivételes esetekben lehet korlátozni abban, hogy saját honlapot, saját webáruházat üzemeltessen. Kivétel lehet, ha bizonyítható, hogy ez a korlátozás arányos, és az ezzel járó hatékonysági előnyökből a fogyasztók is méltányosan részesülnek. Az új szabályozással az is egyértelműbbé válik, mely esetekben tilthatja a megállapodás, hogy a vevő hirdetése árösszehasonlító oldalakon vagy keresőmotorokon jelenjen meg. Főszabály szerint akkor korlátozható egyik vagy másik reklámcsatorna használata, ha a felek piaci részesedése 30 százalék alatti, és a megállapodás egyébként nem tiltja teljes egészében a vevőnek, hogy egy adott online reklámcsatornán (például árösszehasonlító oldalakon) hirdessen.

Kivételes mentesülés a tilalom alól

Az új szabályok tükrében visszaszorítani kívánt típusokba tartozó megállapodások akkor mentesülhetnek a versenykorlátozó megállapodások tilalma alól, ha az ezzel járó hatékonysági előnyökből megfelelő arányban részesülnek a fogyasztók, és emellett a korlátozás az arányosság keretei között marad – hívja fel a figyelmet dr. Bánki Zoltán, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője. Ezeknek egyidejű teljesülését azonban a megállapodást kötő vállalkozásoknak minden esetben bizonyítaniuk kell, különben a versenyhatóság jogsértést állapíthat meg. Ez a kockázat pedig nagyfokú körültekintést igényel a beszállító és vevő közötti versenykorlátozó megállapodások esetén is.

Háttér: három forgalmazási rendszer, franchise rendszerek

Az új szabályok figyelembe veszik az egyes forgalmazási rendszerek jellegzetességeit és ennek megfelelően három rendszer között tesznek különbséget. Ezek szerint beszélhetünk egyrészt szelektív forgalmazási rendszerről (ahol a beszállító csak meghatározott kritériumok alapján kiválasztott vevőknek értékesít, akik a szelektív forgalmazási rendszer területén nem értékesítenek olyan forgalmazók részére, akiket nem a beszállító választott ki), másrészt kizárólagos forgalmazási rendszerről (ahol a beszállító egy-egy területet vagy ügyfélcsoportot kizárólag saját magának vagy legfeljebb öt vevőjének tart fenn azzal, hogy ezen területet vagy ügyfélcsoportot a többi vevő nem célozhatja meg), harmadrészt pedig szabad forgalmazási rendszerről (ami sem szelektív forgalmazási rendszernek, sem kizárólagos forgalmazási rendszernek nem tekinthető).

Az új szabályok kitérnek a franchise versenyjogi vonatkozásaira is. Ezek szerint a franchise szerződésekben található versenykorlátozó kikötéseket azon forgalmazási rendszer szabályai szerint szükséges megítélni, amely az adott franchise megállapodáshoz a leginkább hasonlít.

 

Üzemi baleset otthoni munkavégzés során?

/in /by
  1. Bevezetés

Az otthoni munkavégzésnek (home office) a világjárványra figyelemmel tapasztalt szélesebb körű alkalmazása miatt kiemelt figyelem övezi a home office-t érintő jogszabályok és bírói gyakorlat alakulását. A home office-nak a magyar munkajogi szabályok szerinti kezelését érintően két fő irány látszik a magyar jogirodalomban: az egyik megközelítés szerint a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti távmunkavégzés szabályai a home office-nak a gyakorlatban előforduló eseteiben megfelelő iránymutatást adnak a felek jogait és kötelezettségeit érintően, míg a másik megközelítés szerint a home office a gyakorlatban a távmunkavégzés esetein kívül is (és annak feltételeitől eltérően) széleskörben alkalmazott gyakorlat, és éppen a távmunkavégzés körén kívül eső eseteit érintő jogkérdésekben nagyobb bizonytalanság tapasztalható. Az élő vállalati gyakorlatok azon megközelítés helyességét jelzik, amely szerint a távmunkavégzés szabályai nem fedik le a home office valamennyi esetét.

A home office-t érintő jogi problémákra irányuló kiemelt figyelmet jelzi az utóbbi hetekben nagy visszhangot kapott németországi társadalombiztosítási ügy is. Az ügy kulcskérdése az volt, hogy mennyiben minősülhet (a magyar terminológia szerinti) üzemi balesetnek a home office-ban elszenvedett baleset. Home office esetén ugyanis meglehetősen bonyolulttá válhat a szolgálati út, az úti baleset szempontjából jelentőséggel bíró út, valamint a balesetbiztosítás körén kívül eső utak elhatárolása, ami a balesetbiztosítás keretében nyújtott ellátásokra való jogosultságokra figyelemmel jelentős következményekkel járhat. Ezen túlmenően felmerülhet az a kérdés is, hogy munkavédelmi szempontból milyen következményekkel járhat az adott ügyben ismertté vált megközelítés esetleges magyarországi követése.

  1. A híressé vált németországi ügy

A jelentős sajtóvisszhangot kapott ügyben 2018-ban a mellkasi csigolyák törését szenvedte el egy home office-ban dolgozó munkavállaló, amikor az otthonában a dolgozószobájának helyet adó 3. emeletre vezető csigalépcsőn leesett közvetlenül azt követően, hogy a 4. emeleten található fürdőszobából elindult megkezdeni a munkáját. A munkavállaló kérte a társadalombiztosítási szervet, hogy ismerje el munkabalesetnek az őt ért balesetet, az utóbbi azonban ezt visszautasította.

Az ezt követő perben az eljáró elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a szolgálati út megállapíthatósága körében azon körülménynek van kiemelkedő jelentősége, hogy a baleset pillanatában a munkavállaló tevékenysége arra irányult-e, hogy a munkáltatóját szolgáló tevékenységet végezzen, és erre tekintettel helyt adott a munkavállaló keresetének. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság viszont arra a megállapításra jutott, hogy nem tekinthető az úti baleset körébe sorolható útnak az, hogy a saját lakásában a negyedik emeletről a harmadik emeletre megy le a lépcsőn a munkavállaló. A bírói gyakorlatot és jogirodalmi álláspontot alapul véve megállapította a másodfokú bíróság, hogy egy home office-ban foglalkoztatott személy a házon, illetve a lakáson belül soha nincs a biztosított tevékenység helyére és onnan induló úton, mivel az ilyen út kezdőpontja a biztosított lakásául szolgáló épület bejárati ajtaja, amelyen át kell haladni ahhoz, hogy úti balesetről lehessen szó. Ezen felül azt is megállapította a másodfokú bíróság, hogy szolgálati útnak sem minősült az ügyben vizsgált út. A szolgálati útra a biztosított tevékenység végzése közben kerül sor és ilyenként része a biztosított tevékenységnek; azonban a jelen esetben az esés időpontjában a munkavállaló biztosított tevékenységének megkezdése céljából, vagyis azt megelőzően volt úton a dolgozószobája felé. Ezen okokból a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet.

A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Szövetségi Szociális Bíróság (Bundessozialgericht, BSG) azonban – az elsőfokú bírósággal egyetértésben – megerősítette, hogy kivételesen akkor is megállapítható a szolgálati út, ha a lakás és a munkavégzés helye ugyanazon épületben van. A BSG megállapította, hogy a munkavállaló csak azért lépett a lépcsőre a házában, hogy megkezdje a napi munkáját home office-ban és ezért szolgálati útként a munkáltató érdekében folytatott tevékenységet végzett ekkor a munkavállaló. Éppen ezért a munkavállaló által elszenvedett baleset a balesetbiztosítási szabályok szerinti munkabalesetnek minősül.

  1. A home office-t érintő német társadalombiztosítási ügyek utóhatásai

Noha a BSG ítéletének tartalma csak a kiadott sajtóközlemény[1] és az ítélethirdetésre kitűzött tárgyalásról szóló jelentés[2] terjedelméig, valamint az elsőfokú ítélet is csak a másodfokú ítéletből ismerhető meg, megállapíthatónak tűnik, hogy a bemutatott német ügy a balesetnek kizárólag a társadalombiztosítási vonatkozását vizsgálta. Az ügyben nem merült fel sem a munkáltatónak a társadalombiztosítási szervvel szembeni megtérítési kötelezettsége, sem munkavédelmi probléma, sem a munkajogi felelősséget érintő kérdés. Természetesen ez önmagában nem jelenti azt, hogy a balesetnek a társadalombiztosítási szabályok tükrében történő minősítése adott esetben ne járhatna kockázatokkal a munkáltatóra nézve.

Ugyanakkor a BSG ítélete nem előzmény nélküli. Egy korábbi, home office-ban történt balesetet érintő ügyben a BSG kimondta, hogy szolgálati útnak az olyan út minősül, amelyet biztosított tevékenység kifejtése érdekében kezdenek meg, és a biztosított tevékenységnek részét képezi, éppen ezért az üzemi munkával azonosnak kell tekinteni. Az úti baleset körében jelentőséggel bíró utaktól az különbözteti meg a szolgálati utat, hogy az utóbbiakat közvetlenül az üzem érdekében teszik meg. Megerősítette azt is a BSG, hogy a szolgálati utakra vonatkozó szabályokat a személyes élet területéről az ugyanazon házban található munkavégzési helyre vezető útra is megfelelően alkalmazni kell. Ugyanakkor otthoni munkavégzés esetén munkavégzési helynek kizárólag azon helyiségek minősülnek, amelyekben épületen belüli munkahelyet egyéni munkaszerződés alapján tartósan kialakítottak és amelyekben a foglalkoztatottak a munkájuk keretében rendszeresen tevékenykednek.

A legújabb döntésből következően a lakáson belüli dolgozószoba elérése érdekében megtett út nemcsak akkor minősül szolgálati útnak, ha azt megelőzően a napi munkáját már megkezdte a munkavállaló, hanem akkor is, ha ez a napi munka megkezdéséhez elengedhetetlen.

A német jogalkotó 2021. nyarán a home office szempontjából jelentőséggel bíró szabályokkal egészítette ki a társadalombiztosítás keretében nyújtott balesetbiztosításra vonatkozó jogszabályt: az újonnan bevezetett szabályok szerint, amennyiben a biztosított tevékenységet a biztosított háztartásában vagy más helyen végzik, a balesetbiztosítás ugyanolyan terjedelemben áll fenn, mint a vállalati létesítményekben végzett tevékenység esetén. Az indokolás kiemeli, hogy a balesetbiztosítás a szolgálati útra (például a másik helyiségben található nyomtatóhoz vezető útra) egyformán kiterjed mind a vállalati létesítményekben folytatott munka, mind az azon kívül végzett munka esetén. Az új német szabályok home office esetében a balesetbiztosítást kiterjesztik az olyan utakra is, amikor a biztosított a saját háztartásában olyan mindennapi fiziológiai szükségleteinek kielégítése érdekében hagyja el a dolgozószobáját, amelynek érdekében a vállalati létesítményekben lévő irodát is átmenetileg elhagyná (különösen, hogy folyadékot, élelmiszert vegyen magához vagy, hogy a mosdót használja).

  1. Az ügy megítélése a hatályos magyar szabályok tükrében

Magyarországon az üzemi baleset fogalmát, és annak egyik eseteként az úti baleset fogalmát jelenleg a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52. § (1) bekezdése határozza meg: üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset).

A magyar bíróságok az 1980-as években hoztak az úti baleset fogalmát érintően olyan döntéseket, amelyek tartalmilag megfeleltethetőek a német másodfokú bíróság úti balesetre vonatkozó okfejtésének. Ezek szerint, ha a lakáshoz tartozó kert kapuján kilépve, a közterületen elcsúszik és elesik a munkahelyére tartó munkavállaló, akkor az úti baleset.[3] Viszont az nem úti baleset, ha a munkavállaló a lakóházának telkén lévő járdán csúszik meg és esik el.[4] 2017-ben pedig azt is kimondta a Kúria, hogy a munkáltató telephelyén található épület főbejáratának lépcsőjén a munkavállaló által elszenvedett baleset üzemi baleset, mivel a munka felvételéhez kapcsolódik a lépcsőhasználat és a munkaviszonnyal összefüggésben történik a baleset, feltéve, hogy a munkavállaló munkahelye ezen épületben van, a munka felvétele érdekében érkezik a munkavállaló a telephelyre és az épület főbejáratát a lépcsőn kell megközelíteni.[5] A fent ismertetett német ügyhöz hasonló, home office-t érintő magyarországi ügyre vonatkozóan azonban nem érhető el nyilvános információ. Amennyiben a magyar bíróságok is üzemi balesetnek minősítenék az olyan home office-ban elszenvedett baleseteket, amelyeket a BSG munkabalesetnek minősített, felmerülhet a munkáltató felelősségét érintő kérdések tisztázásának szükségessége is.

Az Mt. 166. § (1) bekezdése szerint ugyanis a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ezen felül az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset (vagy foglalkozási megbetegedés) miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset (vagy megbetegedés) annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

Bírói gyakorlat hiányában az irányadó munkavédelmi szabályoknak a home office-ra történő alkalmazása körében a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztálya és Munkaerőpiaci Szabályozási Főosztályának 2016. szeptember 6. napján kelt, a távmunka munkavédelmi és munkajogi szempontú megítéléséről szóló tájékoztatása[6] bírhat kiemelkedő jelentőséggel Magyarországon. A címéből következően a magyar munkajog szerinti távmunkavégzés esetében irányadó követelményeket rögzíti a tájékoztatás, noha a home office alkalmazására a gyakorlatban a távmunkavégzés körén kívül is bőven akad példa. Ezen tájékoztatás szerint „ha a távmunkavégzés a munkavállaló otthonában történik, nem az egész lakás minősül munkahelynek, csak az a kb. 2-4 m2-es terület, ahol a munkaasztal, munkaszék, számítógép, irattároló szekrény stb. van elhelyezve”. A tájékoztatás szerint tehát, amennyiben a munkavállaló olyan helyen tartózkodik, ahol nem a munkáját végzi vagy nem a munkájával összefüggésben van jelen (pl. konyha, mosdó, kert), akkor ott (szervezett) munkavégzésről, így távmunkavégzésről sem beszélhetünk. A tájékoztató tehát a munkahelynek nemcsak a távmunkavégzés esetében irányadó fogalmából vezette le azt, hogy távmunkavégzés esetében mely helyek minősülhetnek munkahelynek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 5. pontja szerint.

  1. január 1-je óta azonban az Mvt. 86/A. § (8) bekezdése szerint távmunkavégzés esetén munkahely az a munkaszerződésben a felek által meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi. Ennek tükrében távmunkavégzés esetén a munkahely térbeli kiterjedésére vonatkozóan a minisztériumi tájékoztatóban írtak meghaladottnak tekintendők.

A munkahelyre vonatkozó munkavédelmi követelmények szempontjából azonban kritikus kérdést jelent a munkahely és az idézett rendelkezés szerinti helyiség térbeli határainak megállapítása. Érdekes adalék, hogy a távmunkavégzés szabályait bevezető törvény az akkor hatályos, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt (Met.) akként módosította, hogy a Met. alkalmazásában munkahelyen a Mvt. 87. §-ának 5. pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve […] a távmunkát végző munkavégzés céljára szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiséget. A Met. 2021-ben történt hatályon kívül helyezését követően viszont nincs arra vonatkozó egyértelmű szabály, hogy munkavállaló lakóhelye (akár annak egésze vagy csak egy szobája) munkahelynek minősül-e, így jelenleg csak a fent említett (jogszabálynak nem minősülő) 2016-os NGM tájékoztatás szabályozza valamennyire a távmunkavégzés körén kívül eső home office-ban történő munkavégzés helyét, amely viszont nem „helyiségről”, hanem „területről” beszél.

A Mvt. 2019. óta irányadó szabálya tükrében kulcsfontosságú „helyiség” fogalmát a munkaügyi tárgyú jogszabályok nem határozzák meg. Ezért kézenfekvőnek tűnik az építésügyi szabályok alapján meghatározni a munkahely térbeli határait. Ezek szerint „helyiség” a rendeltetésének megfelelően épületszerkezettel minden irányból körülhatárolt, járófelülettel rendelkező tér, a beépítetlen tetőtér kivételével.[7] A definícióval összhangban állónak tűnik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. § 7. pontja is, amely a lakás általában előforduló helyiségeit veszi számba. Ennek tükrében távmunkavégzés esetén a tipikus esetben a dolgozószoba, a nappali, a hálószoba, az étkező vagy éppen a konyha teljes területe minősülhet munkahelynek, és várhatóan nem fogják a jogalkalmazók az egész lakást munkahelynek tekinteni.

  1. Következtetések

A BSG gyakorlata a társadalombiztosítás keretében nyújtott balesetbiztosítás szempontjából biztosítási eseménynek minősülő üzemi baleset fogalmát a dolgozószobába vezető (lakáson belüli) útra is kiterjesztette, ezáltal Németország a balesetbiztosítás körébe eső ellátásokat biztosít egyes home office-ban, a dolgozószobán kívül elszenvedett balesetek sérültjei részére is.

A távmunkavégzésre irányadó hatályos szabályozás nagyjából megfeleltethető a BSG azon gyakorlatának, amely home office esetén munkavégzési helyként az ezen célra kialakított dolgozószobát minősítette, ugyanakkor ezt a területet a 2016-os NGM tájékoztatás szűkebben határozta meg, hiszen a minisztériumi értelmezés nem feltétlenül tekinti munkahelynek a munkavállaló lakásában lévő dolgozószoba egészét.

Amennyiben a magyar bíróságok átveszik a BSG gyakorlatát a kétségtelenül jelentős hasonlóságokat mutató társadalombiztosítási szabályok értelmezésekor, akkor a BSG legutóbbi, híressé vált ügye tükrében feszültség lehet a Mvt.-nek a munkahelyet a távmunkavégzés esetére meghatározó szabálya és a bírói gyakorlat között. Ebben az esetben azt kellene rögzítenie a jogalkotónak, hogy az Ebtv. szerinti üzemi baleset körébe a home office-ban bekövetkezett balesetek közül mely balesetek tartoznak azon kívül, amely a Mvt. alapján távmunkavégzés esetén munkahelynek minősülő helyen következett be. Szükséges volna kiszámítható és betartható szabályokat alkotni a munkahely meghatározására abban az esetben is, amikor a home office-ban történő munkavégzés nem minősül távmunkavégzésnek. E körben ki kell térni arra is, hogy amennyiben a munkavállaló nem az otthonában, hanem például közösségi térben vagy irodában (coworking, kávézó) végzi a munkáját, akkor az ilyen közösségi tér vagy iroda vajon munkahelynek minősül-e? És ehhez képest kell meghatározni azt, hogy meddig terjed a munkáltató azon kötelezettsége, hogy köteles a munkakörülményeket ellenőrizni, illetve hogy meddig terjed a munkáltató ellenőrzési joga?

Függetlenül attól, hogy ilyen jogszabálymódosítás történik-e, a home office-ra vonatkozó vállalati gyakorlatban a vonatkozó szabályzatokat mindenképpen hozzá kell igazítani a helyzethez (pl. egyértelmű jogi szabályzás hiányában annak kimondásával, hogy a munkavállalónak nem az egész otthona minősül munkahelynek, hanem csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból minősített egyetlen helyiség). Mindez azért lehet szükséges, mert ilyen kizárás mellett a munkáltató nem felelős az így meghatározott home office munkahelyen bekövetkezett balesetért [ami így nem minősül üzemi (úti) balesetnek] és a munkavállaló nem válik jogosulttá a társadalombiztosítás keretei között működő balesetbiztosítás ellátásaira, így a munkáltató mind a munkavállalókkal szembeni kártérítési kötelezettséget, mind a Mvt. szabályainak való megfelelést, mind a baleseti ellátások kapcsán esetlegesen felmerülő megtérítési kötelezettséget érintően csökkentheti kockázatait.

[1] https://www.bsg.bund.de/SharedDocs/Pressemitteilungen/DE/2021/2021_37.html (letöltés napja: 2022.01.14.). Kevésbé szerencsés, hogy (minden bizonnyal) a legjobb szándék ellenére sem biztos, hogy a sajtóbeszámolók tükrében a döntés tartalma érthető lesz a német szabályok ismerete nélkül. Lásd https://www.theguardian.com/world/2021/dec/09/fall-on-walk-from-bed-to-desk-is-workplace-accident-german-court-rules (letöltés napja: 2022.01.14.); https://noizz.hu/szines/egy-nemet-birosag-szerint-munkahelyi-balesetnek-szamit-ha-elesel-az-agyad-es-az/2x56bvs (letöltés napja: 2022.01.14.); https://24.hu/fn/gazdasag/2021/12/10/home-office-otthoni-munkavegzes-elesik-munkahelyi-baleset-felelosseg-biztositas/ (letöltés napja: 2022.01.14.); https://www.portfolio.hu/short/20211210/home-office-megcsuszott-egy-nemet-ferfi-az-agya-es-az-iroasztala-kozott-munkabalesetert-fizet-a-biztosito-515488 (letöltés napja: 2022.01.14.); https://www.penzcentrum.hu/karrier/20211210/kimondta-a-birosag-mukahelyi-balesetnek-szamit-ha-home-office-ban-megserul-valaki-1120136 (letöltés napja: 2022.01.14.);  https://telex.hu/kulfold/2021/12/10/otthoni-munkavegzes-munkahelyi-baleset-nemetorszag-agytol-az-asztalig-csigolyatores (letöltés napja: 2022.01.14.); https://444.hu/2021/12/10/a-nemet-birosag-szerint-az-agya-es-az-iroasztala-kozott-eleso-ferfi-munkahelyi-balesetet-szenvedett (letöltés napja: 2022.01.14.)

[2] https://www.bsg.bund.de/SharedDocs/Verhandlungen/DE/2021/2021_12_08_B_02_U_04_21_R.html (letöltés napja: 2022.01.14.)

[3] BH1982.118.

[4] BH1986.480.

[5] A Kúria 2017. május 24. napján kelt Mfv.I.10.596/2016/4. számú ítéletének 43. pontja

[6] http://www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=6956 (letöltés napja: 2022.01.14.)

[7] Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 48. pontja

 

Rövid tanulmány a közösségi finanszírozásról dr. Ferenczy Balázs, a Banking & Finance csoportunk vezető ügyvédjének tolmácsolásában

/in /by

A modern, főként technológiai vállalatok életciklusának induló szakaszában nincs se végleges termék, se szervezet, se go-to-market stratégia, se árbevétel, csak egy ötlet van, és a családok illetőleg barátok által átmenetileg nyújtott szűkös forrásoktól az üzleti angyalokig, vagy kockázati tőkéig, az érettebb szakaszban pedig banki, intézményi finanszírozásig valahogy el kell jutni.[1] Lényegében ez a kényszer szülte a közösségi finanszírozást, ismertebb nevén crowdfundingot.

A crowdfunding segítségével a forrásokat kereső ajánlattevőknek lehetősége van arra, hogy a 3F-ből kilépve nagyszámú, előre nem azonosított potenciális befektetőtől szerezzenek forrásokat tevékenységük induló szakaszának finanszírozásához. A platform működtetője elkülönül a forrást keresők és kínálók táborától, szolgáltatását önálló bevételszerző tevékenységként nyújtja.

A crowdfunding eddig kialakult főbb üzleti modelljei között szokás említeni a jutalomalapú közösségi finanszírozást (Kickstarter és Indiegogo, USA), az adományalapú közösségi finanszírozást (Crowdrise, GlobalGiving, USA), a személyközi hitelezést (Lending Club, Prosper), a sajáttőke-alapú finanszírozást (CrowdCube, vagy Seedrs, Nagy Britannia) illetőleg a nyereségrészesedés/jövedelemmegosztás alapú megoldásokat.[2]

A közösségi finanszírozás jogi kereteinek meghatározása érdekében egyes országok nemzeti szintű szabályozásba fogtak, míg mások – hivatkozással arra, hogy az a már létező pénzügyi tevékenységek végzésének feltételeit előíró rezsim hatálya alá tartozik – egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben szabályozták a tevékenységet.

Ezen folyamatba illeszkedik az EU közösségi finanszírozásra vonatkozó szabályozástervezete („Tervezet”),[3] amely hosszas szakmai előkészítő munka és többszöri, piaci szereplőkkel történő konzultáció előzött meg. A Tervezet rendeleti formában került megalkotásra, így hatálybalépését követően – további jogi aktus nélkül – a tagállamok mindegyikében alkalmazandó lesz.

  1. Háttér
  • Az iniciatíva a Bizottság által prioritásként kezelt ún.: Egységes Tőkepiac (Capital Market Union – CMU) része, amelynek célja, hogy szélesítse az innovációval foglalkozó vállalkozások, start-upok és egyéb, tőzsdén nem jegyzett társaságok finanszírozáshoz jutási lehetőségeinek körét, ez ugyanis – a célzott üzleti tevékenység expanziós időszakát megelőző strukturális és információs asszimetria miatt – még mindig nehézségekbe ütközik. A túlnyomóan rövidlejáratú bankhitelek útján történő finanszírozás drága, amelyhez társul még, hogy a 2008-as válsággal különösen érintett Kkv és start-up szektor jelenleg is a válság előtti finanszírozási szintre való visszakapaszkodással küzd: ez tőkeellátottsági hiányhoz vezet, amely viszont lényeges tényezője a start-upok sikertelenségének. A Tervezet indokolása szerint ezen körülmények a kevésbé fejlett bankrendszerrel, -tőkepiacokkal rendelkező tagállamokban még hatványozottabban vannak jelen.
  • Az EU szabályozók a crowdfundingra a fenti helyzet egyik, technológiai szektor által is támogatott lehetséges megoldásaként tekintenek. A struktúra, a fentiek szerint már bemutatott módon, lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tőkét/finanszírozást kereső vállalkozások és potenciális befektetőik – a projektek adott platformon keresztül történő beazonosíthatósága és a finanszírozók általi, saját befektetési szempontjaik szerint történő jobb értékelhetősége következtében – hatékonyan találjanak egymásra. A szabályozó szerint a cowdfunding az elmúlt időszakban egyértelműen a start-upok és kezdő vállalkozások egyik legjelentősebb pénzügyi eszkalátoraként definiálta magát, ugyanis bebizonyította, hogy képes betölteni az űrt az ötletek megszületése és az angyal-befektetők/kockázati tőkealapok által történő első körös befektetés időszaka között, amely ezen vállalkozások legfontosabb, ám egyben egyik legsérülékenyebb életszakasza. A Tervezet alkotói szerint a crowdfunding ezért az eddig egyedüli forrásként rendelkezésre álló, biztosítékokkal nem fedezett banki hitelezés útján történő finanszírozás fontos alternatívájává válhat, gazdasági növekedést, valamint új munkahelyeket eredményezve.
  • Amikor a jogalkotók a koncepció megalkotásába fogtak az EU-nak még semmilyen elképzelése nem volt a szabályozásra vonatkozóan. Az azóta eltelt időszakban a stakeholderekkel történő számtalan konzultáció, valamint szakértői tanulmány eredményeként láthatóvá vált, hogy a közösségi finanszírozásra vonatkozó tagállami szabályozások a különböző üzleti konstrukciók, valamint a velük kapcsolatos eltérő megközelítések miatt lényeges különbségeket mutatnak: míg egyes tagállamok a mindenkor hatályos pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó (EU szintű és nemzeti) jogszabályaikat alkalmazzák, mások lehetővé teszik a közösségi finanszírozást nyújtó szolgáltatók számára a szabályozás alól az adott üzleti modellre vonatkozó speciális rendelkezések alapján történő mentesülést. Nagyszámú tagállam ugyanakkor kifejezetten crowdfundingra vonatkozó szabályokat alkotott, melyeket az adott tevékenység végzése esetén a szolgáltatás-nyújtóknak alkalmazniuk kell. A crowdfunding, mint technológiai alapú, ajánlattevői és befektetői egymásra-találást lehetővé tevő matchmaking platform geográfiai lokációtól való függővé tétele ugyanakkor egyáltalán nem illeszkedik az iparág jellemzően határokon átnyúló sztenderdjeihez. A tevékenység adott ország(ok) jogrendjéhez történő kötése ezen túlmenően piaci koncentrációkat eredményezett, amely gátat szabott a méretgazdaságos működés lehetőségeinek is.
  • A Tervezet a befektetési/nyereségrészesedési, illetőleg finanszírozási célú crowdfunding struktúrák egységes EU piacon való, határon átnyúló működést kívánja lehetővé tenni. Kifejezett céljai között szerepel a kockázati tényezők proporcionális kezelése, valamint a közösségi finanszírozási szolgáltatások belső piaci növekedésének elősegítése, javítva ezzel a start-upok, a kezdeti szakaszban lévő vállalkozások, valamint általában a Kkv szektor alternatív forrásokhoz történő jutásának lehetőségét. A jutalom-, illetőleg adomány-alapú közösségi finanszírozást a Tervezet nem vonja be a szabályozási körbe: a szabályozói álláspont szerint ezen üzleti modellek nem pénzügyi termékekre épülnek, és nem foglalkoznak az ilyen termékekből eredő információs asszimetriákkal, emiatt nem kívánt, diszproporcionális hatásuk lenne. Emellett az EU fogyasztóvédelmi szabályanyagát (pl.: Consumer Credit Directive, valamint Mortgage Credit Directive) – a fogyasztók biztonságára vonatkozó szigorú rendelkezésekkel – a jutalom-alapú közösségi finanszírozási tevékenységre eleve alkalmazni kell.
  1. Néhány fontosabb rendelkezés
  • A szabályozás a közösségi finanszírozás egységes, EU szintű szabályanyagát kívánja megteremteni. Nem helyettesíti, illetőleg helyezi hatályon kívül az egyes tagállamok által e tevékenységre vonatkozóan már elfogadott szabályanyagot. A Tervezet által javasolt megoldás szerint a corwdfunding szolgáltató választhat, hogy tevékenységéhez (i) a Tervezet szabályai alapján kér engedélyt az ESMA-tól (lásd alább), vagy (ii) azt a rá vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kívánja folytatni (illetőleg tovább-folytatni, ideértve azon eseteket is, ahol az adott tagállam e tevékenységre a MIFID II. szabályait rendeli alkalmazni).
  • EU szintű felhatalmazás esetén az engedély egyöntetűen kiterjed egy adott Tagállamban, illetőleg határon átnyúló szolgáltatásként az EU összes Tagállamában történő tevékenység-végzésre is (single passporting rule). Amennyiben a szolgáltató az EU szintű szabályok alkalmazásáról dönt, az adott Tagállami szabályozás alapján kiadott engedély visszavonásra kerül.
  • A Tervezet 1 Cikke a szabályozás tárgya mellett a crowdfunding szolgáltatók működésére, szervezetére, engedélyeztetésére valamint folyamatos felügyeletére vonatkozó egységes rendelkezéseket határozza meg. A 2 Cikk. kimondja, hogy a Rendelet csak azokra a szolgáltatókra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy a Rendelet 10. és 11. Cikke szerint kérnek felügyeleti jóváhagyást. Itt kerülnek meghatározásra azon tevékenységek is, amelyek nem tartoznak a Rendelet hatálya alá: ilyenek például (i) a fogyasztók részére a 2008/48/EC Irányelv 3(a) Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, (ii) a befektetési szolgáltatók, mint jogi személyek által 2014/65/EU Irányelv 7. Cikke alapján nyújtott crowdfunding szolgáltatások, valamint (iii) azon jogi-, illetve magánszemélyek által nyújtott szolgáltatások, amelyet a vonatkozó Tagállami szabályozás alapján már jóváhagytak. E szabályból az is következik, hogy mindazon személyek, akik a Rendelet alapján kiadott engedéllyel rendelkeznek, amennyiben tevékenységüket a továbbiakban már nem a Rendelet hatálya alá tartozóan kívánják folytatni, a korábban megszerzett engedélyüket elvesztik. Azon személyek, akik befektetés-alapú, határon átnyúló crowdfunding tevékenységet végeznek, a továbbiakban a 2014/65/EU Irányelv alapján kell engedélyt kérniük, míg a Rendelet alapján szerzett szolgáltatói engedélyük visszavonásra kell kerülnie.
  • A Rendelet 3 Cikke határozza meg a Rendelet szabályozási körében használatos fogalmakat, úgymint: „közösségi finanszírozási szolgáltatások„, „közösségi finanszírozási platform„, „közösségi finanszírozás szolgáltató„, „közösségi finanszírozás ajánlat„, (etc.). Fontos: a Rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy szabályozási jogkörben eljárva dedikált jogi szabályozás útján – a piaci és technológiai fejlődést, valamint az addigi gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve – a 3. Cikkben található definíciókat további technikai elemekkel bővítse.
  • A II Fejezet a közösségi finanszírozás nyújtásával (4 Cikk), a hatékony és prudens menedzsmenttel (5 Cikk), valamint a panaszkezeléssel (6 Cikk) foglalkozik. Ezen szabályok értelmében a közösségi finanszírozást nyújtók minden körülmények között kötelesek megfelelni a részükre előírt szervezeti követelményeknek, míg a szolgáltatók vezető tisztségviselői megfelelő szakmai tapasztalattal és szakértelemmel kell rendelkezzenek ezen tevékenységük végzéséhez.
  • Az érdekellentétek kiküszöbölése érdekében (7. Cikk), a közösségi szolgáltatóknak hatékony szervezeti és adminisztratív megoldások fenntartása és működtetése révén minden ésszerű lépést meg kell tenniük annak elkerülése érdekében, hogy az esetleges érdekellentétek ügyfeleik érdekeit hátrányosan érintsék. A szolgáltatók szintén minden szükséges lépést kötelesek megtenni a szervezeten belüli érdekkonfliktusok azonosítása és megelőzése érdekében, ideértve a vezetők és alkalmazottak, és a hozzájuk kontroll-gyakorlás útján kapcsolódó személyek, valamint az ügyfelek között a szolgáltatásnyújtás során létrejövő lehetséges konfliktusokat. A kiszervezésre és az ügyfelek eszközeinek védelmére vonatkozó szabályokat a 8. és 9. Cikk tartalmazza.
  • A III. Fejezet az engedélyeztetésre és a folyamatos felügyeletre vonatkozó szabályokat határozza meg. A közösségi finanszírozás szolgáltatást végzők felügyeleti szerve az EU-ban az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA). Ezen belül a 10. Cikk a közösségi finanszírozás szolgáltatás nyújtók engedélyeztetésére vonatkozó kötelezettséget, valamint az ESMA által adott engedély megszerzésének feltételeit tartalmazza. A Cikk szintén meghatározza az engedély megszerzésére vonatkozó eljárás menetét, valamint a kérelem elutasításának esetköreit. A 11. Cikk alapján az ESMA köteles a közösségi finanszírozás szolgáltatókra vonatkozó, folyamatosan frissülő publikus nyilvántartást vezetni. A 12. Cikk a tevékenység végzésének folyamatos, ESMA által történő felügyeletét írja elő, míg a 13. Cikk az engedély visszavonásának feltételeit határozza meg. Az ESMA további felügyeleti jogosítványaival, valamint kompetenciáival a VI. Fejezet foglalkozik részletesen.
  • A IV. Fejezet a befektető-védelemre, valamint transzparenciára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 14. Cikk értelében valamennyi, a szolgáltató által a lehetséges befektetőknek illetőleg ajánlattevőknek szóló információ, ideértve a marketing kommunikációkat is, teljes körűnek, világosnak és korrektnek kell lennie. A 15. Cikk – fontos szabályként – a potenciális ügyfelek kockázat-elviselő képességének előzetes felmérésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezek szerint a platformnak kötelezettsége a befektetők számára a veszteségelviselő képességükre vonatkozó szimuláció lehetőségét biztosítani. A 16. Cikk részletes szabályokat tartalmaz ebben a tekintetben, valamint kötelezővé teszi az úgynevezett Kulcs Befektetési Információkra vonatkozó Adatlap alkalmazását (Key Investment Information Sheet – KIIS). A 17. és 18. Cikk az ún. hirdetőtábla szabályairól, valamint a befektetők belső nyilvántartásokhoz történő hozzáférésének jogáról rendelkezik.
  • A crowdfunding, mint minden más pénzügyi szolgáltatás, teret adhat pénzmosási, illetőleg terrorizmus finanszírozását lehetővé tévő tevékenységnek is. A Rendelet ezért az ilyen tevékenységek végzésének elkerülésére, ezek lehetőségének minimalizálására vonatkozó megfelelő biztosítékokat ír elő. Ezek között szerepel többek között a 9. Cikk azon előírása, amely szerint a crowdfunding tranzakciókhoz kapcsolódó átutalások – függetlenül attól, hogy azokat maguk a platformszolgáltatók, vagy harmadik személyek hajtják-e végre – kizárólag a Payment Service Directive (PSD) alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történhetnek, amelynek eredményeként ezen tranzakciók a 4. Pénzmosási Irányelv (4th AMLD) hatálya alá kerülnek. A közösségi finanszírozási szolgáltatók azt is kötelesek biztosítani, hogy a projekt tulajdonosok a finanszírozási ajánlatokat, illetőleg bármilyen egyéb fizetéseket kizárólag a PSD alapján engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül fogadhassák el. A 10 Cikk. további szabályokat határoz meg a vezető tisztségviselők jó reputációjával és pénzmosási jogszabályokkal kapcsolatos büntetlen előéletére vonatkozóan. A 38. Cikk – a pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatok további csökkentése érdekében – úgy rendelkezik, hogy a Bizottság mérje fel annak szükségességét, hogy a közösségi finanszírozási szolgáltatást nyújtók mennyiben, és milyen mértékben kerüljenek a 2015/849 (EU) Direktívát az egyes Tagállamok nemzeti jogaiba implementáló, pénzmosással és terrorizmus finanszírozásának tilalmával foglalkozó jogszabályok hatálya alá, ideértve ezen társaságoknak a Irányelv alapján való, kötelezett társaságként történő meghatározását is.
  1. Hazai körkép
  • A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2015-ben és 2016-ban több állásfoglalást is kiadott a közösségi finanszírozással kapcsolatban, amelyek során figyelembe vette az EBA 2015 februárjában megjelent, hitelezési típusú közösségi finanszírozással kapcsolatos véleményét. Az MNB álláspontja szerint a közösségi finanszírozás különböző változatai nagyban hasonlítanak a jelenleg is szabályozott pénzügyi tevékenységekhez. A közösségi finanszírozás során a természetes és jogi személyek finanszírozása, pénz átadása és pénz befektetése megfeleltethető a hitelintézeti törvényben, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben, valamint a kollektív befektetési formákról szóló törvényben szabályozott tevékenységeknek, amelyek csak jegybanki engedély birtokában, illetőleg bejelentés alapján végezhetőek. Ezen túlmenően 2019. október 25-én megjelent az MNB saját fintech stratégiája (https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-fintech-strategia-final.pdf), amelyben a felügyelet, – tekintettel arra, hogy hazánkban nem rendezett a globálisan egyre inkább terjedő alternatív finanszírozási megoldások szabályozása, – a közösségi finanszírozás specifikus szabályozási hátterének megalkotását javasolja.
  • A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás kialakítását Magyarország Fintech Stratégiája (https://digitalisjoletprogram.hu/hu/tartalom/magyarorszag-fintech-strategiaja) is kiemelt célként kezeli. Egyetértünk Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások? című cikkében írt azon kijelentéssel, amely szerint a közösségi finanszírozás nemzeti szintű jogszabályi kereteinek megteremtése jelentősen hozzájárulna a kkv szektor finanszírozásának támogatásához és a FinTech cégek forráshoz jutásának megkönnyítéséhez, befektetői oldalon pedig az alternatív finanszírozási formák iránti bizalom erősítéséhez.
  • Tekintettel arra, hogy az uniós szabályozás hatálybelépése 2021 második felében, 2022 elején várható, addig mindenképpen érdemes lenne hazánknak felzárkóznia az uniós élmezőnyhöz. A crowdfunding struktúrában gyűjtött források növekedésének szemléltetéséhez jó támpontot adnak a franciaországi adatok: míg 2011-ben az ilyen típusú forrásbevonás nagyságrendileg 7,9 millió eurót tett ki, 2015-ben már 169 millió eurót, 2019-ben pedig elérte az 1,4 milliárd eurót.[4] Ez alapján egy külföldi felügyelet által jóváhagyott, évek óta működő, az EU szabályozásba átlépő, méretgazdaságosságra törekvő crowdfunding platform lépéselőnye óriási egy új platform kezdeti szárnybontogatásához képest. A közösségi finanszírozásra vonatkozó hazai szabályozás mielőbbi bevezetése ezért fontos állomása lehetne az európai crowdfunding piachoz történő csatlakozásnak.

[1] forrás és ábra: Fáykiss Péter – Dr. Hajzer Ágnes – Nagy Benjámin (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai): Crowdfunding, avagy hogyan kaphatnának innovatív módon forrásokat a hazai kezdő vállalkozások?

[2] forrás: Dr. Szikora Andrea (MNB Szabályozási szakértő): A pénzügyi technológia fejlődése és a közösségi finanszírozás (MNB)

[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52018PC0113&from=HU

[4] forrás: France; Mazars; January 9-15, 2020; 98*; Online Platforms, © Statista 2020

 

A koronavírus-járvány hazánkban is felgyorsíthatja az elektronikus eljárások elterjedését

/in /by

szerző: dr. Nagy Dániel Endre

A koronavírus-járvány a mindennapi érintkezésben és a munka világában egyaránt fontos változásokat hozott: a home office robbanásszerűen terjedt el, miközben a kapcsolattartás telefonon, e-mailen, videokonferencián keresztül történik. A hivatalos ügyekhez, így például szerződések aláírásához, banki ügyintézéséhez ugyanakkor gyakran elengedhetetlen az aláírás, a személyes jelenlét, így a jelenlegi helyzet a Kapolyi Ügyvédi Iroda szerint komoly hatással lesz az elektronikus aláírás elterjedésére.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások megnehezítik a hivatalos ügyek intézését, egyúttal arra is rávilágítanak, hogy ideje átgondolni, miként lehetne minél szélesebb körben elősegíteni a szerződések és egyéb írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírását. Mint arra a Kapolyi Ügyvédi Iroda rámutat, az elektronikus aláírásnak számos előnye van: az egész EU-ban azonos szabályozás vonatkozik rá, és bármely tagállamban kibocsátott szignót kötelezően elismeri a többi tagállam is. Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok a hagyományos aláírással megegyező bizonyító erővel rendelkeznek, illetve a papír alapú dokumentumokkal megegyező joghatással bírnak. Dr. Nagy Dániel, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint az elektronikus aláírás elterjedtsége ugyanakkor a lakossági szegmensben ennek ellenére visszafogott és – leszámítva egy-egy szektort – a vállalati szegmensben is elég kezdetleges egyelőre. Pedig a különböző írásbeli jognyilatkozatok elektronikus úton történő aláírására a témában született hazai jogszabály 2016 óta lehetőséget biztosít. Eszerint ha egy adott jognyilatkozat megtételének egyik érvényességi feltétele az írásbeliség, akkor ennek a követelménynek az elektronikus iratba foglalás is eleget tesz, feltéve, ha az iratot a felek fokozott biztonságú elektronikus aláírással látnak el. Dr. Nagy Dániel elmondta, hogy az elektronikus aláírás fokozott biztonságának négy feltétele van. Az egyik biztonsági feltétel, hogy a digitális aláírás kizárólag az aláíróhoz, vagyis egyedülállóan egy adott személyhez kapcsolódik, másrészt pedig alkalmas az aláíró azonosítására. Harmadrészt úgy hozza létre az aláírást, hogy a létrehozáshoz szükséges adatokhoz, nagy megbízhatósággal csak az aláírónak van hozzáférése, emellett pedig úgy kapcsolódik az aláírt adatokhoz, hogy azok minden későbbi változása nyomon követhető, vagyis a dokumentumot aláírás után nem lehet módosítani, megmásítani.

Az elektronikus aláírás elterjedését segítheti elő az új személyazonosító igazolványok (eSzemélyi) megjelenése is, amelynek segítségével a természetes személyek az eddigieknél gyorsabban és egyszerűbben juthatnak hozzá az e-szignó nyújtotta lehetőségekhez. Dr. Nagy Dániel kiemelte, hogy abban az esetben, ha az eSzemélyihez elektronikus aláírási funkció is kapcsolódik, akkor a magánjellegű vagy hivatalos iratokat egy kártyaolvasóval akár otthon is alá lehet írni elektronikusan. Fontos, hogy ez a lehetőség nem váltotta ki a hitelesítési szolgáltatók szerepét, hiszen az eSzemélyihez tartozó szolgáltatás több szempontból korlátozott. Így például munkavállalói minőségben nem használható fel cégképviseletre, és tranzakciós limittel rendelkezik (50 millió forint tranzakciónként), azaz az eSzemélyi akkor alkalmas elektronikus aláírásra, ha nincs szükség céggel kapcsolatos információk feltüntetésére, illetve, ha nem munkavállalói jognyilatkozat megtételéhez használják. Összességében tehát az elektronikus aláírásnak több szempontból is megvannak az előnyei, valamint gyakran technikai feltételei is, ezért a jelenlegi járványhelyzetben fontos eszköz lehet, hogy a felek bármiféle személyes kontaktus nélkül kössenek meg egy szerződést, vagy elektronikusan tegyenek egyoldalú jognyilatkozatot (például meghatalmazást vagy egy szerződés felmondását).